Jacques Bergier
| Jacques Bergier | |
.jpg) | |
| Született | 1912. augusztus 8.[1][2][3][4][5] Odessza[6] |
| Elhunyt | 1978. november 22. (66 évesen)[7] Párizs 20. kerülete[8][7] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Science Faculty of Paris |
| Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja (1945. november 2.) |
| Halál oka | agyvérzés |
| Sírhelye | Vallauris old cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Bergier témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jacques Bergier, feltételezett születési neve: Jakov Mihajlovics Berger (Odessza, 1912. augusztus 21. – Párizs, 1978. november 23.) francia-orosz író, újságíró, vegyészmérnök.
Élete[szerkesztés]
Apja, Mihail Berger egy zsidó nagykereskedő volt. Anyja, Etlia Krzeminiecka részt vett az 1917-es októberi orosz forradalomban. Je ne suis pas une légende című önéletrajzában említi, hogy egyik nagybátyja csodarabbi volt, ő maga unokatestvére George Gamow atomfizikusnak és egy bizonyos Anatolijnak, aki a II. Miklós orosz cárt kivégző osztag tagja volt. Rendkívül tehetséges gyermek volt, önéletrajzában említi, hogy már két évesen újságot olvasott, s négy évesen könnyedén olvasott oroszul, franciául és héberül. Gyorsolvasó volt (élete végéig napi 4-10 könyvet olvasott el). Iskolába sosem járt, de volt magántanára.
1920-ban az oroszországi polgárháború miatt anyja szülőföldjére, az északnyugat-ukrajnai Kremenyecbe menekült a család. Itt egy talmudiskolába járt, s a Kabbalát tanulmányozta, emellett matematikát, fizikát, németet és angolt tanult. Mindent elolvasott, ami könyvhöz hozzáfért, de a kedvenc olvasmánya a sci-fi volt.
A család 1925-ben költözött Franciaországba, itt a Lycée Saint-Louis tanulója lett, majd a Sorbonne-on matematikát, alkalmazott és általános kémiát hallgatott, ezután a École Nationale Supérieure de Chimie-re került, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1934 és 1939 közt a neves francia atomfizikus André Helbronner asszisztense volt, akit a háború végén a Gestapo ölt meg.
Walter Lang szerint Fulcanelli Bergiert kereste meg egy Helbronnernek szánt üzenettel, amely az atomfegyverek lehetséges használatáról szólt. A találkozóra 1937 júniusában került sor a Gas Board párizsi laboratóriumában.[9] A második világháború, illetve Franciaország német megszállása alatt Bergier a lyoni Réseau Marco Polo-nál dolgozott, amely egy Charles de Gaulle londoni támogatóival kapcsolatban álló ellenállási hálózat volt. 1944 márciusától 1945 májusáig Bergier-t a mauthauseni koncentrációs táborban tartották fogva.
Munkássága[szerkesztés]
1954-ben Párizsban találkozott Louis Pauwels íróval és szerkesztővel. Később közösen írták meg Le Matin des Magiciens (A mágusok hajnala) című munkát, amely 1960-ban jelent meg. A kötet neo-szürrealisztikus megközelítésben foglalkozik az újkori történelemmel, s középpontjában a titkos társaságok állítólagos politikai befolyása áll. Megpróbálja összekapcsolni az alkímiát a modern magfizikával, azt állítva, hogy a korai alkimisták sokkal többet értettek az atomok működéséhez, mint amennyit ma nekik tulajdonítanak. A mű az ifjúság körében igen népszerű volt az 1960-as és az 1970-es években. 1963-ban Rollo Myers elkészítette az angol fordítást is The Dawn of Magic címmel (Amerikában 1968-ban The Morning of the Magicians címmel került az olvasók elé). A könyv számos további kutatást inspirált, például a nácizmus és az okkultizmus közti összefüggések területén. Kultikus klasszikussá vált, amelyre mindmáig gyakran hivatkoznak az összeesküvés-elméletek rajongói, valamint a pszeudohistória és az okkult tudományok iránt érdeklődők.
Pauwels és Bergier két további esszékötetben működött együtt, ezek az Impossible Possibilities és a The Eternal Man voltak. Közösen szerkesztették a Planète című ezoterikával foglalkozó lapot. Bergier a földön kívüli élet lehetőségei iránt is érdeklődött. 1970-ben jelentette meg Les extra-terrestres dans l'Histoire című kötetét.
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Louis Pauwels–Jacques Bergier: Mágusok hajnala. Bevezetés a fantasztikus realizmusba; ford. Szoboszlai András; Móra, Bp., 1989 ISBN 9631165809
- Ipari kémkedés; ford. Gergely Pál; Kossuth, Bp., 1974 ISBN 9630900394
- A csillag, amely elpusztította a dinoszauruszokat (tanulmány, Galaktika 23., 1977; utánközlés: UFO-k és elsüllyedt világok, antológia, Móra kiadó, 1988, ISBN 9631163342)
- A zöld gyermekek (tanulmány, Galaktika 23., 1977)
- Az 5-ös szám tizenhárom misztériuma (tanulmány, Galaktika 112., 1990)
- Daidalosz birodalma (Louis Pauwels-szel közösen, Galaktika 119., 1990)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ a b születési anyakönyvi kivonat
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Powell, Neil Alchemy, the Ancient Science, p. 53, Aldus Books Ltd, London, 1976 SBN 490 00346 X
Források[szerkesztés]
- Bergier emlékoldal, életrajzi adatokkal Archiválva 2021. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Emlékoldal
- Életrajza az encyclopedia.com-om
- Életrajza a jesuismort.com-on
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Bergier című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
