Krisztina svéd királynő
Krisztina | |
Svédország királynője | |
Uralkodási ideje | |
1632. november 16. – 1654. június 6. | |
Koronázása | Stockholm 1650. október 20. |
Elődje | II. Gusztáv Adolf |
Utódja | X. Károly Gusztáv |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Vasa-ház |
Született | 1626. december 8. Stockholm |
Elhunyt | 1689. április 19. (62 évesen) Róma |
Nyughelye | Vatikán 1689. június 22. |
Édesapja | II. Gusztáv Adolf svéd király |
Édesanyja | Brandenburgi Mária Eleonóra |
Testvére(i) | Count Gustav of Vasaborg, 1st Count of Nystad |
Házastársa | nem ment férjhez |
Gyermekei | nem születtek |
Krisztina aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Krisztina témájú médiaállományokat. | |
Krisztina (Stockholm, 1626. december 8. – Róma, 1689. április 19.), a Vasa-házból született királyi hercegnő, 1632-től 1654-ig Svédország királynője.
Élete
[szerkesztés]II. Gusztáv Adolf svéd király és Brandenburgi Mária Eleonóra királyné leánya volt. Apjának a lützeni csatában 1632. november 16-án bekövetkezett halála után, hatévesen lépett trónra. Kiskorúsága idején, 1644-ig Axel Oxenstierna kancellár vezetésével a régenstanács kormányzott helyette.
A harmincéves háború mielőbbi lezárására törekedve szerepet vállalt a vesztfáliai béke (1648) megkötésében, aminek következtében Svédország Észak-Európa vezető hatalma lett. Határozott, sokoldalú személyiség volt, a tudományok és a művészetek kedvelője.
A királynő gondos nevelésben részesült: a nyelvek tanulása mellett (anyanyelvén, a németen kívül svédül, franciául, flamandul beszélt, latinul és görögül olvasott) a filozófiában is jártas volt, ismerte Descartes munkáit, levelezett is vele (1649–1650), és később az udvarába is meghívta – bár ridegül bánt vele, s keveset foglalkozott a tudós vendéggel.[1]
A jezsuitákkal az udvarába hívott Descartes-tal fenntartott kapcsolata nyomán 1654-ben titokban katolikus hitre tért, majd lemondott a trónról az unokatestvére, Károly Gusztáv javára. A nyilvános katolizálása Brüsszelben történt, hiszen Svédországban üldözték a katolikusokat.
Ezután sokat utazott külföldön. Az első útja Rómába vezetett, ahol egy idő után VII. Sándor pápa számára terhessé vált botrányos életvitele. A Napkirály udvarában, Franciaországban ismét trón iránti álmokat dédelgetett: tervbe vette a Nápolyi Királyság megszerzését. A terv azonban támogatók hiányában meghiúsult, s Krisztina udvari vendégként, vagyontalanul tengette az életét. Itt érte élete egyik legnagyobb botránya is: „Két udvaronca, Santinelli gróf és Mondaldeschi márki egymást sikkasztással vádolva összeveszett. A fontainebleau-i kastélyban tartózkodó Krisztina „ítélkezett” fölöttük, s két szolgája serény végrehajtóként nyomban lekaszabolta Monaldeschit. Krisztina hiába hivatkozott arra, hogy szuverén uralkodó, és csak Istennek tartozik számadással, a véres tett végleg tönkretette hitelét. Idegen országban, más király kastélyában gyilkolta meg kísérete egyik tagját, a törvényesség látszatára sem ügyelve. A királynő kiszámíthatatlansága és kegyetlensége mindenkit elborzasztott.”[1]
Krisztina királynő valójában csúf volt, nagyorrú, férfias külsejű, csecsemőkori balesete következtében csapott vállú, kissé púpos. Uralkodónak nevelték, nyolc nyelven beszélt, otthonos volt az antik irodalomban, a történelem, a teológia, matematika és asztrológia tudományában. Úgy lovagolt, vívott és párbajozott, mint egy férfi, és úgy káromkodott, mint egy kocsis. Mikor a svéd seregek elfoglalták Prágát, Krisztina királynő a műkincsek nagy részét habozás nélkül Stockholmba vitette. Gyakorlatilag végigfosztogatta Európa műgyűjteményeit.[2]
Életét Rómában fejezte be, ahol megalapította az Árkádok Akadémiáját. Soha nem ment férjhez, egyes vélemények szerint leszbikus hajlama[3]miatt.
Gyermektelen volt, 1689-es halálával kihalt a Vasa-ház svéd ága. A korona a Pfalz-Zweibrücken-Birkenfeld-házra, a Wittelsbach-ház egyik ágára szállt.
Megjelenése játékfilmekben
[szerkesztés]- 1933: Krisztina királynő (Queen Christina), amerikai mozifilm, rendezte Rouben Mamoulian, címszereplő Greta Garbo[4]
- 1974: The Abdication, angol–amerikai mozifilm, rendezte Anthony Harvey, Krisztina királynő alakítója Liv Ullmann.[5]
- 2015: Lánykirály (The Girl King), finn–kanadai–német–svéd mozifilm, rendezte Mika Kaurismäki, a címszereplő Malin Buska.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Oborni
- ↑ She
- ↑ Vö. Rowse (1977) és Eszenyi (2006)
- ↑ moodPedro (nick): 1001, amit látnod kell…Krisztina Királynő (Queen Christina) - 1933. ezer1film.blog.hu, 2017. január 17. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ The Abdication (1974) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Lánykirály (2015) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
Források
[szerkesztés]- ↑ Oborni: Oborni Teréz: A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. rubicon.hu, 2008. 04
- ↑ She: Wéber Krisztina: A művészvilág nagyasszonyai: Krisztina királynő. she.life.hu, 2016. október 21. (Hozzáférés: 2024. december 7.) „A Wikipédiára hivatkozik, tartalma ellenőrzendő”
Irodalom
[szerkesztés]- Eszenyi Miklós: "Férfi a férfival, nő a nővel" : Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Budapest, Corvina, 2006
- Rowse, A.L.: Homosexuals in History: Ambivalence in Society, Literature and the Arts MacMillan Publishing Co., Inc., 1977 ISBN 0-02-605620-8
- Szendi Gábor: A férfi hanyatlása és bukása, Budapest, Jaffa, 2016 ISBN 9786155609176
- Daniela Williams, "Joseph Eckhel (1737-1798) and the coin collection of Queen Christina of Sweden in Rome", Journal of the History of Collections 31 (2019).
Előző uralkodó: II. Gusztáv Adolf |
Következő uralkodó: X. Károly Gusztáv |
|