Aromás vegyületek
Az aromás vegyületek olyan telítetlen, gyűrűs vegyületek, melyekben váltakoznak a gyűrűt alkotó atomok közötti egyes és kettős kötések, és a molekula stabilitása nagyobb, mint ami e kötésekből következne.
|
Annulene.svg)
|
| A legfontosabb aromás vegyület: a benzol |
Példa nem benzoid aromás monociklusra: a (18)annulén |
|
|
| Példa heteroaromás vegyületre: a pirrol |
Példa aromás policiklusra: a naftalin |
A Hückel-szabály szerint aromás minden olyan monociklusos síkalkatú vegyület, amelyben
- mindegyik atomnak van a gyűrű síkjára merőleges p-pályája
- a π-elektronok száma 4n+2 (n=0, 1, ...).
Aromásnak tekintjük azokat a vegyületeket is, amelyekben az aromás vázhoz alkil-, alkenil- vagy alkinilcsoportok kapcsolódnak.
Az aromás elnevezés a görög aróma (αρωμα: illat, zamat) szóból származik. Az először vizsgált aromás vegyületeket növényekből vonták ki, és ezeknek jellegzetes illatuk volt (benzil-alkohol, benzaldehid, toluol).[1]
Az aromás vegyületeket négy csoportra osztjuk:
- benzoid vegyületek (a benzol és származékai)
- nem benzoid monociklusok
- heteroaromás vegyületek
- policiklusok (több kondenzált gyűrűből álló aromás vegyületek)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 21. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
[szerkesztés]- Furka Árpád: Szerves kémia. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. ISBN 963-19-2784-9
- Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Athenaeum 2000 Kiadó Kft., 2003. ISBN 963-9471-35-6
