Kocsisovszky Borcsa
Kocsisovszky Borcsa | |
Született | 1849. december 4. Esztergom |
Elhunyt | 1933. január 3. (83 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | |
Szülei | Móritz Mária Kocsisovszky Jusztin |
Foglalkozása | színész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsisovszky Borcsa témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kocsisovszky Borcsa, Kocsisovszky Borbála (Esztergom, 1849. december 4. – Budapest, Józsefváros, 1933. január 3.)[1] színésznő.
Családja
[szerkesztés]Kocsisovszky Jusztin igazgató és Móritz Mária lánya, Molnár György második neje, később Molnár József ügyvéd felesége.
Életútja
[szerkesztés]1866-ban lépett először színpadra nevelőapjánál, Kocsisovszky Jusztin igazgatónál (Habermann Gusztáv szerint talán Kocsisovszky feleségének, Móritz Máriának egy korábbi gyermeke lehetett). Azután Budára ment Molnár György társulatához. 1871-ben Aradon működött, ahol a kritika a következővel illette: „Szép jelenség a színpadon, toilettjei választékosak, hangja kellemes, inkább azonban a szívhez szóló, mint a hevesebb érzelmek kifejezésére alkalmas”. Ekkortájt már az elismert művésznők között emlegették. 1871. február 23-án Győrött a Lecouvreur Adrienneben való vendégszereplése nagy sikert aratott.
1870. január 24-én férjhez ment Molnár Györgyhöz;[2] másodszor 1878. február 17-én lépett házasságra Molnár József jogtudorral,[3] első férjének unokaöccsével. Mindkét házasságát a Kálvin téri református egyházközségnél kötötte, első házasságánál a tanúk Rákosi Jenő író és Vasvári Kovács József színész voltak. 1872. április 12-én fellépett a Nemzeti Színházban, a Makrancos hölgyben Katalin szerepében, mely után az intézményhez szerződtették. 1885. december 27-én búcsúzott a színpadtól.
Rendkívül kedves, közvetlen és bájos naiva volt. Prielle Kornélia méltó utódja is lehetett volna a Székely György-féle Magyar színházművészeti lexikon szerint. Az Ország-Világ 1880/5. száma a következőképpen jellemzi: „Borcsa asszony a legkitűnőbb naiv színésznők közé tartozik, kiben annyi kellem, természetesség, gyermeki kedély van, hogy két jó naiv színésznő kitelnék belőle.”[4] A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetésen a Nemzeti Színház képviseltette magát, a színház koszorúját Mészáros Sándor titkár helyezte el rövid beszéd kíséretében.
Fontosabb szerepei
[szerkesztés]- Clarisse (Courcy–Dupeuty: Angyal és démon)
- Kata (Shakespeare: A makrancos hölgy)
- Lujza (Dinaux–Legouvé: Lignerolles Lujza)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
- Pesti Hírlap, 1933. január 6.
- Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992) 153. old.
További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.