Kukely Júlia
| Kukely Júlia | |
.jpg) | |
| Domahidy Lászlóval a Vidróczki című operában | |
| Született | 1953. szeptember 11. Sámsonháza |
| Elhunyt | 2017. október 31. (64 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Dénes István (h. 1978) |
| Gyermekei | egy gyermek: Diána (1984) |
| Foglalkozása | operaénekes |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Sámsonháza (2017. november 18.)[3] |
| Zenei pályafutása | |
| Aktív évek | 1978–2017 |
| Hang | szoprán |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kukely Júlia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kukely Júlia (Sámsonháza, 1953. szeptember 11. – 2017. október 31.) Liszt Ferenc-díjas magyar opera-énekesnő (szoprán), a Magyar Állami Operaház örökös tagja.[4] Férje Dénes István karmester.
Élete
[szerkesztés]Énektanulmányait 1968-ban kezdte a Bartók Béla Konzervatóriumban Sziklay Erikánál, és 1972-től nála is folytatta a Zeneakadémián. Növendékként nyert II. és különdíjat a Karlovy Vary-i Dvořák Énekversenyen 1975-ben, és III. díjat a Magyar Rádió Dalversenyén 1977-ben. A következő évben szerezte meg diplomáját, és rögtön szerződtette a Magyar Állami Operaház. 1981-ben az ötszáz jelentkező közül túljutott az előválogatáson a philadelphiai Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekversenyen Gulyás Dénessel és Polgár Lászlóval együtt, akik díjat is nyertek.[5] Donna Annát énekelte Jurij Ljubimov 1982-es nevezetes Don Giovanni-rendezésében.
A budapesti Opera mellett – Athéntól Zürichig – számos európai nagyváros dalszínházaiban is fellépett. Haláláig tagja maradt a pesti társulatnak. Az Erkel Színházban ravatolozták fel, majd szülőfaluja evangélikus temetőjében helyezték végső nyugalomra 2017. november 18-án.[6]
Szerepei széles skálán mozogtak, olyan végpontokkal, mint a Hoffmann meséi Olympiája és a Salome címszerepe. Részt vett Szokolay Sándor Ecce homójának ősbemutatójában. Főszereplésével négy opera tv-változatát készítette el a Magyar Televízió.
„[…] alkatilag igazi operett-dáma, de a hangja operai. Erre a szerepkörre ideális, az a fajta, akire bólint a közönség, ha bejön, megértem én azt az Alfrédot vagy Eisensteint vagy Barinkayt, hogy elveszítik a fejüket miatta. Csak közben azért az életműben vannak más kiemelkedő pontok, az Idomeneo Elektrája, ami nem nőiesség kérdése, hanem hangé meg démoni koloratúráké. A Hoffmann hármas női főszerepe, kiegészítve a próza-Stellával, spiccelve énekelte Olympiát, és még úgy is kommentálta, hogy így talán nem vették észre, hogy a sok csilingelés nem az ő hangjának való. És Salome. És a további Mozartok.”
Szerepei
[szerkesztés]- Alban Berg: Wozzeck – Marie
- Benjamin Britten: Peter Grimes – Ellen Orford
- Francesco Cavalli: Ormindo – Sicle, Szusz hercegnője
- Pjotr Iljics Csajkovszkij: Jevgenyij Anyegin – Larina
- Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital – Gianetta
- Erkel Ferenc: Bánk bán – Melinda
- Erkel Ferenc: Dózsa György – Rózsa
- Farkas Ferenc: Vidróczki – Teca
- George Gershwin: Porgy és Bess – Bess
- Leoš Janáček: A ravasz rókácska kalandjai – Rókácska
- Kodály Zoltán: Székely fonó – Fiatal lány
- Lehár Ferenc: A mosoly országa – Lisa
- Wolfgang Amadeus Mozart: Idomeneo, Kréta királya – Elektra
- Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni – Donna Anna
- Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola – Első hölgy
- Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – Olympia; Giulietta; Antonia; Stella; A múzsa
- Giacomo Puccini: Tosca – címszerep
- Giacomo Puccini: Pillangókiasasszony – címszerep
- Giacomo Puccini: Angelica nővér – címszerep
- Giacomo Puccini: Gianni Schicchi – Nella
- Johann Sebastian Bach: Parasztkantáta – az Asszony[8]
- Ifj. Johann Strauss.: A denevér – Rosalinda
- Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró – Szaffi
- Richard Strauss: Salome – címszerep
- Richard Strauss: Elektra – Felvigyázó
- Richard Strauss: A rózsalovag – A tábornagyné
- Szokolay Sándor: Ecce homo – Katerina
- Giuseppe Verdi: Rigoletto – Ceprano grófné
- Giuseppe Verdi: La Traviata – Violetta Valéry
- Giuseppe Verdi: Falstaff – Mrs. Alice Ford
- Richard Wagner: A Nibelung gyűrűje – Woglinde
- Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Eva Pogner
Tv-filmjei
[szerkesztés]- Mavra (1979)
- Álom a színházról (1984)
- Mirandolina (1985)
- A denevér (1988)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Liszt Ferenc-díj (1983)
- Melis György-emlékplakett (1994)
- Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj
- Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2007)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elhunyt Kukely Júlia operaénekes
- ↑ https://www.opera.hu/hu/tarsulat/szemely/kukely-julia/33086/, 2021. december 12.
- ↑ Kukely Júlia búcsúztatása
- ↑ Papageno: Művészeit díjazta az Opera (magyar nyelven). Papageno, 2018. november 3. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
- ↑ UPI: 19 Win in Contest Held by Pavarotti = The New York Times 1981. május 25. (Hozzáférés: 2019. június 10.)
- ↑ Kukely Júlia búcsúztatása = Opera-Világ 2017. november 10. (Hozzáférés: 2019. június 10.)
- ↑ Fáy Mikós nekrológjából
- ↑ „Kukely Júlia emlékére” (hu-HU nyelven).
Források
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar zenei életben?. Szerk. Székely András. 2., bőv. kiad. Zeneműkiadó, Budapest, 1988. ISBN 9633306728
- Ki kicsoda 2000. Főszerk. Hermann Péter. Greger-Biográf, Budapest, 1999, ISSN 1215-7066
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Operaslágerek Klub – Kukely Júlia
- Vidróczki Archiválva 2021. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Színházi adattár
További információk
[szerkesztés]- Fülöp Károly-Jánosi Ildikó:: Kukely Júlia születésnapjára (magyar nyelven). Opera-Világ, 2013. szeptember 11. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
