Ugrás a tartalomhoz

Barslédec

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ladice szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze a következővel: Lédec.
Barslédec (Ladice)
Barslédec zászlaja
Barslédec zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Rangközség
PolgármesterJuraj Farkaš
Irányítószám951 77
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámZM
Népesség
Teljes népesség758 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség64 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság209 m
Terület11,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 18° 16′ 00″48.400000°N 18.266667°EKoordináták: é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 18° 16′ 00″48.400000°N 18.266667°E
Barslédec weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Barslédec témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Barslédec (szlovákul Ladice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

A zoboralji település Aranyosmaróttól 13 km-re nyugatra, a Tribecs-hegység lábától délkeletre, a Drevenica-patak (Dervence) partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területén III. Valentinianus császár idejéből, a 425 és 455 közötti időből származó aranypénzt találtak. A nagymorva időszakból csontvázas temetkezések kerültek itt elő.

A települést 1075-ben "Lenduch" alakban említik először az esztergomi érsekség birtokaként. 1253-ban "Leuduch" néven említik. 1353-ban már két faluként: Kis- és Nagylédec néven ("Maior, Minor Ledneche ") szerepel. Eredeti lakói mellé székelyeket telepítettek.[forrás?]

1429-ben Gímesi Forgách Miklós özvegye hatalmaskodott az esztergomi érsek Kosztolánból átköltözött Chechkto István jobbágyán.[2] 1536-ban malmot említenek a községben. 1571-ben a környéken a török portyázott.[3] 1573-ban a török pusztításoknak esett áldozatul, puszta lett.[4] Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[5] 1601-ben 4 malma és 44 állt.

1713-ban állították helyre a plébániai státuszát.[6] 1720-ban 23 adózója és 2 malma volt. A falu határát a Drevenica-patak két részre osztotta, az egyik Nyitra, a másik Bars vármegyéhez tartozott. A 18. században a két részt egyesítették és Nyitra vármegyéhez csatolták. A 19. században ismét Bars vármegyéhez került. 1777-ben a falut Lédecz néven említik. 1828-ban 109 házában 690 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, favágással és kosárfonással foglalkoztak.

Vályi András szerint "LEDECZ. Ladicze. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Aranyos Maróthoz 1 mértföldnyire, határja jó, vagyonnyai külömbfélék, piatza Nyitrán."[7]

Fényes Elek szerint "Lédecz, magyar falu Nyitra vmegyében, Bars vmegye szélén, Ghymeshez 1/2 órányira. Lakja 682 kath. Van kath. paroch. temploma. Határja jó, erdővel, szőlőhegygyel, és sok gyümölcscsel. F. u. az esztergomi érsek. Ut. posta Nyitra 5 óra."[8]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. Lakói ezután is kisbirtokosok, mezőgazdasági napszámosok voltak. 1939-ben szeszfőzde épült a községben. 1945-ben a nagybirtokokat felosztották és később megalakult a földműves szövetkezet is. A kultúrház alapjait 1958-ban rakták le. 1991-ben még magyar többségű település volt. Magyar tannyelvű általános iskoláját 1999-ben szüntették meg.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 667 lakosából 501 magyar, 106 szlovák, 41 német anyanyelvű és 19 csecsemő volt; ebből 623 római katolikus, 38 zsidó és 6 evangélikus vallású.

1890-ben 699 lakosából 540 magyar, 136 szlovák és 23 német; ebből 666 római katolikus, 23 zsidó és 10 evangélikus vallású.

1900-ban 778 lakosából 626 magyar, 148 szlovák és 4 német volt; ebből 756 római katolikus, 18 zsidó és 4 református vallású.

1910-ben 855 lakosából 794 magyar, 53 szlovák, 6 német és 2 más nemzetiségű; ebből 843 római katolikus, 9 zsidó és 3 evangélikus vallású.

1921–ben 865 lakosából 791 (91,4%) magyar és 65 (7,5%) csehszlovák volt.

1930-ban 897 lakosából 746 magyar és 132 csehszlovák volt.

1970-ben 1107 lakosából 810 magyar, 291 szlovák, 5 cseh és 1 egyéb nemzetiségű volt.[9]

1980-ban 1045 lakosából 721 magyar, 318 szlovák, 1 cseh és 5 ismeretlen nemzetiségű volt.[10]

1991-ben 886 lakosából 510 magyar és 369 szlovák volt.

2001-ben 813 lakosából 447 szlovák és 355 magyar volt.

2011-ben 741 lakosából 445 szlovák és 236 magyar volt.

2021-ben 758 lakosából 526 szlovák, 184 magyar, 3 egyéb és 45 ismeretlen nemzetiségű.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Római katolikus temploma a 18. század elején épült. Oltárképét J. Zallinger festette 1822-ben.
  • A falutól északnyugatra egy, már a kelták által is ismert kőbánya található, ahol évszázadok óta kvarcitot bányásznak. A kitermelés az 1970-es évekig tartott.

Néprajza

[szerkesztés]

A falu a zoboralji magyar táj részét képezi, annak ellenére, hogy az Aranyosmaróti járásban található. Széles körben ismert történet a lédeci legények és a létra esete.[12] A kismalac és a farkas című népmesében szereplő hasonlat: "egymás hátára állnak mindnyájan, mint a lédeci birák" máshonnét vehette eredetét.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ DLDF 59130
  3. ↑ Haiczl Kálmán 1913: A garamszentbenedeki apátság története. Budapest, 53.
  4. ↑ Reiszig Ede: Bars vármegye története.
  5. ↑ UC 45:28, pag. 19a
  6. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bars vármegye, Barsi főesperesség.
  7. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  8. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
  10. ↑ Gyurgyík 2017, 103.
  11. ↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010
  12. ↑ M. R. 1966: Falu létrával. A Hét 1966. november 27.; Lásd még: Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén Archiválva 2018. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  13. ↑ Magyar Nyelv Atlasz 237. térkép; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 36. jegyzet.

Források

[szerkesztés]
  • Kliský, M. 1964: Územné rozšírenie a chronológia karolínskych mečov. ŠZ 14, 114.
  • Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 146-147.
  • Jókai Mária 1985: A lédeci néprajzi gyűjtemény. Néprajzi Hírek 14, 24-25.
  • Pilecky Marcell 1993: Barslédec ragadványneveiről. In: Hegedűs Rita - Körösi Zoltánné - Tarnói László (szerk.): Hungarológia 3. Tudományos, oktatásmódszertani és tájékoztató füzetek. Budapest.
  • Hegyi Klára 1995: Török berendezkedés Magyarországon
  • Jozef Zábojník 1998: Osídlenie Zlatých Moraviec a okolia od zmeny letopočtov. In: Marián Bátora – Michal Zaťko (Zost.): Zlaté Moravce. Zlaté Moravce, 155-166.
  • Borzová, Z. a kol. 2013: Ladice v premenách času. Ladice. ISBN 978-80-971561-6-9.
  • Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 94.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó lapok

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barslédec&oldid=27164204”