Jak–38
Megjelenés
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Jak–38 | |
![]() | |
Az Ukrán Légierő vinnicjai múzeumában kiállított Jak–38M | |
NATO-kód | Forger |
Funkció | függőlegesen felszálló tengerészeti vadászgép |
Gyártó |
|
Tervező | Jakovlev |
Gyártási darabszám | 231 |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1971. január 15. |
Szolgálatba állítás | 1976. |
Méretek | |
Hossz | 15,5 m |
Magasság | 4,37 m |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 7485 kg |
Max. felszállótömeg | 13 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | egy R-27V-300 gázturbinás sugárhajtómű és két Koleszov RD–36–35FV emelőhajtómű |
Tolóerő | 66,68 |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 1009 km/h |
Legnagyobb repülési magasság | 12 000 m |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–38 témájú médiaállományokat. |
A Jak–38 (oroszul: Як-38,, NATO-kódneve: Forger) helyből felszálló, szubszonikus vadászbombázó repülőgép, melyet a Jakovlev tervezőiroda 1970-es években hozott létre a Szovjetunióban, a Kijev osztályú nehéz repülőgép-hordozó cirkálókon történő alkalmazásra. Az egy hajtóműves angol Harrierrel szemben törzsének első részébe, a pilótakabin mögé két, függőleges tengelyű emelőhajtómű volt beépítve, az elfordítható fúvócsövű főhajtóművet kiegészítve hozták létre a felszálláskor szükséges emelőerőt. A bonyolultan üzemeltethető, kis hatótávolságú és gyenge harcértékű repülőgépet az 1990-es évek elején kivonták a hadrendből.