Ugrás a tartalomhoz

Paul Cezanne

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Cezanne
Paul Cezanne fényképe (1861 körül)
Paul Cezanne fényképe (1861 körül)
Született1839. január 19.[1][2][3][4][5]
Aix-en-Provence[1][6]
Elhunyt1906. október 22. (67 évesen)[1][2][3][5][7]
Aix-en-Provence[1][6]
Állampolgárságafrancia[8][1][9]
HázastársaHortense Fiquet (1886. április 28. – )
GyermekeiPaul Cézanne
SzüleiAnne Elisabeth Aubert
Louis-Auguste Cézanne
Foglalkozása
  • festőművész
  • gravírozó
  • litográfus
  • rajzoló
Iskolái
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeSaint-Pierre Cemetery[10]
Festői pályafutása
Stílusaposztimpresszionizmus
MestereiJoseph Gibert
Aki hatott ráEugène Delacroix
Gustave Courbet
Paul Cezanne aláírása
Paul Cezanne aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Cezanne témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paul Cezanne[11] vagy Paul Cézanne (Aix-en-Provence, 1839. január 19. – Aix-en-Provence, 1906. október 22.) francia festő, a 19. századi festészeti irányzatokat radikálisan átalakító, a modernizmust megelőlegező posztimpresszionizmus jeles alakja.

Élete

[szerkesztés]
Önarcképe (1875 k.)

Jómódú provanszál polgári családban, egy aix-en-provence-i bankár gyermekeként született. A Collège Bourbon előadásait látogatva ismeretséget kötött Émile Zolával, majd megkezdte jogi tanulmányait az Aix-i Egyetemen. Ezzel párhuzamosan 1857-től órákat vett egy rajziskolában, és az apja által vásárolt Jas de Bouffan villában berendezte első műtermét (ennek falait díszítette Ingres szignójával „aláhamisított”, híres parodisztikus kompozícióival). Zola buzdítására 1861-ben Párizsba ment, ahol részt vett a Suisse Akadémia (Académie Suisse) művészeti képzésében, de néhány hónap után visszatért szülőföldjére, Provence-ba. Időközben jogi pályára lépett, de 1862 novemberében munkáját feladva ismét a fővárosba költözött. A Suisse Akadémia műtermében dolgozva ismerkedett meg Camille Pissarróval, Pierre-Auguste Renoirral, Claude Monet-val és Alfred Sisley-vel. Felvételi kérelmét a Szépművészeti Iskolába (École des beaux-arts) heves vérmérsékletére hivatkozva elutasították.

Önarcképe (1895 k.)

1872-ben Pissarróval együtt az Île-de-France-i Auvers-sur-Oise-ba költözött, ahol festéssel töltötték idejüket, és ismeretséget kötöttek Vincent van Gogh-gal. Az impresszionisták 1874-ben rendezték meg első, botrányosra sikeredett közös kiállításukat a fotográfus Nadar műtermében, amelyen Cezanne három festménnyel jelent meg (Egy modern Olimpia, Az akasztott ember háza, Auvers-i táj). A közönség értetlenül és elképedve fogadta Cezanne műveit, ezért csak a harmadik impresszionisták rendezte kiállításon, 1877-ben jelent meg ismét publikum előtt, ezúttal már tizenhat képével. A kritikusok többsége azonban ismét támadta művészetét, így végül 1882-ben visszatért Provence-ba. Előbb Marseille egyik kikötőnegyedében, Estaque-ban telepedett le, majd 1885-ben egy szülővárosa melletti faluba, Gardanne-ba költözött. Itt kezdte festeni a később közel nyolcvan képet magában foglaló Montagne Sainte-Victoire-ciklust.

Paul Cezanne
Ambroise Vollard portréja

1869-ben ismerkedett meg Hortense Fiquet-vel, akitől egy fiúgyermeke született. Kapcsolatát Cezanne végig titkolta édesapja elől, és csak annak halála után, 1886-ban vette feleségül Hortense-t. Bár anyagi helyzete bizonytalan volt, apja halálával számottevő vagyont örökölt, ami biztosította számára a szabad alkotás lehetőségét.

1890-ben már a Húszakkal közösen állították ki műveit Brüsszelben, de Cézanne első személyes tárlatát csak 1895-ben rendezte meg a műkereskedő Ambroise Vollard, miután megvásárolta közel kétszáz festményét. A nagyközönség ugyan továbbra is hűvösen fogadta műveit, ezzel párhuzamosan viszont kivívta magának a művészvilág megbecsülését. Nevét hamarosan szárnyára kapta a világhír, képei sikereket arattak.

Párizsi Őszi Szalon 1904, Cezanne terem, Ambroise Vollard
Párizsi Őszi Szalon 1904
Cezanne terem, Ambroise Vollard

1896-tól 1899-ig Párizsban a Villa des Arts egyik műteremlakásában élt és alkotott. Itt festette meg Ambroise Vollard portréját, melyhez Vollard száztizenöt alkalommal állt modellt.[12] Ugyanabban a műteremben 1901-től Francis Picabia, majd 1954-től Nicolas Schöffer, a kibernetikus művészet megteremtője dolgozott.[13][14]

1901-ben Aix peremén felépíttette nagy műtermét, a Les Lauves-t.

Az 1904-es Őszi Szalon egyik termét Paul Cezanne-nak szentelték a kiállítás rendezői. A művész harmincegy alkotása volt látható, köztük különféle portrék, önarcképek, csendéletek, tájképek és fürdőzőket ábrázóló festmények (katalógus 106. oldal). Sok műalkotás Ambroise Vollard gyűjteményéből származott, így a festmények mellett Cezanne által készített fényképek is (Nr. 2045-2047), melyek a fotó szekcióban voltak kiállítva.[15]

Sikereit nem élvezhette sokáig, életének hatvannyolcadik évében tüdőgyulladásban halt meg.

Munkássága

[szerkesztés]

Ifjúkori művészetére nagy hatással voltak Eugène Delacroix és Gustave Courbet művei; rajzai és festményei ekkor váltak kifejezőbbé, de a később védjegyévé váló szenvedélyes, elnagyolt ecsetkezelés, ugyanakkor a határozott, kemény megjelenítés már ekkor jellemezték munkáit (Kék váza, 1857; Tannhäuser-nyitány, 1866–1867; Reggeli a szabadban, 1869 k.).

Az 1870-es évektől impresszionista kortársai hatottak művészetére, színei könnyedebbek és érzékletesebbek lettek, de a cezanne-i szigort ezek ellenére is érvényesíteni tudta képein. Auvers-i és provance-i tájképein a meleg színek és a hideg árnyékok tónusváltakozása ötvöződik helyenként az impresszionistákra jellemző fényárral (A marseille-i öböl, 1885).

Az „aix-i remete”-ként is emlegetett Cezanne ábrázolásmódja az 1880-as évek második felére érte el művészi csúcspontját, ekkor készültek legismertebb képei (A komód, 1887; Húshagyókedd, 1888; Kártyázók-ciklus, 1892–1895; Nagy fürdőzők-ciklus, befejezetlen, 1898–1906).

Bár színkezelése az impresszionistákéval rokonítja művészetét, képszerkesztési elveiket azonban elvetette: a körülvevő valóság nem oldódik fel a színkavalkádban, sőt, annak ellenére a témát, a teret alkotó formák és tömegek geometrikus szigorral jelennek meg kevéssé részletező képein. Ezzel a látványszerkesztési elvvel Cezanne döntő hatást gyakorolt a 20. századi fauve-ok festőcsoportjára, az expresszionistákra és a kubistákra.

  • Montagne Sainte-Victoire (1891)
    Montagne Sainte-Victoire (1891)
  • Kártyázók (1895)
    Kártyázók (1895)
  • Nagy fürdőzők (1900–1905)
    Nagy fürdőzők (1900–1905)
  • Cezanne a Szépművészeti Múzeumban: Csendélet
    Cezanne a Szépművészeti Múzeumban: Csendélet
  • Az akasztott ember háza (1873)
    Az akasztott ember háza (1873)

Legfrissebb magyarországi kiállítása 2021. október 29-én nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztrakcióig címmel.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Paul Cézanne (holland nyelven)
  3. ↑ a b Paul Cézanne (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b RKDartists (holland nyelven)
  7. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  9. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  10. ↑ http://www.tombes-sepultures.com/crbst_1473.html
  11. ↑ A művész provanszál születésűként maga is ékezet nélkül írta a nevét. Ezt az írásmódot használja a legfrissebb online életmű-katalógus, valamint a magyar Szépművészeti Múzeum is. (Cézanne ~ Cezanne (e-nyelv, 2022. február 6.)
  12. ↑ Paul Cezanne a Villa des Arts-ban (francia nyelven). Ville A des Arts. [2022. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  13. ↑ Francis Picabia, Villa des Arts (francia nyelven). Ville A des Arts. [2022. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  14. ↑ Gehér Klára Borbála. Nicolas Schöffer Archive und Vermittlung – Diplomamunka (német nyelven). Bécs: Technische Universität Wien, 10. o. (2018). Hozzáférés ideje: 2022. február 20. 
  15. ↑ Catalogue de peinture, dessin, sculpture, gravure, architecture et arts décoratifs exposés au Grand Palais des Champs-Élysées (francia nyelven). Societé du salon d'automne, 1904. (Hozzáférés: 2022. március 16.)

További információk

[szerkesztés]
  • Paul Cézanne levelei; gyűjt., jegyz., előszó John Rewald, ford. Illyés Mária, Körber Ágnes, versford. Hárs Ernő, bev. Németh Lajos; Corvina, Bp., 1971 (A művészettörténet forrásai)
  • Peter H. Feist: Paul Cézanne. Budapest: Képzőművészeti Alap, 1964
  • Henri Perruchot: Cézanne élete. Budapest: Gondolat, 1969
  • Hugh McLeave: A festő és a hegy. Cézanne élete. Budapest: Gondolat, 1986 ISBN 963-281-625-0
  • Alfonso Gatto: Cézanne festői életműve. Budapest: Corvina. 1994 ISBN 963-13-3082-6
  • Diana Vowles: Cézanne és a posztimpresszionizmus. Budapest: Kossuth, 1995 ISBN 963-09-3762-X
  • Ulrike Becks-Malorny: Paul Cézanne (1839–1906) a modernizmus előfutára. Budapest: Vince, 2005 ISBN 3-8228-4063-7
  • A művészet története: Századvég és századelő, Corvina, 1988 ISBN 963-13-2393-5
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD vers, 2005
  • Gottfried Boehm: Paul Cézanne: Montagne Sainte-Victoire. Válogatott művészeti írások; vál., szerk. Bacsó Béla, ford. Csobó Péter et al.; Kijárat, Bp., 2005 (Spatium)
  • The Paintings, Watercolors and Drawings of Paul Cezanne - online katalógus
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paul_Cezanne&oldid=27072109”