I. Frigyes svéd király
Hesseni Frigyes | |
Frigyes király svéd koronázási öltözékben Georg Engelhardt Schröder svéd festő munkáján | |
Svédország királya | |
I. Frigyes | |
Uralkodási ideje | |
1720. március 24. – 1751. március 25. | |
Koronázása | Stockholm 1720. május 3. |
Elődje | Ulrika Eleonóra |
Utódja | Adolf Frigyes |
Hessen–Kasseli tartománygróf | |
I. Frigyes | |
Uralkodási ideje | |
1730. március 23. – 1751. április 5. | |
Elődje | I. Károly |
Utódja | VIII. Vilmos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Hessen–Kasseli |
Született | 1676. április 28. Kassel |
Elhunyt | 1751. március 25. (74 évesen) Stockholm |
Nyughelye | Riddarholmskyrkan 1751. szeptember 27. |
Édesapja | I. Károly hessen-kasseli őrgróf |
Édesanyja | Mária Amália kurlandi hercegnő |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Poroszországi Lujza Dorottya Ulrika Eleonóra svéd királynő |
Gyermekei |
|
Vallás | lutheránus |
Hesseni Frigyes aláírása | |
Hesseni Frigyes címere | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hesseni Frigyes témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hesseni Frigyes (németül: Friedrich von Hessen, svédül: Friedrich av Hessen; Kassel, Hessen–Kasseli Tartománygrófság, 1676. április 28. – Stockholm, Svéd Királyság, 1751. március 25.), második feleségét, Ulrika Eleonóra királynőt követvén Svédország királya 1720-tól 1751-es haláláig, valamint apja halálát követően Hessen–Kassel tartománygrófja 1730-tól 1751-ig.
Ifjúsága
[szerkesztés]Frigyes I. Károly hessen-kasseli tartománygróf és Amalia von Kurland legidősebb, a felnőttkort megért fia volt. Tizenhat évesen Hollandiában, 19 évesen Olaszországban, később pedig Genfben tanult. A spanyol örökösödési háborúban a Hollandiát segítő hesseni csapatokat vezette. 1703-ban vereséget szenvedett a speyerbachi csatában, de egy évvel később a győztes oldalon vett részt a döntő höchstädti ütközetben. 1706-ban újabb vesztes csatát élt túl Castiglione mellett. Később, Svédországba költözése után 1716-ban és 1718-ban részt vett XII. Károly norvég hadjárataiban.
Svédország királya
[szerkesztés]1715-ben másodszor is megnősült és feleségül vette XII. Károly svéd király húgát, Ulrika Eleonórát.[1] Károlyt 1718-ban Fredriksten ostrománál halálos fejlövés érte. Az ostromnál Frigyes is jelen volt és a későbbi mendemondák szerint az ő szárnysegédje lőtte meg a királyt. Ulrika Eleonórát svéd királynővé koronázták, azonban cserébe kénytelen volt egy alkotmányt elfogadni, amely az Államtanács javára csökkentette a királyi hatalmat. 1720-ban a királynő Frigyes javára lemondott a trónról.
Frigyes már felesége uralkodása idején is foglalkozott az állam ügyeivel és eleinte aktív és dinamikus uralkodónak bizonyult. Kedélyes, barátságos és nagylelkű természete népszerűséget is szerzett a számára. Ám az arisztokráciával való folyamatos súrlódások és hatalmának állandó megnyirbálása kedvét szegte, és mikor 1723-ban sikertelenül próbálta megerősíteni a királyi jogköröket, visszahúzódott a politikától. Arra sem vette a fáradságot hogy aláírja a hivatalos okmányokat, ehelyett odapecsételtek az aláírását. Ideje nagy részét vadászattal és szerelmi kalandokkal töltötte. Házassága Ulrika Eleonórával gyermektelen maradt, de hivatalos szeretőjétől, Hedvig Taubétól négy gyereke született.[2]
Uralkodása kezdetén kénytelen volt aláírni a nystadi békét, amely véget vetett a húszéves északi háborúnak. Svédország elvesztette Észtországot, Ingriát és Livóniát és európai nagyhatalomból középhatalommá csúszott vissza.
1723-ban egy nemesi birtokkal jutalmazta a feltaláló Sven Ådermant a muskéták tűzgyorsaságának megnöveléséért.
Későbbi passzivitása miatt elvesztette a népe megbecsülését. Halála után Carl Gustaf Tessin így írt róla: "Frigyes király uralkodása alatt fejlődött a tudomány – ő soha nem vette a fáradságot, hogy elolvasson egy könyvet. A kereskedelem virágzott – ő egy fillérrel nem támogatta. Megépült a stockholmi palota – annyira nem volt rá kíváncsi, hogy megnézze." Az ő idejében alakult meg az első svédül beszélő színház, de királyi támogatást nem kapott.
Svédországban Frigyes tiltotta be a párbajozást.
1748-ban három új kitüntetést alapított, a Szerafimrendet, a Kardrendet és a Sarkcsillagrendet.
Hessen-Kassel tartománygrófja
[szerkesztés]Frigyes 1730-ban édesapjától megörökölte a hesseni tartománygrófi címet, és hesseni kormányzóul Vilmos öccsét nevezte ki. Mint svéd királynak, Frigyesnek viszonylag alacsony, az Államtanács által megkurtított jövedelme volt, ezért 1730-tól fényűző udvarának költségeit a hesseniekkel fizettette ki. Frigyes apja, I. Károly gondos és hosszas munkával virágzó gazdaságot és infrastruktúrát épített ki a hercegségben, többek között a francia hugenották odacsábításával; emiatt különösen nagy volt a kontraszt a tékozló, távoli országban élő utódjával. Frigyes halála után, öccse VIII. Vilmos lett a tartománygróf.
Frigyes 1751. március 25-én halt meg Stockholmban, utóda a svéd trónon a Holstein-Gottorpi házból való Adolf Frigyes lett.
Családja
[szerkesztés]Frigyes 1700-ban vette feleségül Luise Dorothea von Brandeburgot, I. Frigyes porosz király lányát, aki azonban öt év múltán meghalt. Házasságuk gyermektelen maradt. Másodszor 1715-ben nősült, ekkor vette feleségül Ulrika Eleonórát, ám gyermekük nem született. Hedvig Taubétól négy gyermeke született:
- Fredrika Vilhelmina (1730-1734)
- Fredrik Vilhelm von Hessenstein (1735-1808), Svéd-Pomeránia főkormányzója 1776 és 1791 között
- Karl Edvard von Hessenstein (1737-1769)
- Hedvig Amalia von Hessenstein (1743-1752)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Svenskt Biografiskt Handlexikon – Uggleupplagan, 2nd, Stockholm, Sweden: Albert Bonniers Förlag, 1255–1258. o. (1908). OCLC 49695435. Hozzáférés ideje: 2012. március 1.
- ↑ Archivált másolat. [2009. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 20.)
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 322. o. ISBN 963-85773-9-8
- Spencer, Charles. Blenheim: Battle for Europe. Phoenix, 2005. ISBN 0-304-36704-4
- Herman Lindqvist: Historien om Sverige
- https://runeberg.org/sqvinnor/0218.html
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Frederick I of Sweden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Wolf von Both: Friedrich I.. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 5, Duncker & Humblot, Berlin 1961, ISBN 3-428-00186-9, oldal 507–508 (Digitalisat).
- Reimer.: Friedrich I. (Landgraf von Hessen-Kassel). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 7. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1877, 522–524. oldal (németül)
- Helmut Burmeister (szerk.): Friedrich. König von Schweden, Landgraf von Hessen-Kassel. Studien zu Leben und Wirken eines umstrittenen Fürsten (1676–1751). Hofgeismar 2003. (A Verein für Hessische Geschichte und Landeskunde von 1834 e. V. kiadványa, kapható a Hofgeismar Városi Múzeumban).
- Christian Röth: Geschichte von Hessen, 322. oldaltól
- Franz Carl Theodor Piderit: Geschichte der Haupt- und Residenzstadt Kassel, 298. oldaltól (németül)
- Friedrich. In: Theodor Westrin (szerk.): Nordisk familjebok konversationslexikon och realencyklopedi. 2. kiadás. 8. kötet: Feiss–Fruktmögel. Nordisk familjeboks förlag, Stockholm 1908, Sp. 1255–1258, runeberg.org (svédül)
Előző uralkodó: I. Ulrika Eleonóra |
Következő uralkodó: I. Adolf Frigyes |