1947-es magyarországi országgyűlési választás
| Kommunizmus Magyarországon |
|---|
 |
| Korszakok, események, állami szervek |
|
Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanács • TOGY • SZKIB • 500-as Tanács • Direktóriumok • Forradalmi törvényszék • Vörösterror • Vörös Hadsereg • Északi hadjárat • Vörös Őrség • Lenin-fiúk Magyar Népköztársaság Kékcédulás választás • szalámitaktika • Rákosi-korszak • ÁVH • Ratkó-korszak • 1956-os forradalom • Kádár-korszak • gulyáskommunizmus |
| Meghatározó személyek |
|
Kommunista pártok Politikai Bizottságainak tagjai Kun Béla • Rákosi Mátyás • Nagy Imre • Kádár János Minisztertanács elnöke • Elnöki Tanács tagjai |
| Politikai pártok és szervezetek |
|
KMP (1918–43) • Békepárt (1943) • MKP |
A kékcédulás választás néven elhíresült 1947-es magyarországi országgyűlési választást augusztus 31-én rendezték.
Ez volt az első olyan országgyűlési választás, amelyen a legtöbb szavazatot egy kommunista párt (Magyar Kommunista Párt, MKP) kapta, de a választójogi törvény módosítás ellenére sem sikerült az abszolút többséget megszereznie. Sikeres volt azonban az a taktika, amellyel felszalámizták a korábban abszolút többséggel rendelkező Független Kisgazdapártot (FKgP).
A szovjet megszállók fegyvereinek oltalmában így a kommunisták ezen a választáson nagy lépést tettek az egyeduralom megszerzése felé vezető úton. A Dinnyés Lajos vezetésével 1947. szeptember 23-án alakult kormányban már ők kapták a legtöbb posztot.
A választásra 11 párt jelentkezett, de végül csak 10 indult. (Az új pártok többnyire a Baloldali Blokk által szétzúzott FKgP utódpártjai voltak abban az értelemben, hogy a kisgazda szavazatok nagy részét ők gyűjtötték be.)
Törvénymódosítás, visszaélések
[szerkesztés]Törvénymódosítás
[szerkesztés]A választás előtt, 1947. július 23-án a kommunisták nyomására módosították a választójogi törvényt (1947. évi XXII. törvénycikk). Újrarendezték a választás szabályait, és megnevezték azokat a háború előtti jobboldali szervezeteket, amelyek volt tagjai nem voltak választhatóak. A törvény a „Lex Sulyok” gúnynevet kapta, mert a változások következtében többek közt az ellenzék egyik vezére, Sulyok Dezső is elvesztette választhatóságát. (Pártja, a Magyar Szabadság Párt emiatt feloszlatta magát.)
A törvénymódosítás 10%-kal csökkentette a választásra jogosultak számát.
Manipulációk a névjegyzékkel
[szerkesztés]A választói névjegyzékből a Rajk László vezette kommunista irányítású belügyminisztérium a tiltakozások ellenére kihagyott mintegy félmillió szavazót,[1] többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatóit. Az általuk „reakciósnak” tartott polgároknak nem kézbesítették az ún. összeíró íveket, vagy ha igen, akkor teljesíthetetlen feltételekhez kötötték a választójogosultság megadását. (Példaként: a választónak kellett bizonyítania, hogy a két világháború között nem volt tagja szélsőjobboldalinak minősített szervezetnek.)
Kék cédulák
[szerkesztés]
A kék háttérnyomású ideiglenes választói névjegyzékkivonattal (a hírhedt kék cédulával) az emberek lakhelyüktől távol is szavazhattak: az országot teherautókkal, vonaton (sőt kerékpáron) járó kommunisták közül sokan 15–20 helyen is szavaztak ugyanazon a választáson (a külön erre a célra nyomtatott kékcédulákat az MKP bocsátotta rendelkezésükre). A kutatók máig sem tudják, hány ilyen szavazat kerülhetett az urnákba, számukat 60–120 ezerre becsülik.[2] (Az MKP összesen 1,113 millió szavazatot gyűjtött).
A csalásokat sok helyen észlelték, de csak leállítani tudták bizonyos körzetekben. A kiskunmajsai 5. szavazókör jegyzőkönyvéből: „A bizottság megállapította, hogy tömegesen érkeznek idegenek névjegyzéki kivonattal szavazásra, kik közül többeket igazolásra szólított fel. A rendőrségen megállapítást nyert, a szavazás beismerése és a nála lévő hamis névjegyzéki kivonat alapján, hogy Kiskunmajsán, már a negyedik helyen akart leszavazni. Ők is ugyanazzal az autóval érkeztek, melyik az idegeneket hozta szavazásra.”[3]
A Demokrata Néppárt szereplése
[szerkesztés]Az 1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választással ellentétben a '47-es választáson már indult a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt (DNP) is. A referendumon 286 742 vokssal maradt le a kommunistáktól, ezzel a szavazatok szerint második lett, 60 mandátumával viszont csak a 4. legnagyobb frakciót hozhatta létre. Az akkori választási rendszer premizálta a négypárti kormánykoalíciót. A szavazatok 60 százalékának együttes elérése esetén az országos listás mandátumok 80 százalékát juttatta nekik. A DNP tehát hiába kapott több szavazatot, mégis kevesebb mandátumhoz jutott, mint a kisgazdák és a szociáldemokraták. Szavazótáborának jelentős bázisát adta a kisgazdapártból (annak baloldalra tolódása miatt) kiábránduló réteg, azonban számíthatott a két világháború között létrejött keresztény tömegmozgalmak tömegeire is (mint a KALOT Katolikus Népfőiskolai Mozgalom, EMSZO, Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete stb.).
A Magyar Függetlenségi Párt kizárása
[szerkesztés]A választás után a Magyar Függetlenségi Párt (670 ezer voks, 49 mandátum) petíciót nyújtott be a választást felügyelő Országos Nemzeti Bizottsághoz, amelyben kétségbe vonta a választás érvényességét és új választás kiírását követelte. A kommunisták viszont az MFP-t vádolták meg csalással. A döntés előtt Rákosi Mátyás villájába rendelte Major Ákost, az ONB kommunista elnökét, és azzal fenyegette meg, hogy ha a testület nem az MKP javára dönt, azzal polgárháborúba taszítja az országot.[4] A 13,4%-os eredményt elért Magyar Függetlenségi Párt szavazatait novemberben, a petíciós per után megsemmisítették arra hivatkozva, hogy az ajánló szelvényekkel csalást követtek el. Megsemmisítették a párt mandátumait is, jelentősen megváltoztatva a parlamenti erőviszonyokat.
Az induló pártok eredményei
[szerkesztés]| Szervezet | Szavazatok | Mandátumok | Parlamenti szerepe | ||
|---|---|---|---|---|---|
| száma | aránya | száma | aránya | ||
| Magyar Kommunista Párt (MKP) | 1 111 001 | 22,25% | 100 | 24,33% | kormánypárt |
| Független Kisgazdapárt (FKgP) | 766 000 | 15,34% | 68 | 16,55% | kormánypárt |
| Szociáldemokrata Párt (SZDP) | 742 171 | 14,86% | 67 | 16,30% | kormánypárt |
| Demokrata Néppárt (DNP) | 824 259 | 16,5% | 60 | 14,60% | ellenzék |
| Magyar Függetlenségi Párt (MFP) | 670 751 | 13,43% | 49 | 11,92% | ellenzék |
| Nemzeti Parasztpárt (NPP) | 413 409 | 8,28% | 36 | 8,76% | kormánypárt |
| Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) | 262 109 | 5,25% | 18 | 4,38% | ellenzék |
| Magyar Radikális Párt (MRP) | 85 535 | 1,71% | 6 | 1,46% | ellenzék |
| Keresztény Női Tábor (KNT) | 69 363 | 1,39% | 4 | 0,97% | ellenzék |
| Polgári Demokrata Párt (PDP) | 49 740 | 1,00% | 3 | 0,73% | ellenzék |
| Összesen | 4 994 338 | 100% | 411 | 100% | — |
Statisztikák
[szerkesztés]A két munkáspárt (MKP, SZDP) együtt 1,858 millió szavazatot, azaz 37,17%-ot szerzett (az 1945-ös választáson 34,4%-ot kaptak). Az FKgP-vel szemben létrehozott Baloldali Blokkban szövetségesük, a Nemzeti Parasztpárt 415 ezer szavazatot, 8,3%-ot kapott, így a blokk szavazatainak aránya, 45,5% még mindig nem volt elég a többséghez.
Az FKgP 770 ezer szavazatot, 15,4%-ot kapott. Mivel korábban együtt kormányzott a Baloldali Blokkba tömörülőkkel, a volt kormánykoalíció 60,9%-ot szerzett.
Utódpártjaival együtt az FKgP összesen 52%-ot kapott, azaz a csalások és az erőteljes baloldali kampány ellenére is alig veszített valamit 57%-os 1945-ös eredményéből. A Baloldali Blokkot többletmandátumokhoz juttatta az a törvénymódosításban lefektetett szabály, hogy ha a koalíció megszerzi a szavazatok 60%-át, akkor a listás helyek 75%-át oszthatják fel egymás közt. A 60%-os határt éppen csak, és éppen a kékcédulás szavazatokkal sikerült túllépni. A Baloldali Blokk ezekkel a többletmandátumokkal is csak 49,3%-hoz jutott az Országgyűlésben, így a kisgazdák nélkül továbbra sem volt többsége.
A hatalmi viszonyokat azonban ekkor már nem a választási eredmények döntötték el. A Magyar Függetlenségi Párt 49 mandátumának megsemmisítésével Baloldali Blokk pártjai abszolút többséghez jutottak. A „felszalámizási” taktikának áldozatul esett kisgazdapárt ezek után már képtelen volt komoly ellenállásra az egyeduralomra törő kommunista párttal szemben.[5]
Irodalom
[szerkesztés]- Földesi Margit–Szerencsés Károly: Halványkék választás. Magyarország 1947. (Tanulmány és válogatott dokumentumok. Kairosz Kiadó, 2001), ISBN 963-9302-81-3
Források
[szerkesztés]- Fű alatt kezdődött a kommunista uralom Magyarországon – Origo, 2014. február 2.
- Geocities.com/Államszocializmus
- Választástörténet – 1947 (Vokscentrum.hu)
- 1947. évi XXII. törvény
- A kékcédulás voksolás emlékei áthallásokkal (Magyar Hírlap, 2007. augusztus 31.)
- Előkészületek a "kékcédulás" választásokra (Magyar Hírlap, 2007. szeptember 1.)
- 1947-es országgyűlési választások szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyarország a XX. században I. kötet
- ↑ Magyarország a XX. században / A hatalmi dualizmus időszaka
- ↑ A "kékcédulás" választások. [2007. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 16.)
- ↑ A magyar nép nevében – Lezárult-e a per? (Filmvilág folyóirat, 1985/3. szám 8-9. old.)
- ↑ [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben[2]