Balló Ede
| Balló Ede | |
 | |
| Önarckép | |
| Született | Balló Ede József 1859. december 16.[1] Liptószentmiklós[2] |
| Elhunyt | 1936. október 30. (76 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balló Ede témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balló Ede József (Liptószentmiklós, 1859. december 16.[3] – Budapest, Erzsébetváros, 1936. október 30.)[4][5] magyar festőművész, művészetpedagógus.[6][7]
Életpályája
[szerkesztés]Balló Ede és Adriáni Janka fia. 1877-től a budapesti Mintarajziskolában tanult. 1881-től Bécsben katonáskodott, egyúttal Christian Griepenkerl osztályában a Bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Művészeti tanulmányait 1882-től Münchenben, Otto Seitz tanítványaként, majd 1883–84-ben Budapesten Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1884-től 1891-ig Budapesten középiskolai rajztanár volt. A szünidőket rendszeresen Párizsban töltötte, ahol 1891-ben William-Adolphe Bouguereau és Jean-Paul Laurens tanítványaként, a Julian Akadémián aktfestészetben képeztette magát, majd még abban az évben Spanyolországban nagy mesterek – Frans Hals, Jan van Eyck, Salomon van Ruysdael, Diego Velázquez – ismert alkotásait másolta,[8] majd rövid időre Rómában a Palazzo Veneziában kapott műtermet.
1894-től 1923-ban történt nyugdíjazásáig a Mintarajziskola, majd az ebből alakult Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tanítványa volt többek között Gulácsy Lajos, Kónya Sándor, Virágh Gyula, Borszéky Frigyes, Frank Frigyes és Hosszu Márton. 1917-ben jelent meg művészetpedagógiai szempontból is jelentős munkája Az olajfestés mestersége címmel, melyet 1935-ben Lipcsében német nyelven is kiadtak. Kora legelismertebb és legkeresettebb arcképfestőinek egyike volt. Jelentős vagyonra tett szert, melyből egy 1917-ben tett alapítványon keresztül fiatal festők tanulmányait és külföldi útjait támogatta. A Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, 1929-ben a Magyar Arcképfestők Társasága elnöke lett. Tevékenysége elismeréseként 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.
Művészete
[szerkesztés]Pályája korai szakaszában életképeket is festett, de elsősorban realisztikus, élethű és jellemábrázolásra törekvő portréi jelentősek. Művészetére elsősorban Székely Bertalan művei hatottak. Műveiből egyéni kiállítást rendeztek Budapesten 1914-ben, 1928–29-ben, illetve halála után emlékkiállítást, 1938-ban a Szépművészeti Múzeumban. 1883-tól szerepelt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Műveit csoportos kiállításon mutatták be 1893-ban Rómában, 1896-ban Budapesten (Millenniumi Kiállítás), 1900-ban Párizsban, illetve 1952-ben Prágában. Régi mesterek festményei után készített másolataiból 2004-ben rendeztek kiállítást a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében.
Főbb művei
[szerkesztés]
- Than Mór (1892)
- Apponyi Albert (1892)
- Szoldatits Ferenc (1892)
- Lechner Ödön (1896)
- Morelli Gusztáv (1897)
- Tisza Kálmán (1898)
- Lotz Károly (1898)
- Szilágyi Dezső (1901)
- Telepy Károly (1903)
- Hutÿra Ferenc (1908)
- Szalay Imre (1914)
- Petrovics Elek (1928)
- Hutÿra Ferenc (1929)
- Macalik Alfred
Társasági tagság
[szerkesztés]Díjai, elismerései
[szerkesztés]- római nemzetközi kiállítás aranyérme (1893)
- országos kiállítás bronzérme (1895)
- Millenniumi Kiállítás nagy érme (1896)
- állami kis aranyérem (1897)
- párizsi világkiállítás III. érme (1900)
- Magyar Érdemkereszt II. osztálya (1928)
- Corvin-koszorú (1930)
- Magyar Érdemkereszt II. osztályához a csillag (1931)
Galéria
[szerkesztés]-
Lotz Károly portré
1898 -
Boemm Teodor portré
1884 -
Várkert
1890 -
Parasztház enteriőr
1887, Szlovák Nemzeti Galéria -
Román csavargó
1893, Szlovák Nemzeti Galéria
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ keresztelési anyakönyv
- ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Születési bejegyzése a liptószentmiklósi ev. keresztelési akv. 244/1859. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 971/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Gyászjelentése (1936). (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Több lexikon és szakmunka téves adata, hogy Balló Ede lett volna Balló Mária (Mariska) édesapja, valójában Edének a két házasságából nem voltak leszármazottai. Mariska édesapja Balló Mátyás MÁV-építész volt. (nevpont.hu)
- ↑ Haris Andrea: Aggházy Mária (1913–1994): „Hekler Antal professzortól magával hozott akribiával”. Enigma, XXVIII. évf. 108. sz. (2021) 88. o. Hozzáférés: 2024. február 19.
- ↑ Száz darabból álló másolatgyűjteményéből 1908-ban kiállítást rendezett Budapesten, majd 1932-ben a képeket a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.
Források
[szerkesztés]- Révész Emese (szerk.): Eredeti másolat. Balló Ede és XIX. századi magyar kortársainak művészi másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után. Kiállítási katalógus, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2004, ISBN 9637165 23 1.
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 335–336. o. ISBN 963-547-414-8
- Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Balló Ede sírja a Kerepesi temetőben (fénykép)
- Kiállítás Balló Ede mestermásolataiból 2004-ben a Képzőművészeti Egyetemen Archiválva 2008. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Művészadatbázis, Balló Ede
