Ugrás a tartalomhoz

Kórógyi II. János

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kórógyi II. János
Született15. század
nem ismert
Elhunyt1457
nem ismert
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztségemacsói bán (1447–1456)
Sablon • Wikidata • Segítség

Kórógyi II. János (? – 1457. március 3. előtt) a Keléd nemzetségből származó, Valkó és Baranya vármegyében birtokos Kórógyi családból való magyar főnemes. 1447 és 1456 között macsói bán.

Családja

[szerkesztés]

A család nevét Kórógy váráról vette, melynek maradványai ma is láthatók az Eszéktől délre fekvő Csepin falu közelében. (Kórógy falu nem itt, hanem a Valkó mentén található.) A család birtokainak többsége az Alsó-Drávamentén volt. A család első ismert tagja Keléd (Cletus) volt, a további leszármazottak szűkebb értelemben három fia közül az egyiknek, I. Fülöpnek a leszármazottai. Ákos mester és Kézai Simon szerint Keléd Gottfried német lovag leszármazottja lett volna, aki 1130 körül Türingiából vagy Meissen tartományból érkezett Magyarországra. Ő birtokolta a IV. Béla királytól ajándékba kapott Pozsega megyei Orjava birtokot.[1]

Élete

[szerkesztés]

Kórógyi Jánost 1411-től említik a források.[2] 1434 végén Pozsonyban találkozott Vilim de Castellis bajor gróffal, és megújította vele állítólagos rokonságát.[3] Vilim ezután arra az esetre, ha magának nem lenne utóda örökösének nyilvánította. Kórógyi ezután birtokosi címéhez gyakran hozzátette a „comes perpetuus de Castellis” (Castelis örökös grófja) megjelölést.[4] 1439-ben kiváltságokat kért a Szentszéktől a kegyuraságához tartozó eszéki Szentháromság-plébániatemplom számára.[4] 1439. október 27-én meghalt Albert király. Kórógyi ekkor Albert özvegyének Erzsébet királynénak a híveként a királyi tanács tagja lett.[2] A magyar nemesség két pártra szakadt. A Habsburg-pártiak azt akarták, hogy Albert még meg sem született fiúutódja – a későbbi V. (Utószülött) László – kerüljön a magyar trónra. A nagyobb erőt képviselő és a pápa által is támogatott németellenes párt úgy vélekedett, hogy a fenyegető török veszély miatt az ország kormányzását nem lehet egy csecsemőre bízni, ezért Ulászló lengyel király magyar királlyá koronázását szorgalmazták. 1440. január 1-jén a budai országgyűlés Ulászlót választotta magyar királlyá.

Kórógyi János 1440-ben már a királyné udvarbírája volt. 1440. február 22-én Komáromban megszületett Habsburg Albert utószülött fia, László. Ezt követően Erzsébet királyné elutasította a magyar rendek javaslatait és az Ulászlóval kötendő házasságot. A magyar bárókból álló küldöttség 1440. március 8-án Krakkóban megegyezett Ulászlóval a magyar királlyá koronázás feltételeiről. 1440. május 15-én a három hónapos Lászlót Erzsébet Székesfehérváron királlyá koronáztatta. Ulászló május 19-én érkezett Budára. Az Ulászló-párti nemesek 1440. június 29-én érvénytelennek nyilvánították V. László koronázását és a börtönnel megfenyegetett Szécsi Dénes közreműködésével, egy alkalmi – a Szent István székesfehérvári ereklyetartójáról leszerelt – koronával 1440. július 17-én királlyá koronázták Ulászlót. Mivel a főurak többsége Ulászlót támogatta, az ország nagyobb részét ő ellenőrizte. Mindez belháború kezdetét jelentette.

Az Interregnum időszakában, mely Albert halálától Ulászló Budára érkezéséig tartott Kórógyi a macsói báni[2] és a pozsonyi ispáni címet viselte. Kórógyi János Ulászló ellenfelei közé tartozott. A belháború egyetlen jelentős csatáját 1441. január elején Bátaszék mellett vívták, ahol a Hunyadi János szörényi bán vezette Ulászló-párti csapatok döntő győzelmet arattak Garai László Habsburg-párti serege felett. Thuróczy János krónikája szerint Kórógyinak sikerült elmenekülnie a harctérről.[4][5]Ulászló hívei ezután kisebb ütközetekben fokozatosan szorították vissza a Habsburg-barát erőket.[6]

I. Ulászló uralkodása idején Kórógyi kegyvesztett volt. Nemsokára azonban fordult a kocka, mert Ulászló 1444. november 10-én elesett a várnai csatában. Kórógyi ismét a királyi tanács tagja lett, majd 1447-ben macsói bánná nevezték ki, mely tisztséget egészen 1456-ig viselte. Közben 1448 és 1456 között Baranya vármegye főispánja, 1450 és 1456 között Pozsega vármegye főispánja, 1453 és 1455 között pedig Orbász vármegye főispánja is volt.[2] Báni székhelye Eszéken volt, ahol Valkó, Baranya és a környező megyék egyházi intézményei közötti vitákban ítélkezett. A Bács vármegyei veresegyházi birtokot köszönetképpen az elvégzett szolgálataiért 1447-ben Hunyadi Jánosnak és fiainak adományozta.

1448 végén horvát és magyar nemesekkel együtt részt vett a Brankovics György szerb despotával folytatott tárgyalásokon Hunyadi fogságból való kiszabadításáról. Királyi követként 1449-ben Doborban találkozott István Tamás bosnyák királlyal, aki vállalta, hogy szövetséget köt vele a török elleni védekezés céljából. 1452 márciusában annak a küldöttségnek tagja volt, amely a bécsi országgyűlésen az osztrák nemességgel, valamint a cseh és morva nemesekkel megerősítve arra kényszerítette III. Frigyes német-római császárt, hogy engedje el őrizetéből a kiskorú V. Lászlót.[4] 1454 decemberében Péterváradon találkozott Hunyadival, Garaival, Újlakival és másokkal, hogy megvitassák a törökellenes védelem stratégiáját. Eszékről 1456. február 8-án írt Kapisztrán Jánosnak a török haditerveivel kapcsolatos hírekről, amelyeket korábban a bosnyák király, a szerb despota és Szkander bég közölt vele.[7] Amint azt Hunyadi János V. László királyhoz írt, július 24-i levelében említette az 1456-os török ostrom idején részt vett Nándorfehérvár védelmében. G. Tagliacozzo Kapisztrán János életrajzírója megjegyezte, hogy azért vett részt a csatában lovasságával, mert Nándorfehérvár a bánságához tartozott.

Utolsó éveire a királyság egyik leghatalmasabb bárója volt. Birtokai szülőföldjén Valkó vármegyében, Kórógyon, Eszéken, Baranyaváron és Harsányban, valamint a Temesvár melletti Cseriben feküdtek. 1453-ban átvette az ivánkaszentgyörgyi váruradalom felét, amelyet korábban a Hrapkói Botos családtól vett zálogba. Ebben az évben a Baranya megyei pécsváradi vár uraként említették, amely az azonos nevű bencés apátsághoz tartozott. A baranyai Karancs uraként 1442–43-ban a helyi szőlők miatt vitába került Maróti László macsói bánnal a szomszédos Vék birtok (Baranyabán mellett) tulajdonosával.[4] 1449-ben a Tallóciak zálogba adták neki az Almás melletti Draszád birtokát, amelyet később végleg megszerzett. 1453-ban zálogotjogot kapott, majd 1454-ben meg is vásárolta Névnai Cseh Lászlótól a Valkó vármegyei Névna várát és uradalmát, Orjava várát és uradalmát, valamint a Pozsega vármegyei Tomicát, Hruscicát, Migalócot és más birtokokat. [4] 1450-ben harmadik felesége, Garai Erzsébet jogán megszerezte a Kőrös vármegyei Drenovac várának és uradalmának felét. Ebből a házasságból született egy fia Gáspár, akivel 1453-54 között perben állt a cikádori bencés apátsággal az eszéki hajózási és kereskedelmi adók behajtási jogáról.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Aladić: Dubravko Aladić: Plemićka i velikašska obitelj Korođ. Essehist : časopis studenata povijesti i drugih društveno-humanističkih znanosti, II. évf. 2. sz. (2010) Hozzáférés: 2021. december 29.
  • ↑ Biografski leksikon1: Stanko Andrić - Hrvtaski biografski leksikon: Korođski (Kórógyi). hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2009) (Hozzáférés: 2021. december 30.)
  • ↑ Biografski leksikon: Lovorka Čoralić, Stanko Andrić - Hrvtaski biografski leksikon: Korođski, Ivan II. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2009) (Hozzáférés: 2021. december 30.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kórógyi_II._János&oldid=24522987”