Ilosvai Varga István
Ilosvai Varga István | |
Született | 1895. augusztus 31. Kunhegyes |
Meghalt | 1978. december 18. (83 évesen) Budapest |
Ilosvai Varga István Endre György Mihály[1] (Kunhegyes, 1895. augusztus 31. – Budapest, 1978. december 18.[2]) magyar festő, érdemes művész (1968), kiváló művész (1974).
Életpályája
[szerkesztés]Szülei: Ilosvai Varga István vármegyei tisztviselő és Takácsy Ida voltak. 1913-ban Jászberényben érettségizett.[1] 1913-ban a jogot kezdett tanulni, de közben a fővárosi Iparrajziskola esti tagozatán is tanulmányokat folytatott. 1916–1917 között Kernstok Károly szabadiskolájában Rippl-Rónai József mellett dolgozott. 1917-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede oktatta. 1922-ben Kunhegyesen élt és dolgozott. 1924–1926 között Párizsban a Colarossi Akadémia hallgatója volt, itt ismerkedett meg Paul Cezanne és Vincent van Gogh művészetével. 1926-ban hazatért, és a nagybányai festők körébe került. 1928-tól volt kiállító festő. Az 1930-as évek elején Szentendre ihlette tájképfestészetében, s 1934-ben itt is telepedett le. 1933-ban a Paál László Társaság tagja lett. 1935-ben a Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága tagjává választotta. 1941-ben a Szentendrei Festők Társaságának tagja lett. 1972-ben látásának romlása miatt abbahagyta a festészetet.[1]
Élete végéig magába zárkózottan, visszavonultan festett.
Magánélete
[szerkesztés]1926-ban házasságot kötött Botos Eszterrel (-1967). 1969-ben ismét házasságot kötött; ekkor Csaba Margitot (1900-1997) vette el.[1]
Művei
[szerkesztés]1935-ig
[szerkesztés]- Nagybánya (1929, 1931)
- Virágcserepek ablakpárkányon (Szentendrei részlet) (1931)
- Első önarckép (1932)
- Csendélet abrosszal (1932)
- Lelátás a Dunára (1933)
- Önarckép ecsettel (1933)
- Viharos szentendrei utca (1933)
- Önarckép ecsettel és pipával (1934)
- Sárga emeletes ház (1934)
- Festő modellel (1934)
- Festőnő (1934)
- Sikátor (1935)
1936-1942
[szerkesztés]- Házak kőhordó emberrel (1936)
- Zöld birsek (1936)
- Szegény ember (1936)
- Rab Ráby tér (1938)
- Önarckép piros háttérrel (1938)
- Fehér falak (1939)
- Házak mankós emberrel (1939)
- Zinniák (1939)
- Rab Ráby háza (1940)
- Erdőszéle csikóval (1940)
- Kép feleségemről (1941)
1943-tól
[szerkesztés]- Fák között (1943)
- Molyhos birsek (1943)
- Kék színek (1947)
- Rózsaszín kép (1947)
- Csendélet kompozíció (1948)
- Olvasó kislány (1953)
- Piros csendélet (1956)
- Kútnyomó (1957)
- Virágos udvar (1957)
- Lány a kapuban fiúkkal (1959)
- Zsuzsanna kaktusszal (1959)
- Narancsok és kaktusz (1962)
- Szürkés falak (1965)
- Fehér önarckép (1972)
- Házak és emberek (1972)
Kiállításai
[szerkesztés]Egyéni
[szerkesztés]- 1920, 1933, 1937, 1960 Jászberény
- 1923, 1986, 1990, 1995 Kunhegyes
- 1936, 1940, 1982 Karcag
- 1937, 1942, 1948, 1958, 1967, 1974, 1978, 1995 Budapest
- 1938 Debrecen
- 1953, 1959, 1970, 1978, 1984 Szentendre
- 1978, 1981, 1993 Szentes
- 1971 Nyíregyháza
- 1987 Tápiószele
Válogatott, csoportos
[szerkesztés]- 1928, 1936-1943, 1945-1948, 1955, 1957, 1959-1960, 1962, 1965, 1968, 1975-1976, 1996 Budapest
- 1946, 1952-1953, 1956-1972, 1977, 1979, 1981-1982, 1988, 1994 Szentendre
- 1966 Esztergom, Székesfehérvár
- 1967 Visegrád
- 1969 Debrecen
- 1977, 1979 Székesfehérvár
- 1980 Hódmezővásárhely
- 1982 Keszthely
- 1983 Hatvan
Emlékezete
[szerkesztés]1986-ban szülőháza falán emléktáblát helyeztek el. 1990-ben szülővárosában emlékkiállítást rendeztek. 1995-ben születésének 100. évfordulója alkalmából Kunhegyesen róla nevezték el a Művelődési Központot. 2005-ben születésének 110. évfordulójára a Művelődési Központ emlékkiállítást rendezett.[1]
Díjai
[szerkesztés]- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965)
- Érdemes művész (1968)
- Kiváló művész (1974)
- a Munka Érdemrend arany fokozata (1975)[1]
- Szentendre város Pro Urbe díja (1977)[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g Kunhegyes.hu
- ↑ Gyászjelentése. [2018. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 6.)
- ↑ Hung-Art.hu
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Artportal.hu Archiválva 2018. január 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Kunhegyes.hu
További információk
[szerkesztés]- Elek Artúr: Ilosvai Varga István (Újság, 1937. jan. 10.)
- Kárpáti Aurél: Ilosvai Varga István (Magyarország, 1942. ápr. 25.)
- Németh Lajos: 1967. okt. 20. kiállítási katalógus
- Pogány Ö. Gábor: Ilosvai Varga István szentendrei kiállítása (Művészet, 1971. 1. sz.)
- Kampis Antal: Ilosvai Varga István (Budapest, 1978)
- Csapó György: Ilosvai Varga István (Budapest, 1980)
- Losonci Miklós: Ilosvai Varga István öröksége (Dunakanyar, 1983. 3. sz.)
- Pogány Ö. Gábor: A festő és a kisváros. Ilosvai Varga István emlékezete (Népszava, 1985. szept. 29.)
- Benedek Katalin: Megkésett emlékezés…megkésett sorok. Ilosvai Varga István (Művészet, 1990. 2. sz.)
- Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerkesztő: Fonó Györgyné, Kis Tamás. Budapest, Kossuth, 1969.
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő (Budapest, 1940)
- Kortárs magyar művészeti lexikon I–III. Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999–2001. ISBN 963-8477-43-1
- Magyar művészeti kislexikon. Főszerkesztő: Körber Ágnes. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002.
- XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve. Válogatás a Ferenczy Múzeum gyűjteményéből. Szerkesztő: Mazányi Judit. Szentendre, PMMI, 2003.
- Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György (Szeged, 1988)
- Művészeti kislexikon. Szerk. Lajta Edit. Budapest: Akadémiai. 1973. 687. o. ISBN 9630515245
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. ISBN 963-9257-00-1
- Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
- Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8