Ugrás a tartalomhoz

Székely György (színháztörténész)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk színháztörténész szól. Hasonló címmel lásd még: Székely György (egyértelműsítő lap).
Székely György
Született1918. november 4.[1]
Budapest
Elhunyt2012. szeptember 20. (93 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaDeák Rózsa (1944–1990)
Foglalkozása
Tisztségeszínigazgató (1947–1948, Pécsi Nemzeti Színház)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1940)
KitüntetéseiMagyarország Érdemes Művésze díj (1990)
Sablon • Wikidata • Segítség

Székely György (Budapest, 1918. november 4. – Budapest, 2012. szeptember 20.[3]) magyar színháztörténész, dramaturg, műfordító, színházigazgató, színházrendező, érdemes művész.

Életpályája[szerkesztés]

1918-ban született Budapesten. Édesapja Székely István (1881–1970)[4] református lelkész, édesanyja Hlatky Ida énektanár volt. 1940-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem angol filológia szakán, majd 1941-ben angol-német szakos középiskolai tanár oklevelet szerzett. 1967-ben az irodalomtudományok kandidátusa lett, majd 1989-ben az irodalomtudományok doktora.

1941-1943 között a Nemzeti Színház lektor-dramaturgja volt. 1943-1945 és 1947-1948 között a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójaként dolgozott. 1945-1946 között a Magyar Színház, 1949-1952 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1952-1957 között a Fővárosi Operettszínház főrendezője volt. A Magyar Színházi Intézet alapító tagja, a Jelenkori Osztály osztályvezető tudományos főmunkatársa (1957–1980) és az intézet igazgatóhelyettese volt (1960–1980). A New York-i Állami Egyetemen a színháztudomány vendégprofesszora volt (1968–1969).[5][6][7] 2012-ben hunyt el.[8][9]

Családja[szerkesztés]

1944-től felesége Deák Rózsa, a Vígszínház rendezőasszisztense volt.[5]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Színházelmélet Angliában. 1882–1930. Egy. doktori értek. (A kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Angol Philológiai Intézetének Kiadványai. 21. Budapest, 1941)
  • Peer Gynt a színpadon. – A Nemzeti Színház vendégjátéka Németországban. (A Nemzeti Színház Évkönyve. 1941. Budapest, 1942)
  • Az angol bábjátszás története. Ill. Ország Lili és Vajda Júlia. (Bábszínpad. 24. Budapest, 1955)
  • A zenés darabok rendezésének néhány kérdése. (A Népművelési Intézet kiadványa. Budapest, 1956)
  • Bevezetés a színjátszás történetébe. Egyiptom, India, Kína. – Az európai dráma és színjátszás tizenöt évszázada. (A Népművelési Intézet kiadványa. Budapest, 1958)
  • A nyugat-európai dráma és színjátszás a XVIII–XX. századig. Hubay Miklóssal és Szántó Judittal. (Színjátszó akadémia. 11. Bp., 1959)
  • Az 1958–1959-es színházi évad néhány kérdéséről. (Társadalmi Szemle, 1959)
  • Magyar színházművészet. 1949–1959. Szerk. Staud Géza. A bevezetést írta Sz. Gy., a képeket vál. Pogány Károly. (A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1960)
  • Az európai dráma és színjátszás tizenöt évszázada. (A Népművelési Intézet kiadványa. Bp., 1960)
  • Barokk színház. – Az izmusok. (Színházi kalauz. Budapest, 1960; 4. bővített és átdolgozott kiad. 1981)
  • Hevesi Sándor: A drámaírás iskolája. A tanulmányokat vál., sajtó alá rend. Staud Géza. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Sz. Gy. (Budapest, 1961)
  • Zenész színpad – vidám játék. (Színházi tanulmányok. 2. A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1961)
  • A színjátéktípusok kutatásának módszeréről. (Színházi tanulmányok. 6. A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1961)
  • Coriolanus. Szerepelemzés. (A Színháztudományi Intézet Évkönyve. Budapest, 1961)
  • Színjátéktípusok leírása és elemzése. (A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1963)
  • Tematikus tárgyszórendszer színházi szakkönyvtár számára. (A Színháztudományi Évkönyve. Budapest, 1963)
  • Színjátéktípusok dramaturgiája. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1965)
  • Nemzeti Színház. 1837–1964. Szerk. (Budapest, 1965)
  • XVI. századi színjátéktípusok és a shakespeare-i életmű. (Shakespeare-életmű. Budapest, 1965)
  • A Vígszínház 75 éve. Monográfia. (Budapest, 1971)
  • Angol színházművészet a XVI–XVII. században. Monográfia. (Budapest, 1972)
  • Bábuk – árnyak. A bábművészet története. Egy tankönyv. (Budapest, 1972)
  • A színház világtörténete. I–II. köt. Főszerk. Hont Ferenc Szerk. Staud Gézával. (Budapest, 1972; 2. bővített és átdolgozott kiad. 1985)
  • Die ungarische Dramatik. (Theaterarbeit in Ungarn. Szerk. is. Berlin, 1973)
  • Színjáték – dráma. (Minerva nagy képes enciklopédia. II. köt. Budapest, 1974)
  • Edward Gordon Craig. Kismonográfia. (Szemtől szemben. Budapest, 1975)
  • Az Állami Déryné Színház. 1951–1975. Szerk. Katona Ferenc, a bevezető tanulmányt írta Sz. Gy. (Budapest, 1975)
  • A Madách Színház. 1951–1976. Szerk. Alpár Ágnes, a képeket vál. Keleti Éva. A bevezető tanulmányt írta Sz. Gy. Ill. Szinte Gábor. (Budapest, 1976)
  • La théatre du peuple. (Nouvelles études hongroises, 1976)
  • Az előadó-művészetről. (Színház, 1976)
  • Színházesztétika. Egy. tankönyv. (Budapest, 1976; 2. kiad. 1984)
  • Ady és a színház művészete. (Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Szerk. Láng József. Budapest, 1977)
  • Színházi mi micsoda? Tanulmányok a színházművészet alapjairól. „A színháztörténész mondja” c. rádióműsorának szerkesztett változata. (Szkénetéka. Budapest, 1977)
  • A mai magyar dráma szolgálatában. (Palócföld, 1977)
  • A színjáték japán világa. (Színház, 1978)
  • „Dear Friend Hevesi!” (The Hungarian Theatre Today. Bp., 1983)
  • A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. (Budapest, 1984)
  • A magyar színészet nagy képeskönyve. Szerk., a tanulmányt írta Sz. Gy., az életrajzokat írta Cenner Mihály. A képeket vál. Szilágyi István. (Budapest, 1984; 2. kiad. 1985)
  • A „miliőszínpad” megtagadása. (Lukács György irodalomelmélete. A Pécsi Akadémiai Bizottság székházában, 1985. márc. 19-től 21-ig megtartott emlékülés előadásainak anyaga. Szerk. Nemes István. Az MTA PAB kiadványa. Pécs, 1985)
  • Vesztes harc a Nemzeti Színházért. Az 1863-as petíció. (Színháztudományi Szemle, 1985)
  • A színjáték világa. Egy művészeti ág társadalomtörténetének vázlata. Monográfia és doktori értek. is. (Budapest, 1986)
  • Paulay Ede, a Nemzeti Színház „drámai igazgatója”. (Színház, 1986)
  • A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk. (Budapest, 1987)
  • Gondolatok a Nemzeti Színházról. (Színház, 1987)
  • Paulay Ede írásaiból. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Sz. Gy. A szerepkatalógust összeáll. Enyedi Sándor, a képeket vál. Kincses Károly. (Színháztörténeti Könyvtár. 17. Budapest, 1988)
  • Staud Géza. (Irodalomtörténet, 1989)
  • A drámaírás viszontagságai. (Nagyvilág, 1989)
  • Magyar színháztörténet. I. köt. 1790–1873. Főszerk. Sz. Gy. Szerk. Kerényi Ferenc. (Budapest, 1990)
  • Nemzeti kesergő: Hevesi és Craig. – Államosítás: a színe és visszája. – Évforduló tanulságokkal: Csokonai Színház. (Színház, 1990)
  • Edward Gordon Craig és Hevesi Sándor levelezése. 1908–1933. Szerk., a leveleket ford. és a kísérő tanulmányt írta Sz. Gy. (Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa. Budapest, 1991)
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Sz. Gy. (Budapest, 1994)
  • Magyar színpadművészet. – Pekáry István Csongor és Tünde tervei. (Magyar Iparművészet, 1994)
  • Az átmenet dramaturgiája. (Színháztudományi Szemle, 1996)
  • A Tragédia ősbemutatójának problémái. (Színháztudományi Szemle, 1997)
  • Szcenikai művészetünk történetének alapkérdései. (In honorem Bécsy Tamás 70. Tanulmányok Bécsy Tamás emlékére. Szerk. Hanus Erzsébet. Zalaegerszeg, 1998)
  • Lego-színház. Az előadás szerkesztett változata. (Új Holnap, 1998)
  • Doktor Faustus és Kasperl. (Világszínház, 1998)
  • Peer Gynt a színpadon. – 1811: „Leár” magyarul. (Theatron, 1999)
  • A Csongor és Tünde német előadásai. (Színház, 1994)
  • Magyar színháztörténet. II. köt. 1873–1920. Főszerk. Sz. Gy. Szerk. Gajdó Tamás. (Budapest, 2001)
  • A ‘Szentivánéji álom’. (Iskolakultúra, 2001)
  • Lángözön. Shakespeare kora és kortársai. (Budapest, 2003)
  • A Cigány a moszkvai Cigányszínházban. (Szövegkönyv 2005. Tanulmányok Kerényi Ferenc hatvanadik születésnapjára. Szerk. Szilágyi Márton és Völgyesi Orsolya. Bp., 2005)
  • Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban. 1924–1943. (Irodalomtörténet, 2005)
  • Magyar színháztörténet. III. köt. 1920–1949. Főszerk. Bécsy Tamással. Szerk. Gajdó Tamás. (Budapest, 2005)
  • A Nyugat és színházművészetünk. (Criticai Lapok, 2008)
  • Mozaikok. Hét évtized színháztörténeti írásaiból. 1940–2006. (Színháztudományi Szemle. 39. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa. Bp., 2009)
  • Ilyennek látta, így írta meg… Vörösmarty Csongor és Tünde színpada. – Csongor úrfi vándorúton. – A rontás költészete. (Criticai Lapok, 2011)
  • Egy látványos, okos színjáték: A varázsfuvola. (Színház, 2011)
  • Méltatlan támadás Németh Antal ellen. (Színház, 2012)

Fordításai[szerkesztés]

  • Kleist, Heinrich: A póruljárt bíró. Vígjáték. Ford. Sz. Gy., népi színjátszó színpadra feldolgozta Pándi Lajos, a díszleteket és a jelmezeket tervezte Rimanóczy Yvonne. (Színjátszók Könyvtára. 8. Budapest, 1952)
  • Craig, Edward Gordon: Új színház felé. Ford., a bevezető tanulmányt írta. Sz. Gy. Szerk. Sz. Szántó Judit. 8 táblával. (A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1963)
  • Gammond, Peter: Opera. Képes enciklopédia. Ford. (Budapest, 1997).

Elismertségei[szerkesztés]

  • Az MTA Színház- és Filmtudományi Bizottságának elnöke (1990–1997), tagja (1997-től)
  • Az MTA Művelődéskutatási Bizottságának tagja (1976–1980)
  • A Magyar Színházművészeti Szövetség elnökségi tagja (1959–1979)
  • A Nemzetközi PEN Club tagja. A Fédération Internationale pour la Recherche Théatrale végrehajtó bizottságának tagja (1970–1976)

Díjai és kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ BnF források (francia nyelven)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 22.)
  3. ↑ Rekord (hu-HU nyelven). PIM Névtér. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  4. ↑ Székely István gyászjelentése (1970). (Hozzáférés: 2020. április 21.)
  5. ↑ a b Székely György. Névpont.hu. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  6. ↑ szinhaziintezet.hu. oszmi.hu. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  7. ↑ Székely György (angol nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  8. ↑ Színház, Nemzeti: Meghalt Székely György színháztörténész (magyar nyelven). Nemzeti Színház. [2020. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  9. ↑ MTI: Meghalt Székely György színháztörténész (magyar nyelven). index.hu, 2012. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. január 3.)

Források[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_György_(színháztörténész)&oldid=26386795”