Kampis Miklós

Kampis Miklós
Született	1935. november 14. Budapest
Elhunyt	2020. február 25. (84 évesen) Kaposvár
Állampolgársága	magyar
Szülei	Kampis Antal
Foglalkozása	építész
Iskolái	Sárospataki Református Kollégium (1946–1949) Budapesti Műszaki Egyetem (1954–1959)
Kitüntetései	Kossuth-díj (2001) a Nemzet Művésze (2018)
Sablon • Wikidata • Segítség

Kampis Miklós, (Budapest, 1935. november 14. – Kaposvár, 2020. február 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar építész, a Kós Károly Egyesülés alapítója, igazgatója és örökös tagja. Édesapja Kampis Antal művészettörténész.

Életpályája

1946–1949 között a sárospataki gimnáziumban tanult, majd technikumba került. 1954–1959 között végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán, majd 1966-1968 között a városépítés-városgazdálkodás szakmérnök szakot. Két évet a fővárosban a Buvátinál, majd 1961-től Kaposváron dolgozott, egészen 1986-ig a Somogytervnél, előbb építésztervezőként, majd vezető tervezőként és műteremvezetőként. 1986-1997 között a Kaposterv építésziroda tagja, elnöke. 1997 óta a K+K 2000 Építésziroda cégvezetője.

1965 körül, Makovecz Imre unszolására kezdett antropozófiával foglalkozni. Körülbelül tíz évig tanulmányozta az irányzatot az elérhető irodalom segítségével, majd a hetvenes évek közepétől stúdiumokat, tanfolyamokat szervezett. Közben a Somogyterv tagjaként a somogyi népi emlékek felmérésével, illetve a szennai falumúzeum fejlesztésének előkészítésével foglalkozott, így amikor 1970 körül megismerkedett Csete Györggyel és a Pécs csoporttal, a népi építészetben találták meg a közös nevezőt. 1976-ban a kezdeményezésére jött létre a Dél-Dunántúli Építész Stúdió, amely az állami tervezőirodák keretein túlnyúló, szabadabb együttműködésre adott lehetőséget. A 60-70 fős tagságban kaposvári, pécsi, szekszárdi és zalaegerszegi építészek voltak a meghatározóak. A Stúdiónak, amelyet később antropozófiai tanulmányaival együtt a Kós Károly Egyesülés közvetlen előzményeként értékelt, 1980-ig volt az igazgatója.

1983-ban Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével és Kovács Péterrel közösen tervezte legjelentősebbnek tartott munkáját, az új kaposvári köztemetőt, amely az 1987-es áttervezés ellenére nem épült meg. Kezdeményezésére alakították ki a kaposvári belváros sétálóutcáját, amely a maga idejében párját ritkító beruházás volt Magyarországon, illetve részt vett a város 1985-ben elfogadott rendezési tervének készítésében. 2001-ben Kossuth-díjat kapott, az indoklás szerint „példamutató várostervezői munkásságáért, a Kaposvár belvárosának emberi léptékű újjáalakítása érdekében kifejtett tevékenységéért”.

Az 1980-as évektől rendszeresen antropozófiai kurzusokat tartott, eleinte az 1981-ben Makovecz által alapított visegrádi építőtáborokban, majd a Magyar Építőművészek Szövetségének budapesti székházában. 1989-ben meghatározó szerepet játszott az organikus építészet művelőinek legfontosabb magyarországi szervezete, a Kós Károly Egyesülés létrehozásában, amelynek 2004-ig igazgatója volt (ekkor tiszteletbeli örökös tagnak választották). Közreműködésével jött létre az egyesülés Vándoriskolája, illetve a Szabadoktatási Kollégium. Hatvanadik születésnapját 1995-ben Gerében ünnepelte az egyesülés. A rendszerváltást követően a szakmai közéletben is szerepet vállalt: 1997–2001 között a Magyar Építész Kamara elnökségének tagja volt, amelynek már megalakításánál is közreműködött, 1997–2005 között pedig a Somogy Megyei Építész Kamara elnökeként dolgozott. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A kétezres években a Műegyetemen oktatott „szerves építészet” tantárgy egyik előadója volt.

„Az organikus építészet esetében a térről és időről is (…) másként kell gondolkodnunk: lényiségnek kell felfognunk ezeket a filozófia nyelvén dolognak mondottakat. Az idő az ARCHÉK, az őskezdetek szubsztanciája, a tér pedig az ARCHANGELOS, az időről való híradást hordozók lényisége. Az idő születése belső szemlélet, a téri külső a megszületett időben való visszatükröződés eredménye. Ennek ismerete nélkül mint az idő, mind a tér halott fogalom, amelyből élő építészet, élő kultúra nem születhet.” (Kampis Miklós: A szerves építészetről)

Díjak, elismerések

• Magyar Építőművészek Szövetsége-plakett (1978)
• Kós Károly-emlékérem (1995)
• Kossuth-díj (2001)
• A Nemzet Művésze (2018)

Ismert munkák

• 1965. A ruhagyár irodaháza, Kaposvár
• 1968. Tervező vállalat irodaháza, Kaposvár
• 1973. Családi házak, Kaposvár
• 1973. Művésztelep, Kaposvár (Papcsik Jenővel)
• 1980-81. Tetőtér-beépítés, Kaposvár (Gáts A. – Szabó T. – Varga Á. – Juhász T.)
• 1980-83. Új köztemető, Kaposvár (terv, 1987-ben átdolgozva, Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével, Kovács Péterrel)
• 1985-89. Városrendezési terv, a belváros rehabilitációja, Kaposvár (Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével, T. Sziklai Judittal)
• 1989. Erdészház, Kaposvár-Ropoly

Kötete

• Homo architectus sum; ill. a szerző; Kós Károly Alapítvány, Bp., 2005

Irodalom

• Buella Mónika (szerk.): A Kós Károly Egyesülés húsz éve. In: Országépítő, 2009/2. 6-26. o.
• Dvorszky Hedvig (szerk.): Architettura organica ungherese. Hungarian Organic Architecture. Magyar organikus építészet. Katalógus a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának kiállításához. 2., javított kiadás. Kós Károly Alapítvány, Kaposvár, 1992
• Erhardt Gábor és Török Ádám interjúja Kampis Miklóssal. In: Országépítő, 2004/4. Melléklet. 28-31. o.
• Kampis Miklós. Beszélgetés az életről, az építészetről, az ifjúságról… Magyar Művészeti Akadémia – Akadémiai beszélgetések, 2001. március 8. [2] (letöltés ideje: 2020-02-26)
• Kampis Miklós hatvan éves. Az Országépítő ünnepi összeállítása, 1995/3. szám
• Mayer Mariann: Kampis Miklós. In: Artportal.hu [3] Archiválva 2020. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (Letöltés ideje: 2020-02-26)