Ugrás a tartalomhoz

Kovács András (szociológus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szociológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács András (egyértelműsítő lap).
Kovács András
Született1947. január 6. (78 éves)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar[1]
Foglalkozása
  • szociológus
  • egyetemi oktató
Iskolái
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (2013)

Kovács András (Budapest, 1947. január 6. –) Széchenyi-díjas (2013)[2] magyar szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora (2007),[3] a Közép-európai Egyetem (Central European University) egyetemi tanára.[4]

Életpályája

[szerkesztés]

1965-ben érettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. 1966–1971 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia-történelem szakos hallgatója volt. 1969-1970-ben a bölcsészkari ellenzéki diákmozgalom egyik vezetője volt, ezért 1970-ben államellenes izgatásért eljárást indítottak ellene, ami rendőrhatósági figyelmeztetéssel végződött.[5][6] 1972-től 1978-ig a Kossuth Könyvkiadó filozófiai szerkesztőségében dolgozott. 1973-ban védte meg doktori disszertációját az ELTE Bölcsészkarán szociológiából. 1975-1976-ban a Deutscher Akademischer Austauschdienst (DAAD) ösztöndíjával a Kölni Egyetemen folytatott kutatásokat.

1977-ben kezdeményezője, szerkesztője és társszerzője volt a „Marx a negyedik évtizedben” című illegálisan sokszorosított és terjesztett kötetnek, ami a magyar szamizdat mozgalom első nagyobb kiadványa volt.[7][8][9][10] A kötet megjelenése után foglalkozási tilalommal sújtották, Magyarországon 1989-ig nem kaphatott állást, főként fordításokból és más alkalmi munkákból élt.[11][12][13][14] Részt vett a formálódó demokratikus ellenzék tevékenységében: a Charta 77 mozgalom tagjainak bebörtönzése elleni tiltakozó akcióban (1979), írt a Bibó-emlékkönyvbe (1980) és a Beszélőbe, előadott az illegális Repülő egyetemen.

1980 és 1984 között külföldön tartózkodott, tanított az NSZK-beli Paderborni Egyetemen, kutatásokat végzett a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales, a New York Institute for the Humanities (New York University) és a hollandiai Universiteit Twente kutatási programjaiban. 1988-89-ben Humboldt-ösztöndíjas volt a duisburgi Steinheim Institut für Deutsch-Jüdische Geschichtében.

A rendszerváltáskor a korábbi foglalkoztatási tilalommal és annak következményeivel kapcsolatban hivatalosan rehabilitálták, ekkor nevezték ki tudományos főmunkatársnak, majd docensnek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetébe, ahol 2001-ben habilitált. 2002 és 2012 között a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetében volt tudományos főmunkatárs, majd tudományos tanácsadó. 1998 óta tanít a Közép-európai Egyetem (Central European University) Nationalism Studies programjában, 2006-tól egyetemi tanárként. 2002-től az egyetem Jewish Studies programjának akadémiai igazgatója. A kétezres években a Humboldt Alapítvány támogatásával több kutatást végzett a berlini Technische Universitäten működő Zentrum für Antisemitismusforschung keretei között, tanított vendégprofesszorként a bécsi és potsdami egyetemeken.

1989 és 1995 között a Fidesz Politikai Tanácsadó Testületének vezetője, Orbán Viktor politikai tanácsadója volt.[15]

Kutatási területe

[szerkesztés]

1971 után a Frankfurti Iskola tudományelméletével és a szovjetmarxizmusnak a tudományokhoz való viszonyával foglalkozott.[16][17][18] 1980 után fő kutatási területei a Holokauszt után zsidóság és a zsidóellenes előítéletesség szociológiája, a kommunista rendszerek zsidópolitikája és az 1990 utáni európai szélsőjobboldal.

Művei

[szerkesztés]

1970 és 2020 között több mint 150 publikációja jelent meg több nyelven.[19] Legfontosabb munkái:

  • New Jewish Identities. (Ed. with Zvi Gitelman, Barry Kosmin) Budapest, New York, 2003
  • Jews and Jewry in contemporary Hungary: results of a sociological survey. Institute for Jewish Policy Research, London 2004.
  • A Másik szeme. Zsidók és antiszemiták a háború utáni Magyarországon, Budapest, 2008.
  • The Stranger at Hand. Antisemitic Prejudices in post-Communist Hungary, Leiden – Boston 2011.
  • Antisemitic Prejudice and Political Antisemitism in Present-Day Hungary. In: Journal for Study of Antisemitism, Volume 4, Issue #2, 2012
  • A Holokauszt Magyarországon – hetven év múltán (Ed. with R. L. Braham), Budapest, 2015
  • The Post-Communist Extreme Right: the Jobbik party in Hungary. In:  Ruth Wodak, Brigitte Mral, Majid Khosravinik (Eds.), Right-Wing Populism in Europe. Politics and Discourse, Bloomsbury Publishing, London, New Delhi, New York, Sydney 2013
  • Communism’s Jewish Question. Jewish issues in Communist archives (Ed.). Oldenbourg, 2017.
  • Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben, (szerk. Barna Ildikóval), Budapest 2018
  • Postkommunistischer Antisemitismus: alt und neu. Der Fall Ungarn. In: Ch. Heilbronn, D. Rabinovici, N. Sznaider (eds.), Neuer Antisemitismus? Fortsetzung einer globalen Debatte, Suhrkampf Verlag 2019, Frankfurt am Main, Berlin 2019.

Díjai, kitüntetései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c angol, https://nationalism.ceu.edu/sites/nationalism.ceu.hu/files/profile/field_file_attachment/cvl2011_1.pdf, 2023. október 31., önéletrajz
  2. ↑ a b CEU’s Andras Kovacs Awarded Hungary’s Szechenyi Prize (angol nyelven). ceu.edu, 2013. március 18. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  3. ↑ Az MTA köztestületének tagjai – Kovács András (magyar nyelven). mta.hu. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  4. ↑ András Kovács (angol nyelven). ceu.edu. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  5. ↑ Dénes Iván Zoltán: Diákmozgalom Budapesten 1969-ben. 2000, (2008. július)
  6. ↑ Tábor Ádám: Adalékok az 1969-es bölcsészkari diákmozgalomhoz. Élet és Irodalom, (2008. augusztus 22.)
  7. ↑ Kovács András: Marx a negyedik évtizedben. Beszélő, 1977 (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  8. ↑ George Schöpflin: Hungary's intellectuals turn away from Marx.  The Times (London), (1978. március)
  9. ↑ Index on Censorship, London, Nr.6. 1978. p. 21-25
  10. ↑ NRC Handelsblatt, Hága, 3. August 1979
  11. ↑ The Guardian, (London) December 17, 1978. p. 10.
  12. ↑ Le Monde Diplomatique, Octobre 1978. p. 9.
  13. ↑  NRC Handelsblatt, Hága, 13. Juni, 1979
  14. ↑ Index on Censorship, London, Nr.2. 1980. p. 12-17.
  15. ↑ Debreczeni József. Orbán Viktor, 57. o. (2002) 
  16. ↑ Kovács, András. „Kritikai társadalomelmélet és kriticista filozófia között. Max Horkheimer kritikai elmélete.”. Magyar Filozófiai Szemle, Budapest 1974 (4-5). 
  17. ↑ Kovács, András. „Zwischen kritischer Gesellschaftstheorie und kritizistischer Philosophie. Zur kritischen Theorie von Max Horkheimer.”. Amsterdams Sociologisch Tijdschrift 1973 (3). 
  18. ↑ Kovács András: Der Marxismus und die Sowjetgesellschaften. In Zukunftsperspektiven der Sowjetunion. Szerk. Barbara Dietz. München: C.H. Beck Vlg. 1984.  
  19. ↑ List of publications (pdf). (Hozzáférés: 2020. június 25.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kovács_András_(szociológus)&oldid=27229784”