Ugrás a tartalomhoz

Közép-albániai Köztársaság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közép-albániai Köztársaság
el nem ismert
Republika e Shqipërisë së Mesme
1913 – 1914
A Közép-albániai Köztársaság zászlaja
A Közép-albániai Köztársaság zászlaja
Általános adatok
FővárosaDurrës
Hivatalos nyelvekalbán
Kormányzat
Államformaköztársaság
ÁllamfőEsat Toptani
KormányfőEsat Toptani
A Wikimédia Commons tartalmaz Közép-albániai Köztársaság témájú médiaállományokat.
Albánia történelme
Tematikus áttekintések
Sablon:Albánia történelme

A Közép-albániai Köztársaság (albán Republika e Shqipërisë së Mesme) Albánia területén 1913. október 14. és 1914. február 3. között fennállt, el nem ismert mikronemzet volt. Államfője és kormányának vezetője Esat Toptani, az 1912. november 28-án függetlenné vált Albánia ideiglenes kormányának legfőbb belpolitikai ellenlábasa volt. A köztársaság fővárosául Durrëst jelölték ki, s a Toptani-kormány fennhatósága a közeli Tirana, Kruja, Shijak, Kavaja és Peqin környékére, mintegy 2000 km²-re terjedt ki. Az államalakulatot Toptani a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság követelésére oszlatta fel.

Előzmények

[szerkesztés]

Az 1912. november 28-án a vlorai nemzetgyűlésen kikiáltott független Albánia közigazgatása élén az Ismail Qemali vezette ideiglenes kormány állt. A kabinetnek számos nehézséggel kellett szembenéznie: fennhatósága eleinte csupán Vlora környékére terjedt ki, az ország nagy részét ugyanis az első Balkán-háború során lerohanták és megszállás alatt tartották a montenegrói, szerb és görög hadseregek.[1] 1913 tavaszától, a montenegrói és szerb csapatok kiürítését követően a helyzet ugyan némiképp javult, de az így felszabadult északi területek albán lakossága sem támogatta egyértelműen a Qemali-kormányt.[2]

Az ideiglenes vlorai kabinet egyik legnagyobb ellenlábasa a Közép-Albániában kiterjedt birtokokkal rendelkező Esat Toptani volt. Toptani az első Balkán-háborúban azzal tüntette ki magát, hogy 10-13 ezres redifserege élén a Montenegró által megtámadott Shkodra védelmére sietett.[3] A háttérben azonban kettős játszmát folytatott: 1913. január 30-án megölette Shkodra katonai parancsnokát, Haszan Rizát, hogy szabad elvonulás fejében és amennyiben támogatják albán uralkodóvá választását, titokban a város átengedéséről egyeztethessen Montenegróval.[4] Április 23-án a paktum megszületett, Shkodra montenegrói kézre került, maga Toptani pedig 30 ezer könnyűfegyverzetű katonája élén Lezhába menetelt, ahol 1913. április 27-én Albánia királyává kiáltatta ki magát.[5] Ezt az aktust azonban sem az albánok, sem a területet megszállva tartó szerbek és montenegróiak, sem pedig a nemzetközi közvélemény nem vette komolyan.

Toptani ezt követően rövid ideig kereste az együttműködés lehetőségét Qemali kormányával. Maga Qemali is úgy vélte, helyesebb a bajkeverő Toptanit a közelében tudnia, így 1913. július 2-án kinevezte az ideiglenes kormány belügyminiszterévé.[6] A kettejük közötti konfliktusok azonban egyre kiélezettebbé váltak, így Toptani alig egy hónap elteltével, augusztus 1-jén kilépett a kormányból. Visszatért Közép-Albániába, Durrësbe, ahol ellenkormány-alakítási szándékkal maga köré gyűjtötte párthíveit.[7] Az Adria-parti kikötőváros hagyományosan is a Qemali-kormány ellenzékének számított: Hamdi Toptani vezetésével már 1912 decemberében megszervezték saját közigazgatási, törvénykezési és rendvédelmi rendszerüket, és deklarálták függetlenségüket a vlorai ideiglenes kormánytól.[8]

Története

[szerkesztés]

A környező Tirana, Kruja, Kavaja és Peqin körzetei támogatták ugyan Toptani törekvéseit, de a Mat folyótól északra elterülő vidékek, valamint délen Elbasan és Berat városai a Qemali-kormány pártolása mellett tettek hitet.[9] Toptani pasa szeptember közepére gyűlést szervezett Tiranába, ahol párthívei élén megfogalmazta a vlorai ideiglenes kormánnyal szemben támasztott követeléseket:

  1. Az ideiglenes kormány és főváros áthelyezése Vlorából Durrësbe.
  2. Az ideiglenes kormány összetételének átalakítása.
  3. Nemzeti Tanács összehívása.
  4. Albán delegáció menesztése a nagyhatalmakhoz, hogy az 1913. július 29-ei statútumnak megfelelően mihamarabb kijelöljék az albán uralkodót.
  5. Az ideiglenes kormány adjon számot az új kabinetnek mindazon eredményekről, amelyeket a függetlenség kikiáltása óta elért.[10]

Noha az ideiglenes kormány három tagja is hajlott Toptani követeléseinek elfogadására, Qemali visszautasította a követeléseket. Vlorai diákok egy csoportja is levelet intézett Toptani pasához, amelyben arra kérték, hogy a viszonylagos béke megőrzése érdekében álljon el ambiciózus terveitől.[9]

Toptani követelései visszautasítását követően, 1913. szeptember 18-án létrehozta durrësi ellenkormányát,[11] de hangsúlyozta, hogy célja nem az ország megosztottsága, és kabinetje csupán addig fog működni, amíg a nagyhatalmak által kijelölt albán fejedelem elfoglalja a trónját.[12] Időzben nem várt helyről kapott támogatást: az Albániába látogató Faik Konicát, az amerikai Vatra Szövetség képviselőjét mélyen lesújtották a helyben tapasztaltak. Összekülönbözött Qemalival, és Durrësbe utazott, ahol szövetségre lépett Toptanival.[13]

Toptani 1913. október 14-én hivatalosan is bejelentette az általa vezetett durrësi ellenkormány és – uralkodói ambícióit ideiglenesen félretéve – a Közép-albániai Köztársaság megalakulását, amelyről a szintén Vlorában székelő Nemzetközi Ellenőrző Bizottságot is értesítette.[14] Az új kormány hatalma, a Toptani-birtokok elhelyezkedésének megfelelően, a Mat és Shkumbin folyók közötti parti síkvidékre terjedt ki, munkáját a Durrës, Tirana, Kavaja, Peqin és Shijak két-két küldöttéből álló szenátus segítette. Kormányfői hivatala mellett a szenátust államfői jogkörökkel szintén Toptani elnökölte.[15] Kormányát sem a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság, sem a Qemali-kabinet nem ismerte el.

1914. január 8–18. között fegyveres összecsapásra került sor az ideiglenes kormány holland vezetésű csendőrsége és a Toptani-ellenkormány egy bizonyos Dervish bég vezette csapatai között Elbasan térségében.[16] A polgárháború veszélyétől tartó Nemzetközi Ellenőrző Bizottság Elbasanban szükséghelyzetet hirdetett ki.[17] A január 18-ai végső, Godoleshnél vívott ütközetben a csendőrök szétkergették Dervish bég 300 emberét.[18] A politikai közbeszédben felmerült Toptanival szemben a vád, hogy tevékenységével a független Albánia ügye helyett a szerbek, a görögök és a törökök érdekeit tartotta szem előtt. Ezeket a vádakat 1913. áprilisi árulása, Shkodra feladása mellett azzal látták igazoltnak, hogy az elbasani kalanddal egyfelől sikeresen feltartották a Korçába tartó, a megszálló görögöktől a város ellenőrzését átvenni szándékozó csendőrséget, másfelől éppen 1914. január 9-én robbant ki az a vlorai felkelés is, amelynek során az Oszmán Birodalom hívei az ideiglenes kormány elleni puccsal Izzet pasát kívánták kikiáltani Albánia uralkodójának.[19]

A Qemali-kormány 1914. január 22-én hivatalosan is átadta a hatalmat a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságnak, amely Esat Toptanit bábállama felszámolására és az ország elhagyására sürgette.[20] A Közép-albániai Köztársaság február 3-án ugyan megszűnt, de Toptani az elkövetkező években is az albán politikai élet aktív közszereplője maradt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Csaplár 2010:323, 324, 343. Vö. Elsie 2010:29.
  2. ↑ Csaplár 2010:324–325, 334, 343. Vö. Pearson 2004:34–35.
  3. ↑ Csaplár 2010:255.
  4. ↑ Pearson 2004:38, 41.
  5. ↑ Pearson 2004:41, 42.
  6. ↑ Pearson 2004:43.
  7. ↑ Pearson 2004:44.
  8. ↑ Csaplár 2010:343.
  9. ↑ a b Durham 2001:36.
  10. ↑ Durham 2001:36; vö. Pearson 2004:46.
  11. ↑ Pearson 2004:46. Vö. Jelavich 1996:II/94.
  12. ↑ Durham 2001:40.
  13. ↑ Pearson 2004:46; Elsie 2010:240.
  14. ↑ Pearson 2004:48. Vö. Durham 2001:46 (október 12-ei dátum említésével).
  15. ↑ Durham 2001:40; Pearson 2004:48.
  16. ↑ Durham 2001:46–49; Pearson 2004:56.
  17. ↑ Durham 2001:47.
  18. ↑ Durham 2001:48.
  19. ↑ Durham 2001:47, 48–49.
  20. ↑ Pearson 2004:56.

Források

[szerkesztés]
  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Durham 2001: M. Edith Durham: Albania and the Albanians: Selected articles and letters 1903–1944. Ed. by Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2001. ISBN 1903616093  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Jelavich 1996: Barbara Jelavich: A Balkán története I–II. Ford. Balabán Péter. Budapest: Osiris; 2000. 1996. = Europica Varietas, ISBN 9633791200  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Közép-albániai_Köztársaság&oldid=27043680”