Ugrás a tartalomhoz

Aix-en-Provence

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aix-en-Provence
Aix-en-Provence címere
Aix-en-Provence címere		 Aix-en-Provence zászlaja
Aix-en-Provence zászlaja
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióProvence-Alpes-Côte d’Azur
MegyeBouches-du-Rhône
KerületAix-en-Provence
Kanton3 kanton
TelepüléstársulásCommunauté du Pays d’Aix
PolgármesterMaryse Joissains-Masini (2014)
INSEE-kód13001
Irányítószám13090 és 13100
Testvérvárosok
Lista
Granada (1978–)
Népesség
Teljes népesség147 933 fő (2022. jan. 1.)[1]
Népsűrűség756 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság
  • 173 m
  • 73 m (legalacsonyabb pont)
  • 501 m (legmagasabb pont)
Terület186,08 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 31′ 40″, k. h. 5° 26′ 44″43.527778°N 5.445556°EKoordináták: é. sz. 43° 31′ 40″, k. h. 5° 26′ 44″43.527778°N 5.445556°E
Aix-en-Provence weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aix-en-Provence témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Aix-en-Provence, Place des Tanneurs

Aix-en-Provence (ejtsd: eksz-an-provansz) város Franciaország délkeleti részén, Bouches-du-Rhône megyében, Provence egykori fővárosa. Napjainkban gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa. Az Aixi főegyházmegye érseki székvárosa. A kb. 1000 m magas Saint Victoire-hegy által védett helyen, Marseille-től 30 km-re északra fekszik.

Története

[szerkesztés]

Kr. e. 123-ban a közeli kelta-ligur települést, Entremont-t Caius Sextius Calvinus római konzul csapataival elfoglalta, leromboltatta és a hőforrások mellett katonai telepet alapított, melyet Aquae Sextiae-nek („Sextius vize") nevezett el. Innen származik a város mai neve is. A település az első századokban gyorsan fejlődött, néhány évtizedig a Gallia Narbonensis secundum provincia székhelye is volt. A kereszténység térnyerésével az 5. században a városban érsekség létesült.

Az antik kort követő „barbár” századokban a várost többször is feldúlták, 731-ben a szaracénok szinte teljesen elpusztították. A Frank Birodalom felosztását kimondó verduni szerződést (843) követően kezdett kialakulni a provanszál arisztokrácia és a provanszál nemzeti érzés.

1125-ben megalakult az önálló Provence-i grófság, melynek székhelye kezdetben Arles, majd 1182-től Aix lett. Ekkor kezdődött a grófi palota, a városfalak és a kereskedőnegyed kiépülése. A 13. századtól Provence az Anjou-dinasztia birtoka: Aix az udvari élet és a művészetek központja volt, 1409-ben alapították egyetemét. Fénykorát a 15. század második felében Anjou René, a művelt és bőkezű mecénás, a „derék René király" idejében érte el.

Provence 1481-ben örökségként a francia király, XI. Lajos birtoka, tehát a Francia királyság része lett, bár önállóságának egy részét megtarthatta. Aix grófsági főváros helyett tartományi székhely, de központi szerepe – az itt ülésező parlamenttel – a francia forradalomig megmaradt. 1539-ben a hivatalos iratoknál kötelezővé tették a francia nyelv használatát. A 17-18. században épült meg a város több elegáns negyede, mintegy 100–150, ma már műemléki védettségű magánpalotája, középülete, valamint híres főútja, a Cours Mirabeau. Végül lebontásra ítélték a grófi palota épületeit, hogy helyet adjanak további építkezéseknek. 1790-ben a francia forradalom megszüntette Provence maradék önállóságát, feloszlatta az aixi parlamentet és az egyetemet (utóbbit később újra megnyitják), a város elvesztette korábbi kiváltságos helyzetét.

A 19. század közepén a helyi polgárság részvételével elkezdődött Aix restaurációja, közigazgatási és oktatási pozíciói egy részének visszaszerzése. A fejlődés fontos részeként, több jelentős csatorna megépítésével sikerült megoldani a lakosság ivóvíz-ellátását.

A második világháború idején a város határában (Milles) internálótábor volt, aminek emlékhelye ma is látható. Amikor Franciaország 1961-ben kivonult Algériából, Aixbe is sok hazatelepülő érkezett. Jelentős városfejlesztési programok kezdődtek, új lakónegyedek létesültek. A város napjainkban is terjeszkedik, és folyamatban van egy modern központi negyed kialakítása is.

Gazdaság, közlekedés

[szerkesztés]

A város nagyobb ipari létesítményekkel nem rendelkezik. Fontosabb ágazatok a mezőgazdasági termékek (gyümölcs, mandula, olajbogyó) feldolgozása, a szolgáltató- és vendéglátóipar, népszerűek hagyományos vásárai. Kiemelkedő jelentőségű az idegenforgalom, s a gyógyturizmus. A turizmusnak az is kedvez, hogy itt vezet az A7-es autópályája, amelyen nemcsak Marseille városa és nemzetközi repülőtere, hanem a francia szuperexpressz, a TGV néhány éve létesített állomása is gyorsan elérhető.

Kultúra

[szerkesztés]

Az egykori főút, a Cours Mirabeau ma forgalmas sétány, amely kettéosztja a városközpontot. Egyik oldalon a középkori óváros, keskeny, kanyargó utcáival, szűk bejáratú lakóházaival, számtalan üzletével, bárjával és éttermével; a másik oldalon az arisztokratikus Mazarin-negyed, jórészt 17. századi, főleg barokk stílusú palotáival, díszes homlokzatokkal és árnyas kertekkel. A városkép fontos részei az évszázadokkal ezelőtt kialakított, jórészt napjainkban is működő díszkutak a régi város majd minden terén (számuk lassan fogyóban).

Aix-en-Provence-ban jelenleg az egyetem bölcsészettudományi és jogi kara működik, a többi kart 1968-ban Marseille-be helyezték, amikor az egyesített Aix-Marseille-i Egyetemet alapították. A város ad otthont Európa egyik legrégebbi mérnökképző főiskolája, az École Nationale Supérieure d'Arts et Métiers egyik fiókintézményének.

A mintegy 160 000 kötetes, számos kódexéről és ősnyomtatványáról is híres Méjanes-könyvtárat korszerű, multimédiás részleggel is rendelkező irodalmi és kulturális központtá alakították (Cité du Livre).

A képzőművészetnek ezen a vidéken jelentős hagyományai vannak. Főbb múzeumok:

  • Granet-múzeum, Dél-Franciaország egyik legjelentősebb képtára. A Máltai lovagrend egykori palotájában, az épület évekig tartó felújítása után, 2006 tavaszán nyitották meg újra.
  • Gobelin múzeum, a korábbi érseki palota épületében
  • Cézanne emlékmúzeum, a festő egykori műtermében
  • A Vasarely-alapítvány központja és kiállítótermei (1975 óta)

Európai rangú az 1948 óta nyaranta megrendezett nemzetközi Aix-en-provence-i Operafesztivál, és a város zenei életében fontos szerepet játszik a helyi konzervatórium is.

Főbb nevezetességek

[szerkesztés]

A város híres szülöttei

[szerkesztés]
  • François Zola (1630–1706), az író apja, vízépítő mérnök
  • François Marius Granet (1775–1849), festőművész
  • François Mignet (1796–1884), történetíró
  • Paul Cezanne (1839–1906), a 20. századi modern festészeti irányzatok egyik elindítója

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Populations de référence 2022
  2. ↑ Vasarely alapítvány és múzeum. fondationvasarely.org. (Hozzáférés: 2020. október 4.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aix-en-Provence&oldid=27457120”