Ugrás a tartalomhoz

Jacques-Yves Cousteau

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jacques Cousteau szócikkből átirányítva)
Jacques-Yves Cousteau
Született1910. június 11.[1][2][3][4][5]
Saint-André-de-Cubzac[6]
Elhunyt1997. június 25. (87 évesen)[2][7][3][4][5]
Párizs 17. kerülete[6]
Állampolgárságafrancia
Házastársa
  • Simone Melchior (1937. július 12. – 1990. december 2.)
  • Francine Triplet (1991. június 28. – 1997. június 25.)
Gyermekei
  • Philippe Cousteau
  • Jean-Michel Cousteau
  • Diane Cousteau
  • Pierre-Yves Cousteau
SzüleiElizabeth Cousteau
Daniel Cousteau
Foglalkozása
Tisztsége
  • múzeumigazgató (1957–1988, Oceanográfiai Múzeum)
  • seat 17 of the Académie française (1988. november 24. – 1997. június 25.)
Iskolái
Kitüntetései
  • Croix de guerre 1939–1945
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Benjamin Franklin Medal
  • Officer of the Order of Maritime Merit
  • Genesis Award
  • Great Gold medal of the Société d'Encouragement au Progrès
  • honorary doctorate of the Polytechnic University of Valencia
  • honorary doctor of Brandeis University
  • a Tarasz Sevcsenko Kijevi Állami Egyetem díszdoktora
  • Academy Award for Best Documentary Feature Film (1955)
  • Oscar-díj a legjobb élőszereplős rövidfilmnek (1958)
  • Founder’s Medal (1963)[8]
  • Howard N. Potts Medal (1970)[9]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1972)[10]
  • BAFTA Akadémiai tagság (1975)
  • Sierra Club John Muir Award (1976)
  • a Harvard Egyetem díszdoktora (1979. június)[11]
  • a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje (1979. december 19.)[12]
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (1985)[13]
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (1985. május 23.)[14]
  • a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1989)[15]
  • Honorary Companion of the Order of Australia (1990. január 26.)[16]
  • Catalonia International Prize (1991)[17]
  • National Inventors Hall of Fame (2010)
Halál okaakut myocardialis infarktus
Rendezői pályafutása
Aktív évek1942-1997
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb élőszereplős rövidfilm
Histoire d'un poisson rouge (1960)
Legjobb dokumentumfilm
A csend világa (1957)
A Nap nélküli világ (1965)
Emmy-díjak
Legjobb ismeretterjesztő különkiadás
Cousteau: Mississippi (1985)
Jacques-Yves Cousteau aláírása
Jacques-Yves Cousteau aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques-Yves Cousteau témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Cousteau a Calypso fedélzetén
Cousteau „repülő csészealja” vízre ereszkedik
Calypso útban felújításra

Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány (Saint-André-de-Cubzac, 1910. június 11. – Párizs 1997. június 25.) közismert francia tengerkutató, felfedező, háromszoros Oscar-díjas természettudós és filmkészítő, aki életét a tengeri felfedezéseknek szentelte.

Katonai tanulmányainak befejezése után Toulonban megszervezte a haditengerészet víz alatti tanulmányokkal foglalkozó kutatócsoportját. Hadi célú munkák eredményeként nevéhez kötődik a könnyűbúvár-légzőkészülék kifejlesztése. Leszerelése után egy korábbi aknaszedő hajót átalakított oceanográfiai kutatóhajóvá, amelyet Calypso néven ismert meg a világ.

Népszerűségét természetfilmjeinek széles körű ismertsége okozta, és tudományos munkásságának elismeréséül a Francia Akadémia tagjává fogadta. Franciaországban le commandant Cousteau-nak (Cousteau parancsnoknak) nevezik, de a világ más területein inkább Jacques Cousteau-ként vagy Cousteau kapitányként emlegetik.

Fiatalsága

[szerkesztés]

Jacques-Yves Cousteau 1910. június 11-én született Saint-André-de-Cubzacban, Franciaországban. Hamar megtanult úszni, és sok időt töltött a tengerparton. Gyermekkorától két nagy szenvedélye volt, a tenger és a repülés. Miután az utóbbival kapcsolatos reményei súlyos autóbalesete következtében köddé váltak, a búvárkodás megszállottjává vált. A hagyományos iskolarendszer nem foglalta le túlzottan, és nem volt jó tanuló sem. Belekeveredett iskolai botrányokba, ami miatt ki is zárták, mivel egy alkalommal betörte az iskola 17 ablakát.[18]

Családja

[szerkesztés]

Szülei Daniel Cousteau ügyvéd és Elisabeth. Egy testvére volt: bátyja, Pierre-Antoine Cousteau. 1937. július 12-én feleségül vette Simone Melchiort, és egy évre rá megszületett első fia, Jean-Michel Cousteau. Második gyermeke, Philippe 1940-ben született. 1967-ben született meg az első unokája, Fabien Cousteau, Jean-Michel gyermeke. 1979. június 28-án, amikor a Calypso egy expedíción járt Portugália felé, második fia, Philippe, egy PBY Catalina fedélzetén, hidroplán-balesetben hunyt el.[19] Philippe felesége ekkor már várandós volt fiával, ifjabb Philippe Cousteau-val, aki 1980-ban született meg. 1990. december 1-jén felesége, Simone meghalt rákbetegségben. 1991 júniusában Cousteau Párizsban feleségül vette Francine Triplet-t, akinek tőle korábban született egy leánya, Diane 1980-ban és egy fia, Pierre-Yves 1982-ben.

Munkássága

[szerkesztés]

Katonai szolgálatban

[szerkesztés]

Húszéves korában belépett a hadseregbe, és miután elvégezte a Tengerészeti Akadémiát (École Navale), a francia haditengerészetnél a víz alatti kutatásokkal foglalkozott. A haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját szervezte meg Toulonban, a Condorcet francia csatahajón szolgált, amikor végrehajtotta első víz alatti kutatásait. Ezt többek között Philippe Tailliez barátjának köszönhette, mivel ő 1936-ban Cousteaunak olyan víz alatti szemüveget adott kölcsön, amilyet a gyöngyhalászok használtak.[20] Ez volt a modern búvárszemüveg elődje, és ezáltal vált lehetővé számára a víz alatti munka. A vízben történő tartózkodásához az a sajnálatos esemény is közrejátszott, hogy 1936 szeptemberében majdnem végzetes autószerencsétlenség áldozata lett. A balesetben hét helyen eltörtek a csontjai, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult, és a gyógyulásához vezető rehabilitációjához rendszeresen kellett úsznia.[20]

Később egyre tapasztaltabb lett e téren, és hasznossá vált a tengerészet számára, valamint hírnevét is itt kezdte megalapozni. Cousteau a francia haditengerészet információs szolgálatának tagjaként küldetéseket teljesített, és így jutott el 1935 és 1938 között Sanghajba és 1939-ben a Szovjetunióba. Az 1940-es fegyverszünet után az ő és a felesége családja is költözni kényszerült, és Megève-be helyezték át otthonukat. Itt lett barátja az ott élő Ichac családnak. Cousteau és Marcel Ichac két különböző szellemiség, de mindkettőjük meg akarta mutatni az elérhetetlen helyeket. Cousteau a víz alatti élet, Ichac a hegycsúcsok szerelmese volt. Közösen készítették el 1943-ban a Hajótörés (Épaves) című filmet. A második világháború évei kiemelkedő fejezetét jelentették a búvármerülések történetének. Az 1940-es években Cousteau kapitány nagy hírnevet szerzett a búvár-légzőkészülék fejlesztésével és tesztelésével. Az ő berendezése volt a mai napig is használt nyitott rendszerű búvárfelszerelés elődje.[21]

Saját magán végzett oxigénmérgezéses és nitrogénnarkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is. Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvárkészüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel.[18] 1943-ban a „vízi tüdő” néven is ismert készülékkel Cousteau 60 méter mélyre merült le anélkül, hogy bármilyen káros utóhatást tapasztalt volna.[21] Első víz alatti felvételei is ekkor készültek. Részt vett a második világháborúban mint a hadiflotta tisztje hadnagyi rendfokozatban, de közben mindig talált időt arra, hogy a tenger iránti vonzalmának hódoljon. 1949-ben Cousteau leszerelt a francia haditengerészettől.

A tenger szolgálatában

[szerkesztés]

1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett egy hajót Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve Calypso volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az USA-ban, és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceánkutató hajóvá.[22]

További élete a tengeri kutatásokról szólt. Fő érdeklődési területei nemcsak a tudomány számára voltak jelentősek, hanem felkeltették a nagyközönség érdeklődését is. Munkássága eredményeképpen Auguste Piccard mellett a víz alatti merülés és búvárkodás újkori atyjaként tartják számon.[23]

Denise néven „merülő csészealjat" fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztőmérnökkel közösen. Ez volt az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten a tudományos kutatás céljára létesítettek. 1959-től kezdték meg a merüléseket 350 méteres mélységig, és a berendezés négy vagy öt óra tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben a technológiát továbbfejlesztették, és két új búvár csészealjat bocsátottak vízre találó tengeri bolhák néven. Ezek a berendezések már 500 méteres mélységig tették lehetővé a tenger kutatását.[24]

1957-ben Cousteaut megválasztották a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává, és 1988-ig megtartotta ezt a tisztséget.[18] Amerikai televíziós cégekkel (ABC, Métromédia, NBC) kötött megállapodás értelmében elkészítették a Cousteau Kapitány Víz Alatti Odisszeája sorozatot. 1973-ban a két fiával és Frederick Hymannal megalapította a Cousteau Társaságot, mely az óceáni élet védelmében tevékenykedik. Hyman volt az első elnöke a később több mint 300 000 tagot számláló szervezetnek.

1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait. 1977-ben Peter Scott-tal együtt megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat. 1980-ban Cousteau Kanadába utazott, hogy elkészítsen két filmet a Szent Lőrinc-folyón és a Nagy-tavaknál: Cries from the Deep és St.Lawrence: Stairway to the Sea. A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el.[25] 1985-ben megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet. 1988. november 24-én beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába. 1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.

Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva.[18] 1992-ben meghívták Rio de Janeiróba, az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára, melyet a környezetről és fejlődésről szerveztek, és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója lett az ENSZ-nek és a Világbanknak. 1996-ban beperelte saját fiát, mert az szabadidőközpontot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, amelynek Cousteau lett volna a neve. 1996. január 11-én a Calypso elsüllyedt a szingapúri kikötőben egy úszó csónakházzal történt ütközés miatt. Cousteau a Calypsót kiemeltette és hazavontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már többé nem szállhatott vízre vele.

Könyvek és filmek

[szerkesztés]

Számos könyvet írt, mint például a Csend világa (1953)[26] és a Jacques Cousteau Óceánjának Világa. Róla is készült négy könyv James Dugan-Undersea: Cousteau kapitány története (1957), Roger King-Jacques Cousteau és a tenger alatti világ (2000), John Bankston-Jacques-Yves Cousteau: Az ő története a tengerben (2002) és Kathleen Olmstead-Jacques Cousteau: Élet a tengerben (2008). Dokumentumfilmek készítésében is sikeres volt. A Calypso fedélzetén több mint 100 filmet készített. A Csend világáról (Le monde du silence) készített filmet három évvel azután forgatta, hogy a könyv megíródott, és sikerét jelzi, hogy Arany Pálma díjat kapott. Viszont a Le Monde sans soleil (A sötétség birodalmáról) előbb filmként készült el (1964), majd csak azután a könyv (1965). A sikeres könyveknek és a népszerű filmeknek köszönhette, hogy nemzetközileg elismert tengerkutató lett, és filmkészítőként is számon tartják.

Emlékezete

[szerkesztés]

87 évesen párizsi otthonában szívroham következtében halt meg. Június 30-án búcsúztatták a párizsi Notre-Dame katedrálisban Jacques Chirac elnök és számos közéleti személyiség jelenlétében. A gyászmisét Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs érseke celebrálta. Július 3-án a családi parcellában helyezték végső nyugalomra a markáns arcélű kapitányt Saint-André-de-Cubzac temetőjében. Ő volt életében Franciaország egyik legnépszerűbb embere. Temetésén azt mondták búcsúztatásakor, hogy „megtért a csend világába”.

1990-ben, 80. születésnapján megjelent Jean-Michel Jarre albuma, az En attendant Cousteau (Cousteau-ra várva), melyet Cousteau tiszteletére készítettek.

2009 novemberében a Mexikóhoz tartozó, a Kaliforniai-öbölben található, közel 400 éve Cerralvónak nevezett szigetet – sokak tiltakozása ellenére – Jacques Cousteau-szigetre nevezték át.[27]

Művei magyarul

[szerkesztés]
  • Jacques-Yves Cousteau–Frédéric Dumas: A csend világa; ford. Fenyő György; Gondolat, Bp., 1958
  • Jacques-Yves Cousteau–Philippe Diolé: Vízi barátaink; ford. Nagy Géza; Gondolat, Bp., 1980 (Világjárók)
  • Jacques-Yves Cousteau–Philippe Diolé: Kincskeresés a tenger mélyén; ford. Farkas Ildikó, Nagy Géza, Pignitzky Beáta; Gondolat, Bp., 1983 (Világjárók)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2024. október 14.)
  7. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  8. ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
  9. ↑ https://www.fi.edu/en/laureates/jacquesyves-cousteau
  10. ↑ https://books.google.fr/books?id=q_UiAQAAMAAJ&dq=journal+officiel+cousteau+commandeur, Journal de la Marine Marchande, 1972, 23, 54
  11. ↑ Susan D. Chira: Schmidt, Friedman, Cousteau, 8 Others Receive Honoraries at Commencement, 1979. június 7.
  12. ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven), 1979. december 23.
  13. ↑ Encyclopedia of World Scientists, 2007
  14. ↑ Jacques-Yves Cousteau receives the Presidential Medal of Freedom from President Ronald Reagan. United Press International
  15. ↑ https://cavavub.be/nl/eredoctoraten
  16. ↑ Australian Honours Search Facility (angol nyelven)
  17. ↑ http://web.gencat.cat/ca/generalitat/premis/pic/
  18. ↑ a b c d Cousteau: a tengerek védelmében. csakjóhirek.hu, 2007. október 3. [2012. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  19. ↑ Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Consolidated PBY-6A Catalina N101CS Alverca. aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
  20. ↑ a b Násfay Béla: A hetedik földrész kapitánya. sulinet.hu, 1997. augusztus 1. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  21. ↑ a b Vámosi Zoltán: A búvárkodás története. origo.hu, 2004. június 8. (Hozzáférés: 2010. január 30.)[halott link]
  22. ↑ Billing Boats Calypso Research Vessel B560. Cornwall Model Boats. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  23. ↑ Muhi B. Béla: Mélytengeri merülés hatvan éve. Magyar szó.com, 2008. november 15. (Hozzáférés: 2010. február 3.)
  24. ↑ Diving soucer (angol nyelvű). Cousteau custodians of the sea since 1943. [2009. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 3.)
  25. ↑ Albert Ohayon: When Cousteau Came to Canada (angol nyelvű). Documentary, Animation and Film Culture – NFB.ca, 2009. október 23. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  26. ↑ Rendező: Louis Malle
  27. ↑ Miguel León-Portilla: ¿Borrar la historia? El caso de la isla Cerralvo (spanyol nyelven). La Jornada UNAM, 2009. november 24. (Hozzáférés: 2017. október 6.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques-Yves Cousteau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jacques-Yves_Cousteau&oldid=27298281”