Lempes
| Lempes | |
 | |
| Ország | Románia |
| Relatív magasság | 180 m |
| Terület | 2,7 km2 |
| Elhelyezkedése | |
 Lempes
Pozíció Brassó megye térképén
| |
 é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 25° 39′ 29″45.725000°N 25.658000°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 25° 39′ 29″45.725000°N 25.658000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lempes témájú médiaállományokat. | |
A Lempes (románul: Lempeș, németül: Leimpesch) egy domb a romániai Barcaszentpéter mellett, Brassótól 10 kilométerre. Az Olt nagy kanyarulatától délre helyezkedik el, mintegy a Baróti-hegység déli meghosszabbításaként. Közel 180 méterrel emelkedik a környék fölé, legmagasabb pontján a középkorban erődítmény és kápolna is állt. Területe természetvédelmi rezervátum, emellett kedvelt vitorlázó- és kirándulóhely.
Nevét onnan kapta, hogy a magasabb részeket és az északi oldalt borító tölgyesbe számos hársfa vegyül – a Leimpesch szász nyelven hársbokrot jelent (németül Lindenbusch).[1] A magyar és román elnevezés ennek fonetikus átvétele.[2] Magyarul ismert a Várhegy[3] és a Szentpéteri-hegy[4] elnevezés is.
Leírása
[szerkesztés]A Barcasági-medencéből kiemelkedő Lempes Barcaszentpéter és Szászhermány községek határán, 274,5 hektáron terül el.[5] Legmagasabb pontja a 704 méteres Tatárvár (Taterburg), mely 177 méterrel emelkedik Barcaszentpéter központja fölé. A Keresztényhavashoz hasonlóan krétai konglomerátumból épül fel. Vízfolyások, források nincsenek, mivel a konglomerátum minden vizet elnyel; ezzel szemben a domb környéke mocsaras, lápos.[1]
A Lempes déli nyúlványa a 620 méter magas Talinenberg, mely egészen az országútig és a házakig nyúlik. Gerincén fenyvesligetek vannak, meredek oldalain előbukkan a konglomerátum; ezt a nyugati oldalon egyes helyeken agyag borítja.[1]
A Lempesről kiváló panoráma nyílik a Kárpátkanyar több hegységére: láthatóak a Fogarasi-havasok előhegyei, a Királykő, a Keresztényhavas, a Nagykőhavas, a Baj-hegység, a Grohotisz, és a Csukás.[6] A dombon több, könnyű nehézségű túraösvény található. Ezek nincsenek jelölve, azonban eltévedni szinte lehetetlen.
Flóra és fauna
[szerkesztés]A Lempest Brassó virágoskertjének is nevezik.[6] Flórájában megtalálhatóak a holocén egy szárazabb és melegebb időszakából túlélő maradványnövények, például a tavaszi hérics vagy a piros kígyószisz.[7] A domb melletti lápos területen is több reliktum faj nő, ilyen például a lisztes kankalin, mely csak itt fordul elő Erdélyben.[1] A Lempesen előfordul még az erdélyi májvirág, berki szellőrózsa, tavaszi kankalin, odvas keltike, nőszirom, hunyor, nagyezerjófű, ibolya, kökörcsin.[5][8]
A domb magasabb részeit és északi oldalát tölgyerdő borítja, melybe kislevelű hárs vegyül, de található bükk és gyertyán is. Aljnövényzetére jellemző a som, mogyoró, fagyal, kecskerágó, bangita. A domb déli oldalán kökény és törpe mandula terem.[1][5]
A madarak közül megemlíthető az ölyv, sólyom, héja, varjú, harkály, gébics, cinege, pinty. Az emlősök közül itt tanyázik a szarvas, őz, nyúl, róka, mókus. A 20. század első felében még gyakran rendeztek itt vadászatokat; feljegyezték például, hogy a Kronstädter Jagdverein egy 1933-as vadászatán 364 nyulat és 17 rókát puffantottak le.[1]
A Lempest a szomszédos Szászhermányi láppal együtt 2007-től Natura 2000 természetvédelmi területként tartják nyilván ROSCI0055 kód alatt (Dealul Cetății Lempeș – Mlaștina Hărman) A rezervátum nemzeti kódja 2251, európai kódja 183836.[9]
Helytörténet
[szerkesztés]Legendák
[szerkesztés]A Lempeshez magyar és szász népmondák is fűződnek. Egy legenda szerint „régen a Barcaságot tenger borította. Környékén óriások éltek. Egy napon, amint az óriáskirály kint sétált, királyi pálcáját beléejtette a vízbe. Kiadta menten a parancsot, hogy a vizet eresszék le és keressék meg a királyi pálcát. A sok óriás erre nekiállt, a partokat sok helyen átvágta, hogy a vizet leeressze. Így keletkeztek a szorosok, s a tenger helyén lett a Barcamező. Az óriások a tenger vizében elázott gatyáikat kiterítették a szentpéteri hegy oldalára száradni, aminek a nyoma Hétfalutól még ma is látszik.”[10]
Egy 1978-ban gyűjtött szász monda szerint „Barcaszentpéter határában valamikor óriások éltek. Az utolsó itt lakó családnak csak egy lánya volt, akit anyja és apja gyakran hagytak otthon, hogy a házat s udvart őrizze. Az óriásgyerek legszívesebben homokkal játszott. Közben nyaka körül csillogó sárga gyöngyökből fűzött láncot hordott. Egy nap, mikor a kislány újból magára maradt, egy teknőcskében homokot hordott a patakról. Útban haza felé azonban elvágódott, s a homokot kiöntötte. Közben a nyaklánca is elszakadt, s a sárga gyöngyök úgy szétgurultak, hogy többé nem találta meg azokat. Azt mondják, hogy a barcaszentpéteri Lempes-hegy a kiöntött homokból lett, s az óriásleányka gyöngyeiből pedig a tavaszi héricsek.”[7]
A Kakas-kő legendája szerint a Lempesen található egyik kőszikla forogni kezd, ha éjfélkor a kakas megszólal. A monda egy változata alapján a követ egy óriás hajította vetélytársára, egy másik változat szerint egy Hannes nevű ember változott kővé bolyongása közben.[11]
A néphit szerint a Tatárvárat, a domb egykori erődítményét is óriások építették.[12]
Tatárvár
[szerkesztés]
A Lempes legmagasabb pontján állt a népnyelvben Tatárvárnak nevezett erődítmény, melynek egykori jelenlétét ma csak a földsáncok tanúsítják. Eredete, sorsa ismeretlen. A. Alexandrescu régészeti leletek alapján azt állítja, hogy a 10. században építették a helyi románok, hogy ide vonuljanak vissza a honfoglaló magyarok fenyegetése elől.[13] Orbán Balázs azt feltételezi, hogy egy összekötő láncszem volt a Magyar Királyság keleti részét védő háromszéki és barcasági ősvárak között.[12] Karczag és Szabó enciklopédiája szerint a Német Lovagrend építette a 13. század elején, és egyike volt a Barcaságot védő erős kőváraknak, melyeket 1225-ben II. András elfoglalt és valószínűleg lerombolt.[3]
A várat kettős védősánc vette körül. Már Orbán Balázs is részletes leírást adott a sáncok, a feltételezett falak, és az egykori vártorony és a kút elhelyezkedéséről.[12] Az 1960-as évek régészeti ásatásai során a plató északkeleti részén vályogmaradványokat leltek, mely arra utal, hogy itt voltak a szállások.[14] Egy 1240-es oklevél egy Szent Péter-hegyi templomot is megemlít (Ecclesia Mons sancti Petri); ez arra utalhat, hogy a vár területén egy Szent Péternek szentelt kápolna volt, melyet a 13. század közepén a közeli falu szász lakosai plébániatemplomként használtak. A faluban később felépülő erődtemplom átvette Szent Péter titulusát, és a településre vonódott át a Petersberg (Péter-hegy) név is.[3]
A Lempes környéki régészeti lelőhelyeket műemlékként tartják nyilván BV-I-s-B-11279 kód alatt. Ez nemcsak a Tatárvárat, hanem a domb lábánál található neolitikumi és ókori lelőhelyeket is magába foglalja.[15]
1400-ban egy Szent Gerváznak szentelt kápolnát említenek a Lempesen, mely a pápától búcsúengedélyt kapott.[3]
Repülés
[szerkesztés]
A domb fölötti légköri áramlatok kedveznek a vitorlázórepülésnek. 1937-ben a domb keleti lábánál nyílt meg Románia legelső vitorlázó-oktató iskolája, Ernst Philipp felügyeletével. A növendékek kezdetben a helyi fogadó nagytermében, később a szász közösségi házban laktak, majd 1944-ben a Lempes keleti oldalában iskolakomplexum épült, mely nem csak barakkokat és konyhát biztosított, hanem külön házakat is az oktatók számára. A szászok mellett számos román növendék is volt, akik főként a brassói ortodox gimnáziumból jöttek.[16]
1948-ban az egyik hangár és a műhely leégett, a legtöbb gép odaveszett, a barakkokat és a másik hangárt pedig hamarosan lebontották. Az 1950-es években a domb nyugati lábánál létesült az új sportrepülőtér és a hozzá tartozó iskolakomplexum.[16] Ez utóbbi azonban nem sokáig töltötte be eredeti feladatát, mivel egy idő után tüdőszanatóriumot rendeztek be benne, majd 2022-ben ide költöztették a brassói elmegyógyintézet egyik szárnyát.[17] A sportrepülőteret ma is vitorlázásra használják. ICAO kódja LRSP, füves pályája 600 méter hosszú, iránya 12–30.[18]
A Lempes környékén népszerű a sárkányrepülés is; a sárkányok a Talinenberg gerince közeléből indulnak.[8]
Képek
[szerkesztés]-
Tavaszi hérics -
Piros kígyószisz -
Őzek -
Tavasz -
Kilátás a Keresztényhavas felé
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Wachner 62–64. o.
- ↑ Heltmann, Heinz: Die Erdburg am Lempesch. Neue Kronstädter Zeitung, XXIX. évf. 2. sz. (2013. június 28.) 15. o. ISSN 0934-4713
- ↑ a b c d Várak 97–98. o.
- ↑ Moesz Gusztáv: Brassó vidékének és a Rétyi Nyír Cyperacea-i. Növénytani közlemények, VII. évf. 4. sz. (1908) 183. o. ISSN 0006-8144
- ↑ a b c Simfonia primăverii pe Dealul Cetății Lempeș. Transilvania Expres, 2018. április 10. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ a b Brassó – hajdanában és ma. Brassói Turista Egyesület. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ a b VIII. Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia pp. 10. EMT, 2006. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ a b Adonisröschen am Leimpesch. karpatenwanderer.de. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ Strategia de Dezvoltare Durabilă. Szászhermány: Primăria Hărman, 77. o. (2015)
- ↑ Padisák Mihály: Szülőföldünkről írom. Honismeret, XX. évf. 1. sz. (1992) 7. o. ISSN 0006-8144
- ↑ Kovács Lehel István. Térben és időben – Barangolás a Barcaságon. Négyfalu: HMMT, 49–52. o. (2017). ISBN 9789730258783
- ↑ a b c Orbán Balázs. XXIX. Botfalva és Szentpéter: Tatárvár a Lempeschen, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Alexandrescu, Alexandrina: Contribuții la cunoașterea populației autohtone din Țara Bîrsei în feudalismul timpuriu. Cumidava, VII. évf. 1. sz. (1973) 47–52. o. ISSN 1224-502X
- ↑ Alexandrescu et al: Raport asupra săpăturilor de la Hărman. Materiale și Cercetări Arheologice, X. évf. (1973) 231–234. o. arch ISSN 0076-5147 Hozzáférés: 2019. április 14.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b Lukesch, Heinrich: Ein Jahrzehnt Fliegen auf dem Leimpesch. Neue Kronstädter Zeitung, XV. évf. 1. sz. (1999. március 22.) 8. o. ISSN 0934-4713
- ↑ TBC-ul de la Sânpetru va fi mutat la Dacia. Bună Ziua Brașov, 2022. szeptember 1. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
- ↑ LRSP. Skyvector, 2019. október 10. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Várak: Karczag Ákos; Szabó Tibor. Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis (2010). ISBN 9789639879607
- ↑ Wachner: Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch (1934)
.svg){kind=small}