Ugrás a tartalomhoz

Kocsi György

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kocsi György
Életrajzi adatok
Születési névKocsi György
Született1955. április 20. (69 éves)
Borszörcsök
Nemzetiségmagyar
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus

Kocsi György (Borszörcsök, 1955. április 20. –) magyar teológus, római katolikus pap, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola docense.

Életpályája

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végezte, majd szintén Győrött, később pedig Budapesten teológiát tanult. Még diakónusként szembekerült az Állami Egyházügyi Hivatallal, melynek oka a Bulányi Györgygyel és a Bokor közösséggel való kapcsolata volt. A vele szolidaritást vállaló kispapok „főkolomposait” vidéki szemináriumokba száműzték. A szentelését megelőzően a rendőrség emberei félelemkeltés céljából két rendőrautóval szálltak ki szüleihez, érdeklődve fiuk holléte után, akiről persze tudták, hogy a Központi Szemináriumban van. Az esettel a Szabad Európa Rádió és számos nyugati újság is foglalkozott. 1980-as pappá szentelését követően nem doktorálhatott, sőt Budapestet is el kellett hagynia.[1]

Mint veszprémi egyházmegyés pap a Zala megyei Búcsúszentlászlón, utána pedig Nagyatádon folytatta hivatását mint káplán. A szocialista országokba szóló útlevelét a búcsúszentlászlói rendőrőrs vezetője 1980 szeptemberében bevonta. Nyugati országokba szóló útlevélkérelmeit mindig elutasították, csak a világútlevél bevezetésekor kapott útlevelet, amikor az minden állampolgárnak alanyi jogon járt. 1986-ban Nagyatádon politikai okból bevonták gépjárművezetői engedélyét, majd három hónap múlva nemzetközi nyomásra visszaadták, de a Somogy megyei Iharosba helyezték át, ahol 1986-tól 1990-ig volt plébános.

1986-ban megtagadta az iharosi plébánosi működéshez megkívánt állameskü letételét, emiatt el akarták helyezni, de a hívek kitartottak mellette. Két évi „állóháború” után Németh Miklós miniszterelnöksége idején az állam eltörölte a korábban megkívánt államesküt. Ebben az időben Németh Miklós – Pintér Dezsőn keresztül – felkérte tanácsadónak egyházi ügyekben, amit nem fogadott el.

A rendszerváltást követően főpásztora, a veszprémi püspök jóváhagyásával a németországi Tübingenbe ment tanulmányi szabadságra. Ott a lelkipásztorkodás mellett folytatta teológiai tanulmányait és keleti nyelveket is tanult: a héber nyelvet Walter Groß-nál, az asszírológiát Wolfgang Röllignél, az egyiptológiát Wolfgang Schenkel-nél, az ugaritológiát pedig Paolo Xella-nál és Manfred Krebernik-nél végezte. Tanulmányait Herbert Haag, egykori neves tübingeni professzor tette lehetővé.

1995 decemberében tért vissza Iharosra plébániai kormányzónak. 1998-tól prefektus a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán. Ebben a felsőoktatási intézményben ógörögöt, bibliai hébert, ószövetség keletkezéstörténetet, módszertant tanított, korábban pedig bibliaismeretet és retorikát is oktatott. Ekkortól Zamárdi, valamint 2006-tól Balatonendréd plébánosa volt. Sokat tett mindkét egyházközség fejlődéséért. Többek között 2010. június 27-én az ő fáradozása nyomán szentelték fel Magyarország máig egyetlen francia barokk orgonáját a Zamárdi Kisboldogasszony plébániatemplomban. Az orgonát a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. építette Bertrand Cattiaux világhírű francia orgonaépítő közreműködésével. Az orgona intonálását személyesen Mr. Cattiaux végezte. További részletek Mr. Cattiaux, valamint a zamárdi plébánia honlapján találhatók.

Szívélyes, jó barátságban volt Polcz Alaine íróval, pszichológussal és férjével, Mészöly Miklós íróval.

Kitüntetései

[szerkesztés]

Teológiai munkássága

[szerkesztés]

Teológusként elsősorban az Ószövetséggel foglalkozik. Tanulmányait, jegyzeteit több folyóiratban (Pannonhalmi Szemle, Vigilia, Távlatok stb.) is publikálták. A kutatások mellett fordítói munkát is végez. Számos német nyelvű tanulmányt ültetett át magyar nyelvre.

Művei, fontosabb publikációi

[szerkesztés]
  • Hogyan olvassuk a Szentírást? In: Katolikus Kincses Kalendárium, Agapé, 2006. 65-80. o.
  • Az Ószövetség és az erőszak. In: Vigilia 2007/6. 402-412. o.
  • A szombat ünneplése az Ószövetségben, az Újszövetségben és a zsidóságban. In : Pannonhalmi Szemle, vacare Deo, 2007. XV/2. évf. 8-18. o.
  • Hogyan lett Jahvéból, Izrael Istenéből a népek Istene. In: Pannonhalmi Szemle, 2008. XVI/1. évf. 3-14. o.
  • A királyság megítélésének holisztikus szemlélete. In: Bibliai évkönyv a Biblia évében, 2008. Jeromos Társulat, 2008.
  • Jézus szeretetéért. Kairosz, 2008. (Interjúkötet.)
  • Történetkritika és pozitív jövőszemlélet Izraelben a deuteronomisztikus történeti mű alapján. In: Athanasianum, 2009.
  • Ha tűzben jársz is, a lángok nem perzselnek. Kairosz, 2009.

Néhány fontosabb fordítása

[szerkesztés]
  • Gerhard Lohfink: Milyennek akarta Jézus a közösséget? Egyházfórum, 1986.
  • Gerhard Lohfink: Jézus utolsó napja. A passió eseményei. Egyházfórum, 1992; Kairosz, 2010.
  • Norbert Lohfink: Álmok az egyházról. Agapé, 2004.
  • Norbert Lohfink: Haragos visszatekintés az államra. Szent István Társulat, 2005. (Kocsi György készítette héber-magyar szószedettel.)
  • Josef Ernst: Lukács. Egy teológus portréja. Kairosz, 2010. (Friesz Enikővel és Horváth Cecíliával.)
  • Josef Ernst: János. Egy teológus portréja. Kairosz, 2011. (Friesz Enikővel.)
  • Josef Ernst: Máté. Egy teológus portréja. Kairosz, 2012. (Friesz Enikővel és Imre Szabinával.)
  • Josef Ernst: Márk. Egy teológus portréja. Kairosz, 2013. (Imre Szabinával.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jézus szeretetéért. Kairosz Kiadó, Budapest, 2008. 97-105. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kocsi_György&oldid=27114239”