Haszan Riza
Haszan Riza | |
Született | 1871[1] Bagdad |
Elhunyt | 1913. január 30. (41-42 évesen) Shkodra |
Állampolgársága | oszmán |
Foglalkozása | katonatiszt |
Iskolái |
|
Halál oka | emberölés |
A Wikimédia Commons tartalmaz Haszan Riza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Haszan Riza pasa, modern török helyesírással Hasan Rıza (Bagdad, 1871 – Shkodra, 1913. január 30.)[2] oszmán katonatiszt. Az első Balkán-háborúban a montenegrói és szerb hadseregek által ostromolt Szkutari védője volt. Még az ostrom alatt gyilkoltatta meg helyettese, Esat Toptani.
Életútja
[szerkesztés]Bagdad mellett született a bagdadi váli, az arab nemzetiségű Mehmed Namik pasa és egy albán nemzetiségű anya fiaként.[3] 1892-ben fejezte be tanulmányait a konstantinápolyi katonai akadémián, majd katonatiszti pályára lépett. 1895-től a nemzetvédelmi főiskolán oktatott századosi rangban, majd 1899–1900-ben a Német Császárságban vett részt katonatiszti továbbképzésen. 1901-től 1911-ig Irakban szolgált, ezt követően tábornoki ranggal Szkutariba (ma Shkodra) vezényelték, 1912 tavaszán pedig megtették a város válijává.[4]
Szkutari ostroma
[szerkesztés]Az első Balkán-háború nyitányaként Montenegró csapatai 1912. október 8-án megtámadták Szkutarit, a város védelmének élére 14 ezer katonájával Riza állt.[5] Hamarosan Esat Toptani érkezett a megsegítésére egy 10 ezer fős redifhadsereg élén.[6] Az ostromlottak helyzete így is reménytelen volt a nagy túlerővel szemben, 1913. november közepén ráadásul egy újabb montenegrói és egy szerb hadosztály is érkezett Szkutari ostromának támogatására.[7] Riza pasa elszántan védte a várat, a korabeli feljegyzések szerint egy ízben kijelentette: „Szkutari a jövőnk vagy a sírunk lesz, de nem a szégyenünk.”[8]
Csaknem négy hónapja zajlott a város ostroma, amikor Riza, 1913. január 30-án rejtélyes körülmények között erőszakos halált halt.[9] Edith Durham kissé regényes színezetű beszámolója szerint Riza egy Toptanival elköltött vacsoráról tért haza, amikor a Toptani-háztól néhány lépésre két nőnek öltözött fegyveres agyonlőtte.[10] A közvélemény azonnal helyettesében sejtette a bűnöst. Ezt látszott igazolni, hogy a merényletet követően Toptani azonnal átvette a városparancsnokságot, és nem indított vizsgálatot felettese halálával kapcsolatosan. Egyik segédje, Osman Bali évekkel később valóban azt vallotta, hogy Toptani megbízásából ő és egy bizonyos Mehmed Kavaja követték el a merényletet.[11] Toptani végül 1914. április 23-án átadta a várost a győztes montenegrói seregnek, ő pedig embereivel együtt bántatlanul elvonulhatott a városból.[12]
Haszan Riza pasát a szkutari Parruca-mecsetben helyezték örök nyugalomra.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Open Library (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Elsie 2013 :193.
- ↑ Durham 2001 :128.; Elsie 2013 :193.
- ↑ Pearson 2004 :23.; Elsie 2013 :193.
- ↑ Pearson 2004 :29–30.; Elsie 2013 :193.
- ↑ Pearson 2004 :30.; Csaplár 2010 :254., 261.
- ↑ Pearson 2004 :33.
- ↑ Elsie 2013 :193.
- ↑ Pearson 2004 :38.; Elsie 2013 :193.
- ↑ Durham 2001 :129.; Pearson 2004 :38.; Elsie 2013 :193.
- ↑ Durham 2001 :113., 129.; Pearson 2004 :38.; Elsie 2013 :193., 391., 444.; Vickers 2014 :68.
- ↑ Pearson 2004 :41.; Elsie 2013 :193.
- ↑ Elsie 2013 :193.
Források
[szerkesztés]- ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
- ↑ Durham 2001: M. Edith Durham: Albania and the Albanians: Selected articles and letters 1903–1944. Ed. by Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2001. ISBN 1903616093
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London; New York: I.B. Tauris.