Ugrás a tartalomhoz

Kemény János (országgyűlési képviselő)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az országgyűlési képviselőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kemény János (egyértelműsítő lap).
Kemény János
Született1823[1]
Pusztakamarás[2]
Elhunyt1896. március 26. (72-73 évesen)[3]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • földbirtokos
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1878–1896)
SírhelyePusztakamarás
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyargyerőmonostori Kemény János, báró (Pusztakamarás, 1823[4] – Budapest, 1896. március 26.) országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos. Kemény Zsigmond testvéröccse.

Élete

[szerkesztés]

Kemény Sámuel báró (1758–1823. december)[5][6] nagymúltú erdélyi családból származó birtokos második házasságából született, édesanyja borbátvizi Csóka Rozália (1780–1855. december 2.)[5] volt.

Az apai birtokot – melyet csak hosszú, 1830-as évekre lezáródott pereskedés után nyertek vissza, többek között ideiglenesen ők, tehát a második házasságból származó gyermekek, (Zsigmond, Ágnes, János) és az özvegy kilakoltatásával egybekötve – ezután rendbe szedte, mintaszerű gazdasággá fejlesztette, s a család szerényre zsugorodott vagyonát gondozta Pusztakamaráson, emellett buzgón részt vett Kolozs vármegye közgyűlésein. 1878/1881-ben a tekei kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek. 1878. október 19. és 1881. június 1. között,[7] az ülések időszakában az Angol királynő szállodában lakott.[8] Ugyanekkor a Szabadelvű Párt tagja lett, s a Ház másodalelnökévé választották. Ugyancsak a tekei kerületet képviselte az 1881. szeptember 26. és 1884. május 19. közötti ülésszakon.[7] 1882. november 24-én a koronaőri méltóságra az uralkodó által kijelöltek között szerepelt.[9] Az 1884/1887. évi országgyűlésbe (1884. november 22. és 1887. május 25 között)[7] Kis-Küküllő vármegye dicsőszentmártoni kerülete küldte. Az 1892/1897. évi országgyűlésen 1887. szeptember 28. és 1892. január 4. között, valamint 1892. február 20-tól 1896. március 26-án bekövetkezett haláláig[7] ismét a tekei (Kolozs vármegye) kerület képviselője volt. Különösen erdélyi ügyekben sok ízben felszólalt, főként a kataszteri kérdésben tartott ankét ülésein tett bizonyságot képzettségéről.[10]

1884-ben belső titkos tanácsosi címet nyert. 1894. december 9-én szintén jelölte a koronaőri méltóságra az uralkodó,[11] de Kemény János kérésére többen, főleg erdélyiek, távol maradtak a szavazástól.[12]

A Kisfaludy Társaság alapítói és támogatói között foglalt helyet. A társaság rendszeres díszebédjein személy szerint őt is mindig felköszöntötték, mint a legelsők között szereplő alapítót. „A szerény, nyájas, de férfias és komoly férfiú, kiváló egyéni tulajdonainál fogva, annyira megnyerte az erdélyi köznép és még a ruméneknek (románok) bizalmát is, hogy Pusztakamaráson megválasztották községi jegyzőnek, majd bírónak /a Bach-korszakban/.” Személyiségét, megjelenését egy 1878-ban keletkezett jellemzés írta le: „Alacsony, zömök termet, értelmes arccal, mosolygó és kedélyes szemekkel. Jó magyar táblabirói s jó erdélyi főúri jelenség; — igénytelen, szívélyes modorral, mely a beszédben nem keresi a szép szavakat, megtalálja a gyakorlati felfogást. Magán társalgásban szellemes, mert többet figyelt mint tanult s a politikában szögletes, mert többet gondolkodott magányban, mint forgolódott politikai körökben. ... A mandatum elfogadására sajátságos benső kényszer inditá. »Vagy meg kell nősülnöm, mondá kedélyesen, vagy képviselővé kell lennem.« Asszony helyett mandatumot választott.”[13] 1888-ban „Az országgyűlésen pártkülönbség nélkül kedvelt ember s célzással fejedelmi eredetére, de méltóságteljes fejhordozására is, bizalmasan csak »fejedelem«-nek nevezik egymás közt a képviselők a jó kedélyű, barátságos, 63 éves öreg urat.” [14]

Fivérének, Kemény Zsigmondnak élete folyamán anyagi biztonságot, elméje elborulása után pedig utolsó éveiben menedéket nyújtott, sőt halála után munkáinak kiadására alapítványt tett.

1896. március 26-án, Budapesten hunyt el. A Kerepesi temetőben a református egyház szertartása szerint búcsúztatták, majd március 29-én, Pusztakamaráson helyezték örök nyugalomra édesanyja és testvére mellé.

Sírja Pusztakamaráson, 2019-ben

Írásai

[szerkesztés]

(Megjegyzés a Szinnyeiben neki tulajdonított cikke a Koszorúban (V. 1881. Adalékok Petőfi Sándor életrajzához.) nem az ő írása, hanem Petőfi aszódi osztálytársáé, Kemény János kiskőrösi lelkészé.)

  • Országgyűlési beszédei a Naplókban (1881-84. IX. Uzsora és káros hitelügyletek stb.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
  2. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (magyar nyelven)
  3. ↑ Pesti Napló (magyar nyelven)
  4. ↑ Születési évét több forrás 1825-re teszi, de apja 1823-ban hunyt el, így az 1823-as év a reális.
  5. ↑ a b Kemény család genealógiai táblázat 3.
  6. ↑ Barla Gyula: Fejezetek Kemény Zsigmond tanulóéveiből. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXIX. évf. 5–6. sz. (1975) 609–622. o. 613. oldal
  7. ↑ a b c d Ballabás Dániel – Pap József – Pál Judit: Az országgyűlés tagjainak archontológiája. Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon 2. Líceum Kiadó, Eger, 2020. 447. és 451. oldal.
  8. ↑ Az 1878. október 17-ére összehívott országgyűlés képviselőházának név- és lakjegyzéke (1878). 16. és 54. oldal
  9. ↑ Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet, 354–425. sz. Irományszámok, 1881–395. Királyi leirat, mellyel Szlávy József, gróf Gsáky László, Szentiványi Márton és báró Kemény János a megürült koronaőri állomásra kijelöltetnek.
  10. ↑ Schmidt Anikó: A kataszteri ankét. In: Catastrum, 3. évfolyam (2016), 2. szám, 21–28. oldal
  11. ↑ A koronaőri méltóság betöltése úgy történik, hogy a király négy magyar születésű férfiút – rendesen főurat – jelöl a méltóságra, s ezek közül az országgyűlés választ, aki az esküt a két Ház együttes ülésén teszi le. Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet, 342. oldal
  12. ↑ Szentesi Lap, 1894. december 21. 2. oldal
  13. ↑ Vasárnapi Ujság, 1878. december 29. 52. szám, Országgyűlési képek. 833. oldal
  14. ↑ Vasárnapi Ujság, 1888. november 25. 48. szám, A Ház. 790. oldal

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kemény_János_(országgyűlési_képviselő)&oldid=26267647”