Indolin
| Indolin[1] | |||
 Indolin | |||
 Indolin | |||
| IUPAC-név | 2,3-dihidro-1H-indol | ||
| Más nevek | 2,3-dihidroindol[1] | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 496-15-1 | ||
| PubChem | 10328 | ||
| ChemSpider | 9905 | ||
| ChEBI | 43295 | ||
| RTECS szám | NL6906300 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | LPAGFVYQRIESJQ-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 111915 | ||
| ChEMBL | 388803 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C8H9N | ||
| Moláris tömeg | 119,16 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 1,063 g/mL | ||
| Olvadáspont | −21 °C | ||
| Forráspont | 220–221 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az indolin aromás heterociklusos szerves vegyület, összegképlete C8H9N. Kondenzált biciklusos vegyület, molekuláját egy hattagú benzolgyűrű és egy öttagú, nitrogéntartalmú gyűrű alkotja, melyekben két szénatom közös. A molekula váza az indolszerkezet, de a 2-3 kötés telített. Oxidáció/dehidrogénezés révén indollá alakítható.[2][3]
Indokain előállításához használták.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 577. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0
- ↑ Katritzky, A. R.. Handbook of Heterocyclic Chemistry, 2nd, Academic Press (2000). ISBN 0080429882
- ↑ Clayden, J.. Organic Chemistry. Oxford, Oxfordshire: Oxford University Press (2001). ISBN 0-19-850346-6
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Indoline című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
