Ugrás a tartalomhoz

Kossuth-címer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Kossuth-címer
A Kádár-címert a Kossuth-címert idéző, teljesen nemzeti színű pajzs uralja

A Kossuth-címer a történelmi magyar nemzeti címer rendhagyó változata, amelyen nem szerepel a Szent Korona, alakja pedig a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma.

A címer bal oldala piros alapon zöld hármas-halmon arany koronát és a korona felett fehér apostoli kettőskeresztet ábrázol, míg a jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott ún. árpádsávos. (Heraldikai szabály, hogy a címer jobb és bal oldalát aszerint határozzuk meg, hogy aki pajzson viseli, annak melyik oldalra esne.)

Az 1849. április 14-ei Habsburg trónfosztást, illetve a függetlenségi nyilatkozat április 19-ei közzétételét követően váltotta fel a koronás kiscímert, ezért kötik Kossuth Lajos nevéhez. Ekkortól a honvéd hadsereg zászlóin ezt alkalmazták, és korona helyett babérkoszorús kardot hímeztek a címerpajzs fölé.[1] A Kossuth Lajos irányítása alatt álló pénzügyminisztérium 1848-ban használatba vette a koronájától megfosztott régi középcímert, amely az akkor ténylegesen a magyar kormány fennhatósága alatt álló Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Erdély címerét is ábrázolta.[2]

Károlyi Mihály, mint köztársasági elnök, 1918 novemberétől a köztársaság kikiáltásától kezdődően, a Magyar Királyság régi, koronától és a pajzstartóktól megfosztott kiscímerét[3] tette hivatalossá így 1919 augusztusáig hivatalos állami címer volt. A tanácsköztársaság rövid fennállása alatt nem foglalkoztak a címer kérdésével.

1946–49 között, majd az 1956-os forradalom idején ismét hivatalossá vált. 1949-ben a szocialista államvezetéshez illeszkedő új címert vezettettek be, ez a Rákosi-címer, melyen nagyobb hangsúllyal jelenik meg a kommunista ideológia jelképrendszere, mint a nemzeti jelképek. Azonban a forradalom idején, 1956. október 29-én a Szabad Nép (az uralkodó párt központi lapja) címoldala és a többi lap a Kossuth-címerrel jelent meg, hirdetve, hogy Magyarország címere hivatalosan újra a köztársasági címer lett. A forradalom leverése után, 1957-től az úgynevezett Kádár-címer lett Magyarország állami jelképe, mely egészen a rendszerváltásig volt érvényben. A Kádár-címer a Rákosi-címerhez hasonlóan tartalmaz ugyan a rendszer kommunista ideológiáját jelképező motívumokat (vörös csillag, vörös szalag), de markánsan megjelenik benne a nemzeti trikolór is a címerképet uraló, teljes egészében nemzeti színű címerpajzzsal, ami alakjában a Kossuth-címert követi, valamint egy nemzeti színű szalaggal, ami a vörös szalaggal azonos mértékben van jelen.

1990-ben komoly vita volt, hogy az új Köztársaság címere a Kossuth-címer vagy a korábbi koronás címer (kiscímer) legyen. A Parlamentben jobb- és baloldaliak egyaránt érveltek a Kossuth-címer mellett: „őseink – valahányszor mód nyílott, vagy úgy látszott, hogy mód nyílik a népfelség elvének érvényesítésére – mindig a Kossuth-címer mellett foglaltak állást.”[4] Végül az Országgyűlés, a történelmi folytonosság és a nemzeti tradíció alapján,[5] a mai közmegegyezéses, az összes képviselő kétharmadával, 258 igen és 28 nem szavazattal, 35 tartózkodás mellett hivatalos címerré vált, Szent Koronát is ábrázoló egységes magyar címer mellett döntött.[6]

Az alapvető kérdés most az (miként tanulmányom negyedik részében vizsgálom), hogy a magyar állam jogfolytonossága, így a magyar történelem, és a magyar állam 1945 előtti hagyományai, szimbólumai miként illeszthetőek a mai magyar államiság keretei közé. A viták, amelyeknek része a magyar történelem értelmezése, és a magyar nemzeti és politikai öntudat kérdései is, alapvetően érintik a Szent Korona-tant és annak történetiségét is.
– Tóth Zoltán József magyar jogász, jogtörténész

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kossuth-címer&oldid=26291625”