Ugrás a tartalomhoz

I. Albert belga király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Albert belga király
Albert Léopold Clément Marie Meinrad
I. Albert belga király fényképe.
I. Albert belga király fényképe.
Belgium királya
Uralkodási ideje
1909. december 23. – 1934. február 17.
ElődjeII. Lipót belga király
UtódjaIII. Lipót belga király
Életrajzi adatok
UralkodóházSzász–Coburg–Gotha
Született1875. április 8.[1][2][3][4][5]
Palace of the Count of Flanders
Elhunyt1934. február 17. (58 évesen)[1][6][2][3][4]
Marche-les-Dames, Belgium
NyughelyeLaeken, Brüsszel, Belgium
ÉdesapjaFülöp belga királyi herceg
ÉdesanyjaMária Hohenzollern-Sigmaringen hercegnő
Testvére(i)
  • Prince Baudouin of Belgium
  • Princess Joséphine Marie of Belgium
  • Princess Joséphine Caroline of Belgium
  • Princess Henriette of Belgium
HázastársaErzsébet belga királyné
GyermekeiLipót, Károly, Mária Jozefa
I. Albert belga király aláírása
I. Albert belga király aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Albert belga király témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség


I. Albert (1875. április 8. – 1934. február 17.), Belgium harmadik királya. Születésekor az Albert Léopold Clément Marie Meinrad nevet kapta. Fülöpnek, Flandria hercegének második fia volt. Nagybátyjának, II. Lipót királynak halála után, legközelebbi hozzátartozójaként örökölte a trónt. Nagyapja, I. Lipót volt a független Belgium első uralkodója.

Kiemelkedően népszerű uralkodó volt, akit nemcsak hazájában, de szerte a világon nagy tiszteletnek örvendett.[7]

Élete

[szerkesztés]
Albert és Erzsébet eljegyzési fényképe
Albert király és Erzsébet királyné egy korabeli színes napilap címlapján, 1910-ben

Bár Albert csak a második fia volt apjának, de bátyja, Balduin belga királyi herceg 1891-ben 22 éves korában elhunyt, ezzel Albert herceg az apja után harmadik lett a trónöröklési sorrendben. Apjának 1905-ös halálakor kinevezték Flandria grófjává és a trón közvetlen örökösévé, mivel nagybátyjának, II. Lipót belga királynak egyetlen törvényes fiúutóda sem maradt életben. II. Lipót király 1909-es halála után Albert herceg örökölte Belgium trónját.

1909. december 23-án tette le az alkotmányos esküt.

Az első világháborúban

[szerkesztés]

Albert a háború kitörésekor átvette a belga hadsereg irányítását[8] és katonáit az Yser (IJzer) folyó mentén kiépített lövészárkokból irányította, miközben a belga kormány Le Havre-ba menekült. Albert természetesen értesült a német inváziós tervekről, de Belgium semlegessége miatt nem fegyverkezhetett szabadon. A háború előtt Berlinbe látogatott, és amikor értesítették a Kaiser terveiről, miszerint Belgiumon keresztül szándékozik lerohanni Franciaországot, csak annyit válaszolt: „Egy nemzet uralkodója vagyok, nem egy úté!”.[9]

1914 augusztusában a király főhadiszállását áthelyezték a Korbeek-Lo közelében található Kasteel de Dieudonné-ba, de Dieudonné báró kastélyába. A király augusztus 5. és 19. között tartózkodott itt, utána a német tüzérségi támadások miatt a kastély teljesen leégett.

1914. októberére a belga hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett és általános visszavonulásban volt, amikor a francia kormány képviselője, Paul Pau tábornok, az Elzászi Hadsereg parancsnoka azt javasolta Albertnek, hogy húzódjon vissza francia területre, a Calais–Saint-Omer vonal mögé.

A belgák, brit és francia csapatokkal megerősítve sikeresen állították meg a németek előrenyomulását a Marne folyó vonalán, majd a szeptember 5-én kezdődő ellentámadásban visszaszorították a németeket. Albert végig csapatai élén állt, vezette őket Antwerpen ostromában, illetve az Yser folyó mentén vívott csatákban.

Albert a szövetségesek nyomásának ellenállva megtartotta a belga csapatok parancsnokságát és nem olvasztotta be katonáit a brit vagy francia haderőbe. Csak a háború végére adta be derekát és cserébe a szövetséges Flandria Hadseregcsoport parancsnoka lett, amelyet belga, brit és francia csapatok alkottak.[9]

A háború során nagy személyes bátorságról tett tanúbizonyságot, gyakran látogatta a frontvonalat, hogy a csapatokat megszemlélje és a védekezést megszervezze. Olyan mendemondák kezdtek elterjedni, hogy egy német sem mert a királyra lőni, hisz Albert rokonságban állt II. Vilmos német császárral, és a német katonák büntetéstől tartottak, ha Albertnek baja esne.[10] (Közben Erzsébet királyné sem tétlenkedett. Egy ápolónőkből álló csapatot szervezett és maga is nővérként szolgált. A királyi pár fia, Lipót herceg szintén eleget tett hazafias kötelességének. Bár csak 14 éves volt a háború kezdetekor, mégis engedélyt kapott apjától, hogy a háború alatt közlegényként szolgálhasson.)

A háború végén Albertet hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, amikor bevonult a felszabadított Brüsszelbe.

1918. november 22-én elhangzott trónbeszédében jelentős reformokat jelentett be.[11] Az általános választójog bevezetését. A két nemzeti nyelv: a flamand és a vallon egyenlőségét. A szakszervezetek jogainak elismerését. A szociális jogok kiterjesztését.

Említésre méltó, hogy bár Belgium megszenvedte a német megszállást, a király a legyőzött Németországgal kapcsolatban a kompromisszumos béke gondolatát képviselte,[12] s nem értett egyet azzal, hogy egy békediktátummal vessék el a jövendő konfliktusok magvát.

A háború utáni prioritásai

[szerkesztés]

A háborút követően Belgium újjáépítésére és Kongó belga gyarmatra összpontosította figyelmét, ahol létrehozta a Virunga Nemzeti Parkot.[13]

László Fülöp: I. Albert belga király (1934)

Családi kapcsolatai európai uralkodóházakkal

[szerkesztés]

Albert szoros családi kapcsolatban állt Európa számos uralkodóházával, hiszen nagybátyja, I. Károly Románia királya volt, nagynénje, Stefánia Portugália királynéja volt, unokatestvére osztrák-magyar főherceg, míg apósa bajor herceg volt.

Albert és a tudományok

[szerkesztés]

1927. október 1-jén Albert beszédet mondott Seraing városában John Cockerill munkásságával kapcsolatban. A beszédben kifejtette, hogy a belga tudományos élet, az alapkutatások válságban vannak. A megoldás, véleménye szerint, a belga nagyiparosok, bankárok támogatása lenne. A beszéd következményeként a következő évben megalakult a Nemzeti Tudományos Kutatási Alap (Nationaal Fonds voor Wetenschappelijk Onderzoek, NFWO), Emile Francqui elnökségével. Az alap, amelyet például a Solvay-család és Belgium legjelentősebb bankjai támogattak, pénzügyi támogatást biztosított az alap- és alkalmazott kutatásoknak, hogy ezek révén lendületet adjanak a belga gazdaság fejlődésének.

A tudományok növekvő támogatásának másik jelentős kedvezményezettjei a régészeti és néprajzi kutatások voltak. Az 1930-as években Belgiumból számos kutatóexpedíció indult, többek között az 1934-es francia–belga expedíció a Húsvét-szigetre, amelyek két hatalmas szoborral tértek vissza – ezek közül az egyik ma a párizsi Musée de l’Homme, a másik a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. 1935-ben belga régészek Szíria területén, Apameia város közelében feltártak egy ókori mozaikot, amely ma szintén a Szépművészeti Múzeumban található.

A II. Lipót által 1897-ben Tervurenben megalapított Kongó-múzeum (1908-tól Belga Kongó-múzeum) 1927-től a támogatások révén jelentősen gyarapította gyűjteményét, és Afrika állatvilágára irányuló kutatások egyik jelentős központja lett. (Az intézmény neve 1960 óta Királyi Közép-Afrika-múzeum).

Utazások

[szerkesztés]

Albert számos hivatalos látogatást tett uralkodása során. 1919-ben a belga királyok közül elsőként meglátogatta az Amerikai Egyesült Államokat, ahol egy teljes hónapot töltött. Szintén elsőként látogatta meg Belga Kongót, még 1909-ben trónörökös hercegként, majd később, 1928-ban királyként.

Emlékmű halálának színhelyén
A királyi pár szarkofágja a laekeni királyi kriptában

Halála

[szerkesztés]

Albert, aki komoly sportember volt, 1934. február 17-én, az első feltételezések és a hivatalos közlemény szerint hegymászóbaleset következtében, az Ardennek hegységben, a Marche-les-Dames közelében emelkedő sziklafalon vesztette életét. Halálának körülményei nem tisztázottak, a balesetnek nem voltak szemtanúi.

Albert képzett sziklamászó volt, ezért sokan nem fogadták el a feltételezést, hogy baleset történt volna. Az elképzelések féltékenységből végrehajtott gyilkosságon át a francia titkosszolgálatok által elkövetett merényletről szóltak, mivel Albert az fontolgatta, hogy felmondja a Franciaországgal kötött katonai szerződést és visszatér Belgium semlegességéhez.[14] Ezek ellenére a legtöbb történész elutasítja azt a feltevést, hogy gyilkosság áldozata lett volna.

A királyi család temetkezőhelyén, a laekeni Miasszonyunk templomának királyi kriptájában helyezték örök nyugalomra. Számos háborús veterán kísérte végső nyugvóhelyére.

Belgium királyi gyásza címmel a Magyar Világhíradó (Filmhíradó) 1934. évi februári adása is hírt adott a tragédiáról, illetőleg a király temetéséről.[15]

Az inzertszövegen ez volt olvasható:

BELGIUM KIRÁLYI GYÁSZA. I. ALBERT BELGA KIRÁLYT TURISTAKIRÁNDULÁS KÖZBEN HALÁLOS BALESET ÉRTE. OSZTATLAN RÉSZVÉT KÍSÉRTE UTOLSÓ ÚTJÁRA A NÉPSZERŰ URALKODÓT.

Az elhangzó szöveg pedig ekképpen hangzott: Albert király vakmerő turista volt, ki többször megmászta az Alpesek és más hegységek legveszélyesebb pontjait is. Namur közelében meredeken emelkedik ki a Levieu bondieu sziklacsúcs, melynek megmászása közben a király lezuhant és halálra zúzta magát. Egész Európa osztatlan részvéttel kísérte utolsó útjára a népszerű uralkodót.

Albert király 1965-ben elhunyt özvegyét, Erzsébetet férje mellé temették.

1935-ben a híres belga író, Emile Cammaerts kiadta Albert életrajzát.[16] A könyv nagy sikert aratott.

Családja és leszármazottai

[szerkesztés]

1900. október 2-án vette feleségül a Wittelsbach-házból származó Erzsébet bajor hercegnőt, akivel egy temetésen találkoztak.

Erzsébet apja Károly Tivadar bajor herceg (1839–1909) volt, Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő 5. gyermeke, a két évvel korábban meggyilkolt Erzsébet császárné és királyné testvéröccse. Édesanyja Maria José portugál infánsnő (Maria José de Bragança, 1857–1943) volt, (I. Mihály portugál király és Adelheid Zsófia löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnő leánya)

A házasságból három gyermek született:

Róla mondták

[szerkesztés]

Vicente Blasco Ibáñez, a jeles spanyol író nevezte el I. Albertet "lovagkirálynak". Úgy nyilatkozott róla, hogy "ő az egész XX. század legnagyobb és legbarátságosabb hőse".[17]

Camille Saint-Saëns, a kiváló francia zeneszerző is a lelkesedés hangján szólt:

"Nagyon magas, karcsú, elegáns, visszafogott, lágy hangon beszél a belgák királya. Rejtély a nyugalma, a fiatal szuverén, akit eddig diplomataként, tudósként, művészként ismertek, hirtelen a világ csodálkozására és csodálatára, hőssé vált."[18]

Magyar vonatkozású érdekesség I. Alberttel kapcsolatban

[szerkesztés]

I. Albertről László Fülöp három portrét is készített.

Mind a három festmény katonaruhában örökíti meg az uralkodót.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Biographies of the Entomologists of the World. Senckenberg German Entomological Institute. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Альберт I, 2015. szeptember 27.
  7. ↑ I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt - William McLaughlin cikke - első közlés: warhistoryonline.com (újraközli: korkep.sk)
  8. ↑ A belga alkotmány értelmében háború esetén a király lesz a fegyveres erők főparancsnoka. Ld. még: Albert beszéde a belga parlamentben 1914. augusztus 4-én.
  9. ↑ a b Trenches on the Web - Bio: King Albert I
  10. ↑ I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt - William McLaughlin cikke - warhistoryonline.com (újraközölve: korkep.sk)
  11. ↑ I. Albert tevékenységének ismertetése a belga királyi család honlapján
  12. ↑ I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt; William McLaughin cikke; eredeti közlés: warhistoryonline.com (újraközli: korkep.sk)
  13. ↑ I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt - William McLaughlin cikke, első közlés: warhistoryonline.com (újraközli: korkep.sk)
  14. ↑ Jacques Notermans. The Fall of Albert. Leuven: Van Halewyck (2004.)  Notermans könyve áttekinti a király halálának körülményeit és az utána folytatott vizsgálat eredményeit. Az egyik feltevés szerint (214. old.) a király halálát Erzsébet királyné okozta, miután a palotában összevesztek, és utána csempészték Albert holttestét a Marche-les-Dames közelében található sziklafalhoz. Notermans megjegyzése szerint „Ennek a feltevésnek egy előnye van: mindent megmagyaráz.”
  15. ↑ I. Albert belga király temetéséről készült híradófelvételek a Nemzeti Filmintézet filmarchívumában
  16. ↑ Emile Cammaerts. Albert Of Belgium: Defender Of Right (angol nyelven). London: Nicholson and Watson Ltd. (1935) 
  17. ↑ Vicente Blasco Ibáñez mondása Marie-Rose Thielemans, Le roi Albert au travers de ses lettres inédites című könyvében; 1982, 179. oldal
  18. ↑ Camille Saint-Saëns mondása - « Les hommages à nos souverains », Le Patriote Illustré, vol. 41, no 46, 15 novembre 1925, p. 66-73.

Források

[szerkesztés]
  • Jacques Willequet: Albert I koning der Belgen, Amsterdam - Brussel, 1979
  • Jacques Noterman: De val van Albert, Van Halewyck, Leuven, 2004.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
II. Lipót 		Következő uralkodó:
III. Lipót
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Albert_belga_király&oldid=26585540”