Kálium-ferricianid
| Kálium-ferricianid | |
| |
| IUPAC-név | kálium-ferricianid |
| Más nevek | vörösvérlúgsó |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 13746-66-2 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | K3Fe(CN)6 |
| Moláris tömeg | 329,24 g/mol |
| Megjelenés | vörös kristályok |
| Halmazállapot | szilárd |
| Olvadáspont | ~300 °C |
| Forráspont | bomlik |
| Oldhatóság (vízben) | 33 g/100 ml (20°C) |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | monoklin |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok |
| NFPA 704 |  0
1
1
|
| Lobbanáspont | nem gyúlékony |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | a kálium vegyületei |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A kálium-ferricianid, köznapi nevén vörösvérlúgsó (K3[Fe(CN)6] kálium-hexaciano-ferrát(III)) komplex vegyület. Vörösbarna színű, jól kifejlett monoklin kristályok vagy aranysárga színű por.
Tulajdonsága
[szerkesztés]Vízben jól oldódik, 100 g víz 20 °C-on 33 g, 99 °C-on 91 g vörösvérlúgsót old fel. Alkoholban nem oldódik, aceton oldja. Vizes oldata édeskés-sós ízű, élénk sárga színű, állás közben főleg fény hatására részben redukálódik és Berlini-kékből álló csapadék válik ki belőle. Hevítéskor vasra és kálium-cianidra bomlik. Kálium-jodiddal hevítve sárgavérlúgsóvá alakul és elemi jód válik szabaddá. Erélyes oxidálószer, különösen lúgos közegben. Vas(II)-sók oldatában sötétkék csapadékot ad, ez a Turnbull-kéknek nevezett pigment szerkezetét tekintve azonos a Berlini-kékkel. A vas(II)-só ugyanis a vas(III)-cianidot vas(II)-cianiddá redukálja, a keletkezett vas(III)-só pedig a vas(II)-cianiddal Berlini-kékké egyesül. Közvetlenül nem mérgező, mivel azonban bomlékonyabb a sárgavérlúgsónál. A gyomorban hidrogén-cianid (HCN) válhat belőle szabaddá, ezért mérgező hatású lehet.
Felhasználása
[szerkesztés]A kelmefestésben, a bőr- és papírgyártásban, a galvánbevonatok készítésében, az acél cementálásában, a tölgyfa pácolására, pigmentek készítésére használják. A műszaki rajzok kék fénymásolatainak készítésében is alkalmazzák, illetve műtrágya-adalékként is felhasználható.
Előállítása
[szerkesztés]A vörösvérlúgsó előállítására sárgavérlúgsó oldatába klórgázt vezetnek:
![{\displaystyle \mathrm {2K_{4}[Fe(CN)_{6}]+Cl_{2}\Rightarrow 2K_{3}[Fe(CN)_{6}]+2KCl} \,\!}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/9779c66b7fbe42b7aa5177df30355730c18090c1)
Reakciói
[szerkesztés]Ha sósavat öntünk hozzá, hidrogén-cianid fejlődik:
![{\displaystyle \mathrm {K_{3}[Fe(CN)_{6}]+6HCl\Rightarrow 3KCl+FeCl_{3}+6HCN} \,\!}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/a95f4b70e9b122dba65b4da904bf6b9709059460)
Lúgos közegben hidrogén-peroxid hatására oxigénfejlődés közben sárgavérlúgsóvá alakul:
![{\displaystyle \mathrm {2K_{3}[Fe(CN)_{6}]+H_{2}O_{2}+2KOH\Rightarrow 2K_{4}[Fe(CN)_{6}]+2H_{2}O+O_{2}} \,\!}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/7c694d98bbc103020e8d1c3213912040a84ad089)
Források
[szerkesztés]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret