Ugrás a tartalomhoz

Interpress Magazin

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Interpress Magazin
Az IPM egyik legismertebb címlapja 1978-ból
Az IPM egyik legismertebb címlapja 1978-ból
Adatok
TípusIsmeretterjesztő folyóirat
OrszágMagyarország
Alapítva1975
Ár980 Ft
TulajdonosMediaCity Kft.
KiadóMediaCity Kft
FőszerkesztőVarga Miklós
Nyelvmagyar
SzékhelyBudapest
MTID2148444
Az Interpress Magazin weboldala

Az Interpress Magazin, vagy röviden IPM, havonta 128 oldalon megjelenő magyar ismeretterjesztő magazin, amely 1975 óta létezik. Céljának tekinti a tudomány megszerettetését és az olvasók tudásának fejlesztését, a fiatalok motiválását a tudományos munka iránt, mindezt lebilincselő, olvasmányos módon.

Történet

[szerkesztés]

1975-1994

[szerkesztés]

Az Interpress Magazin kéthavi kiadványként indult 1975 januárjában cseh és magyar nyelven, hosszabb és rövidebb, elsősorban politikamentes, ismeretterjesztő jellegű cikkeket közölt, főként külföldi szerzőktől. A magyar nyelvű kiadás főszerkesztője és a folyóirat alapítója Ivanics István volt. A magazin ára indulásakor 14 forint volt, az egyéves előfizetés pedig 60 forintba került. A lap sikere hamar nyilvánvalóvá vált, hiszen a hazai piacon korábban nem volt jelen hasonló kiadvány. A növekvő népszerűséget mutatta, hogy egyre több hirdetés szerepelt benne és az 1975-ben megjelent 6 lapszám után 1976-ban és 1977-ben már hét lapszám jelent meg, míg végül 1978-tól Magyarországon már havilap lett (a cseh kiadvány továbbra is kéthavi maradt).

1976 utolsó hónapjaiban megjelent az IPM angol és német nyelvű különkiadása is, amelyek – korlátozott mennyiségben – megvásárolhatók voltak Magyarországon is. 1975 januárjában az IPM induló példányszáma 15 000 volt, 1976 májusában pedig már 71 000 példányban jelent meg. A lap legmagasabb példányszáma a nyolcvanas évek közepén 170 000 volt. 1978-tól az IPM lapszámait felváltva tervezte Helényi Tibor és Kemény György, a korszak két kiemelkedő grafikusa, akiknek számos legendás címlapot köszönhetünk. 1992-ben hozzájuk csatlakozott Hupján Mária grafikus is.

Ivanics István, az IPM alapító főszerkesztője (1989)

1988-ban kezdett el az IPM krimiket megjelentetni, előbb kalandos különszámok formájában, majd megindította az IPM Könyvtárat. Ennek keretében minden hónapban új krimit adott ki, hatalmas példányszámban. A televízió akkoriban még nem sugárzott sorozatban bűnügyi filmeket, a krimik iránt nagy volt az igény, és ezeknek ára – nyolcvan és száz forint között – még az átlagolvasó számára is megfizethető volt.

Az IPM első korszaka 1990 januárjában ért véget, amikor szerkesztőségi közlemény adta tudtul a lapban: „Ivanics Pista, a fáradhatatlan szervező, alapító, ötlet- és energiaforrás nyugdíjba megy”. Ettől kezdve a főszerkesztők gyorsuló ütemben váltották egymást, egészen a folyóirat 1994. áprilisi megszűnéséig.

A lap 1992. decemberi lapszámában a szerkesztői köszöntő már utalt arra, hogy az újság nehéz helyzetben volt, de bizakodva néztek a jövőbe. Azonban saját bevallásuk szerint a „túlzsúfolt magyar sajtópiac” megnehezítette a dolgukat, ami végül a lap megszűnéséhez vezetett. Pelle János a következők írja az IPM első korszakának sikeréről: „A közönséget vonzotta a szép kiállítású, politikamentes folyóirat, amelynek figyelemfelkeltő, igényesen tervezett borítója volt, és egyre több színes belső oldala. Az IPM példányszáma ahhoz képest, hogy havi periodikáról volt szó, példátlanul magas volt. A kommunista ideológiától mentes, szép kivitelű, nyereséges folyóirat előállítói előnyös lombikkörülmények között ismerkedtek meg a kapitalista sajtópiaci versennyel.”

A kiadó és a titkosszolgálat

[szerkesztés]

Az IPM kiadója a NÚSZ, vagyis a Nemzetközi Újságíró Szövetség volt, amelyet 1926-ban alapítottak, és amelynek szélesebb és demokratikus alapon való újjászervezéséről 1946-ban a koppenhágai nemzetközi újságíró-kongresszuson döntöttek. Pelle János, az IPM 2010. júniusi számában megjelent írásából kiderül, hogy a NÚSZ, a Béke Világtanácshoz és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséghez hasonlóan, a szovjet titkosszolgálat, a KGB közvetett irányítása alatt áll. „Nemcsak mint a nyugati közvéleményt a médián keresztül befolyásoló szervezet működött, hanem minden jel szerint aktív részt vállalt a harmadik világ kádereinek képzésében is. Egyértelműen erre utal, hogy szolidaritási iskolákat tartott fenn az európai szocialista országokon kívül Kubában, Vietnamban, Észak-Koreában és Irakban is. A NÚSZ „The Democratic Journalist” címmel folyóiratot jelentetett meg, nemcsak angolul, de franciául, spanyolul és oroszul is. A budapesti nemzetközi újságíró-iskolában a nyolcvanas években mintegy százhúszan dolgoztak, ebből a technikai személyzet 94 főt, a tanári kar 24 főt tett ki” – írta Pelle János.

Borvendég Zsuzsanna az IPM 2014. augusztusi számában foglalkozott az IPM kiadójának, a NÚSZ-nak a titkosszolgálathoz köthető múltjával: „A KGB egyik fedőszerveként, prágai központtal működő Nemzetközi Újságíró Szövetség (NÚSZ) magyarországi kirendeltsége, az Interpress Vállalat valószínűleg az ország egyik legnagyobb pénzmosodája volt. Vezetői a Tájékoztatási Hivatal megkerülésével, ezáltal a párt hivatalos ellenőrzése nélkül építettek ki egy egész kis sajtóbirodalmat, amelynek hatalmas bevétele egyedülállónak számított a világ más országaiban működő NÚSZ-szervezetek nyereségéhez képest. Magyarországon az Interpress irányítói ismerték fel elsőként az üzleti élet motorjának számító reklámok jelentőségét, és kiadványaikban nagy számban biztosítottak helyet a színes hirdetéseknek. A bevételek egy része Prágába, a szovjet titkosszolgálat számlájára került, egy részét a feltörekvő harmadik világ befolyásolására fordították, de mindez elenyésző lehetett ahhoz képest, ami magánzsebekbe vándorolt.”

2002-től napjainkig

[szerkesztés]
Varga Miklós, az IPM főszerkesztője

Az Interpress Magazin 2002-es újraindulása óta a közérthető ismeretterjesztést tűzte zászlajára, igyekezve feléleszteni a korábban legendásan népszerű lapot. Az első lapszám köszöntőjében Burger István főszerkesztő a következőképp fogalmazta meg a célt: „Kell egy lap, amiben minden benne van, ami fontos lehet, ami építi a szellemet és a lelket egyaránt!”

A lap hasábjain jelen volt a művészet, tudomány, kultúra, történelem, technika- és kultúrtörténet is. Elindult a magazin Pilvax rovata is és Elme-bajnokság néven logikai játékokat is megjelentettek, sőt később versenyeket is szerveztek ezen a néven.

2003 júniusában az alig egy év alatt veszteségbe forduló lap főszerkesztését Vajdics Enikő kiadóigazgató felkérésre Mezővári Gyula[1] vette át, aki a magazin bulvár jelleget háttérbe szorítva a modern ismeretterjesztés magazinjává fejlesztette a lapot, s a kiadóval szorosan együttműködve nyereségessé, és eladhatóvá tette a magazint.  A tulajdonosváltás előtt megvált a laptól.

2009-ben tulajdonosváltás történt. A Word Communications kiadót megvásárolta az új főszerkesztő, Varga Miklós tulajdonában álló Hologram Kft. A kiadó később a MediaCity Kft. nevet vette fel. Az új főszerkesztő elképzelései alapján jelentős változások következtek, melyeknek lényege az volt, hogy a cikkeket már nem csak újságírók írták, hanem az adott témához legjobban értő tudósok, szakemberek. Mivel a témaválasztások a főszerkesztő ötletei alapján történtek, így biztosítva volt a mindig érdekes, friss tartalom. Ennek eredményeként az eladott példányszámot sikerült néhány hónap alatt a duplájára emelni, ami a magyar sajtópiacon nem kis teljesítmény úgy, hogy közben a lap ára is 30%-kal emelkedett. Az IPM még úgy is nyereséges maradt, hogy a hirdetések száma drámai mértékben csökkent, ami főleg annak a kormányzati politikának köszönhető, hogy az állami és az általuk befolyásolható cégek kizárólag a kormány politikáját támogató újságokban vásárolhattak hirdetéseket.

Az azóta is havonta megjelenő magazin tematikájában kiegyensúlyozott arányban szerepel több tudományterület, köztük természettudomány, történettudomány – benne ókori és újkori történelem –, pszichológia, társadalomtudomány, bölcsészettudomány és orvostudomány. A magazin állandó rovataiban jogi kérdésekkel, környezetkultúrával, képzőművészettel, nyelvészettel, infotechnológiával, építészettel illetve a legfrissebb tudományos hírekkel is foglalkozik. A lapban rejtvények is megjelennek, amelyekhez Szmodis Imre, az ismert karikaturista készít rajzokat.

Nagyobb lélegzetvételű és rövidebb cikkek is megjelennek a magazinban, illetve számos sorozatot is követhetnek az olvasók, amelyekben több részben alaposabban megismerkedhetnek egy témával. Ilyenek például az amerikai elnökökről szóló, az oknyomozó újságírás rejtelmeibe bepillantást engedő, vagy a Kádár-rendszer gazdasági lobbijairól szóló sorozatok.

A lapszámok már digitális formában is elérhetők. A magazin jelenlegi olvasottsága nagyjából havonta 60 ezerre tehető.

2015-ben először megjelent az IPM Rejtvénymagazin is, amely évente egyszer megjelenő különkiadás, skandináv rejtvényekkel, sudokuval, logikai fejtörőkkel, amelyeket elismert hazai rejtvénykészítők alkottak. A rejtvények mellett nyereményjátékok és rövid cikkek is helyet kapnak a kiadványban.

Az IPM továbbra is legfőbb céljának tekinti a tudomány megszerettetését és az olvasók tudásának fejlesztését, a fiatalok motiválását a tudományos munka iránt, mindezt lebilincselő, olvasmányos módon.

A főszerkesztő munkája mellett a kiemelkedő teljesítmény Orcifalvi Anna Nóra szerkesztő, Somogyi Nóra képszerkesztő és Takács Adrienne művészeti vezető nélkül nem valósulhatott volna meg.

Legismertebb szerzők

[szerkesztés]

Állandó szerzők

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ www.kreativ.hu. [2021. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2004. június 1.)

Források

[szerkesztés]
  • Pelle János: Az Interpress Magazin a múlt rendszerben. Interpress Magazin. 2010. június
  • Borvendég Zsuzsanna: Fedőfoglalkozása: újságíró. Interpress Magazin. 2014
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Interpress_Magazin&oldid=27120413”