Irena Veisaitė
| Irena Veisaitė | |
 | |
| 2009 júniusában | |
| Született | 1928. február 9. Kaunas |
| Elhunyt | 2020. december 11. (92 évesen)[1] Vilnius |
| Állampolgársága | litván |
| Házastársa | Grigori Kromanov |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | |
| Halál oka | Covid19 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irena Veisaitė témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Irena Veisaitė (Kaunas, 1928. január 9. – Vilnius, 2020. december 11.) litván színházi szakember, és emberjogi aktivista. 2012-ben Goethe-érmet kapott a Németország és Litvánia közötti kulturális együttműködéséhez való hozzájárulásáért.[4] 2020-ban a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztjével tüntették ki.
Élete
[szerkesztés]Kaunasban litván zsidó családban született, a második világháború alatt túlélte a holokausztot. 1953-ban végzett germanisztika szakon a Moszkvai Állami Egyetemen. 1963-ban doktorált Leningrádban a Heinrich Heine költészetéről szóló disszertációjával, 1953-tól 1997-ig a vilniusi tanári főiskola oktatója. A litvániai nidai Thomas Mann Kulturális Központ vezetőjeként dolgozott.[4] Litván anyanyelvén kívül oroszul, németül, angolul, részben lengyelül, franciául és észtül olvasott és beszélt.
A Litván Nyílt Társadalom Alapítvány elnökeként tevékenykedett.
Arról is ismert volt, hogy munkájában a kommunizmussal foglalkozott, és a Deutsche Welle-nek adott interjújában beszélt a kaunasi gettóban eltöltött időről, a kalandos megszöktetéséről, és a felszabadulásnak remélt, de újabb megszállásba torkollott szovjet időkről.[5]
A férje Grigorij Kromanov észt rendező volt.
2020. december 11-én, a Covid19 világjárvány idején Vilniusban hunyt el.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Irena Veisaitė, https://www.vle.lt/straipsnis/irena-veisaite/
- ↑ https://www.goethe.de/resources/files/pdf290/liste_preistraegerinnen_goethe-medaille_1955-20222023.pdf
- ↑ https://www.bundespraesident.de/SharedDocs/Berichte/Bekanntgabe-Ordensverleihung/2008-Verleihungen.html, 2020. október 2.
- ↑ a b Goethe-Medaille - Goethe-Institut. goethe.de . (Hozzáférés: 2023. április 22.)
- ↑ Überleben, um zu erzählen: Irena Veisaite | DW | 24.08.2012. DW.COM . (Hozzáférés: 2023. április 22.)
- ↑ Mirė koronavirusu sirgusi teatrologė, literatūrologė Irena Veisaitė. DELFI . (Hozzáférés: 2023. április 22.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Irena Veisaitė című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Irena Veisaitė (litvánul)
- Awardee: Irena Veisaitė, literary and theatre scholar Lithuania, 2012 (angolul)
