Ugrás a tartalomhoz

Krammer Teréz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Krammer Teréz
Krammer Teréz. Richard Wagner: Lohengrin (Elza)
Krammer Teréz. Richard Wagner: Lohengrin (Elza)
Született1868. augusztus 2.
Pest
Elhunyt1934. június 15. (65 évesen)
Csömör
Állampolgárságamagyar
HázastársaFranz Schmidt (h. 1894  †1897. június 8.)
Vágó Lipót (h. 1899)
SzüleiKrammer János
Rumpeles Mária
Foglalkozásaoperaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Krammer Teréz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

V. Krammer Teréz (férjezett nevén Vágó Lipótné) (Pest, 1868. augusztus 2.Csömör, 1934. június 15.) opera-énekesnő (szoprán).

Élete

[szerkesztés]

Édesapja postai és távirdai tiszt volt. Hat gyermekéből csak Teréz érte meg a felnőttkort. A Zenekedvelők Egyesületének iskolájábán Bellovics Imre (ének) és Újházi Ede (színészmesterség) tanítványa volt.

1888. június 3-án a lipcsei operában Micaëlaként debütált a Carmenben, majd Elberfeldben és Düsseldorfban énekelt. Vendégként már 1891-ben bemutatkozott az Operaházban Senta (Wagner: A bolygó hollandi) és Erzsébet (Wagner: Tannhäuser) szerepében. A rossz kritikák miatt ekkor még nem szerződtették Budapesten. 1892 és ’95 között a magdeburgi városi színház tagja volt. Itt ismerte meg első férjét, Franz Schmidt (1851–1897) tenoristát. 1893 nyarán egy birtokot vettek Csömörön, a következő évben összeházasodtak. 1895-ben férjét követve szerződött Boroszlóba. 1897. június 8-án Schmidt Csömörön meghalt. Két év múlva Krammer újra férjhez ment, Leopold Weintraub karmesterhez, aki Vágó Lipótra magyarosította nevét, és a magyar fővárosban énektanárként működött.

Krammer Terézt 1899-től 1902 januárjáig a drezdai Semperoperhez kötötte szerződés. Újabb vendégfellépések után 1902. február 1-jén szerződtette a budapesti Opera. Hogy a magyar közönség kedvébe járjon, első fellépésén a Bánk bán Melindáját énekelte. A siker nem maradt el, egy évtizeden át a társulat egyik legkedveltebb szopránja volt. Több szólamkollégájával kellett megküzdenie, pl. Vasquez Itáliával, a lirico-spinto szerepekben Szamosi Elzával, aki főként külsejével hódított.

Budapesti szerződése lejártakor két évre Frankfurt am Mainba szerződött két évre. 1914 januárjától újra Pesten működött, mint a Városi Színház magánénekese. Az első világháború kitörése véget vetett színpadi pályájának. Még egyszer lépett fel az Operában, 1917. március 30-án.

Énekpedagógusi működése 1914-es visszatértekor kezdődött a Nemzeti Zenedében, ahol 1920-ig tartozott a tanári karhoz. 1924-től 1931-ig a Fodor Zeneiskolában oktatott.

1928-ban ünnepelte pályakezdése 40. évfordulóját. Csömörön a település jelentős földbirtokosa lett, elismert gazdálkodó volt.

Legnagyobb sikereit drámai szerepekben, főként Wagner-operákban aratta.

1903 és 1908 között számos gramofonfelvételt készítettek vele Budapesten.

Szerepei

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • opera Operaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap