Horvát Jogok Pártja
| Horvát Jogok Pártja | |
 | |
| Mottó: Isten és horvátok (Bog i Hrvati) | |
| Adatok | |
| Elnök | Karlo Starčević |
| Alelnök | Zdenko Koren Ivica Žuljević |
| Alapítva | 1990. február 25. |
| Székház | Zágráb |
| Ifjúsági tagozat | Horvát Jogok Pártja Ifjúsági Tagozata |
| Tagok száma | 41 400 (2011) |
| Ideológia | nacionalizmus szociálkonzervativizmus nemzeti konzervativizmus antiglobalizmus keresztényszocializmus jobboldali populizmus antikommunizmus euroszkepticizmus bevándorlásellenesség kivándorlásellenesség radikalizmus jobboldali szocializmus |
| Politikai elhelyezkedés | szélsőjobboldal |
| Parlamenti jelenlét | Szábor: 0 / 150 |
| Európai parlamenti jelenlét | 0 / 150 |
| Hivatalos színei | fekete |
| Horvátország politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horvát Jogok Pártja témájú médiaállományokat. | |
A Horvát Jogok Pártja (horvátul Hrvatska stranka prava, HSP) egy horvátországi szélsőjobboldali, nacionalista,[1][2] radikális és euroszkeptikus politikai párt. A párt nevében szereplő „jog(ok)” szó azokra a jogi és erkölcsi okokra utal, amelyek Horvátország függetlenségét és autonómiáját biztosítják.[3]Míg az HSP megtartotta régi nevét, ma már egy etnocentrikus platformmal rendelkező szélsőjobboldali párt.
Története
[szerkesztés]A Horvát Jogok Pártját 1990. február 25-én alapították.[4] Más modern horvát pártokkal (például a Horvát Tiszta Jogok Pártjával) együtt az 1861-ben alapított és 1929-ig létező Jogok Pártja örökségét vallja magának, melyet a párt első elnöke, Dobroslav Paraga már az alapításkor kinyilvánított. A pártnak azonban hamarosan kiválásokkal kellett szembesülnie.[4] Az új Horvát Demokrata Jogpárt elnöke Krešimir Pavelić, a párt korábbi titkára lett.[4] Megjelent néhány más jogvédő párt is, amelyek szintén a régi Jogok Pártja szellemi örökösének valloották magukat.[4] A Horvát Jogok Pártja nem vett részt az 1990-es horvát parlamenti választásokon,[5] ami segítette a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ) abban, hogy több szavazatot szerezzen.[5]
A HSP politikai vonzereje és ereje az 1991–1992-es időszakban volt a csúcson, amikor a Horvát Védelmi Erők (HOS), a HSP katonai szárnya súlyos terhet vállalt Horvátország védelmében.[5] Paraga a horvát szabadság- és függetlenségi akarat bajnoka volt.[6] Paraga keményen és nyíltan bírálta Franjo Tudjmant Szerbiával való együttműködése és a bosznia-hercegovinai bosnyákokkal való konfliktus miatt.[6] A HSP Ante Starčević írásait és usztasa ideológusok, például Mile Budak írásait használta fel érvként, hogy Tudjman nem volt elég radikális a horvát állam védelmében.[7]
A kormányzó HDZ Vukovár elestéig együttműködött a HSP-vel, majd az HSP és a HOS vezetőit „terrorista tevékenység” és „a demokratikusan megválasztott kormány elleni tevékenység” miatt bebörtönözték. Paragát és a Horvát Jogok Pártját engedetlenség vádjával egy katonai bíróság elé állították.[4] Később szabadon engedték őket. Paraga fő politikai és választási célkitűzése egy Nagy-Horvátország létrehozása és a szerb agresszor teljes legyőzése volt.[5] Az 1992-ben megtartott horvát parlamenti választáson a HDZ a szavazatok 7%-át elvesztette, melyet a Horvát Jogok Pártja szerzett meg,[5] melynek így 5 képviselője lett a száborban.
A párt egyik első posztkommunista vezetője, az egykori kommunista Jugoszlávia idején zajlott horvát tavasz diákvezére, Ante Paradžik politikai disszidens volt, de őt a horvátországi háború alatt egy merényletben megölték. Paraga hatalmi harcba keveredett helyettesével, Anto Đapićcsal. Paraga és Đapić jogi csatát vívott a pártnév használatának jogáért, ezt a vitát Paraga végül elvesztette. Paraga később megalakította a Horvát Jogok Pártja 1861 (HSP 1861) nevű pártot, de ekkorra már politikailag marginalizálódott.
1993. szeptember 17-én a három jogpárt vezetői találkozót tartottak Kutenyában, és megkezdték egy széles körű közös „jogi” programról szóló új szövetség megalakításának előkészületeit.[4] A találkozót a HSP új vezetői, Anto Đapić és Boris Kandare,[4] kezdeményezték, akik meghívták a Horvát Tiszta Jogok Pártja és a Horvát Nemzeti Demokrata Szövetség képviselői, de a találkozó sikertelen volt, és ezek a pártok továbbra is külön úton jártak.[4] Az 1995-ös horvát parlamenti választásokon a HSP a párt rossz helyzete miatt veszített népszerűségéből, melyből a HDZ profitált.[5]
A HSP elnöke ezután hosszú ideig Anto Đapić volt, ám politikai hírnevét súlyosan megtépázta a média, amely megtudta, hogy összejátszva Boris Kandarével, pártja egyik vezetőjével, a jogi kar professzorával csalt, hogy megszerezze első posztgraduális jogi diplomáját a Spliti Egyetemen. Nyilvánosan azzal is vádolták, hogy sérüléseket színlelve szerezte meg a háborús veterán státuszt. E leleplezések ellenére Đapić pályafutását a HSP vezetőjeként ez nem befolyásolta. Még a 2007-es horvátországi választások után is a párt élén maradt (ideiglenesen lemondott, de alig néhány hét alatt visszavonta lemondását). A 2003-as horvát parlamenti választásokon a párt – a Muraközi Párttal, a Zagorjei Demokrata Párttal és a párton kívüli Slaven Leticával szövetségben – a szavazatok 6,4%-át és a 151 mandátumból 8-at szerzett meg. 2005 augusztusában a Horvát Demokratikus Republikánus Párt (horvátul Hrvatska demokratska republicanka stranka, HDRS) egy jobboldali politikai párt, amelyet még 2000. október 21-én hoztak létre három kisebb jobboldali párt egyesülésével[8] beolvadt a Horvát jogok Pártjába.[9]
A HDRS első elnöke Joško Kovač volt. 2007 szeptemberében Miroslav Rožić és Tonči Tadić kiléptek a pártból. A 2007. novemberi horvát parlamenti választáson a párt kudarcot szenvedett, mivel csak a szavazatok 3,5%-át és ezzel egyetlen parlamenti mandátumot szerzett. A 2009-es, a párt számára sem igazán sikeres horvát helyhatósági választások után a pártvezetésben felerősödött a zűrzavar, amikor a korábbi képviselők, Ruža Tomašić és Pero Kovačević vezette frakció megalakította a " Dr. Ante Starčević Horvát Jogok Pártja" nevű frakcióját.
A 2009. november 7-én tartott pártgyűlésen Đapić hivatalosan is lemondott posztjáról, így a párt tagjai új vezetőt választhattak Daniel Srb személyebn, aki két másik jelöltet győzött le, hogy a párt új elnöke legyen. A Horvát Jogok Pártja bejelentette, hogy a 2011-es horvát parlamenti választások során a VII. választókerületben (elsődleges Lika és Gorski Kotar) a listájukon kizárólag nők lesznek.[10]
A 2011-es horvát parlamenti választásokon fordult elő először, hogy a párt nem szerzett parlamenti mandátumot, ami válsághoz vezetett; a párt dalmát szervezetének vezetői Anto Đapić tiszteletbeli elnök lemondását követelték.[11] Ennek hatására Đapić távozott a pártpolitikából.[12] 2013. január 28-án a Horvát Jogok Pártjának elnöksége is kizárta a pártból korábbi tiszteletbeli elnökét, Đapićot. Srb, a párt elnöke azt mondta, Đapićot azért zárták ki, mert megszegte azt az ígéretét, hogy nem fog politizálni. Đapić elmondta, hogy megdöbbentette a döntés.[13]
Választási eredmények
[szerkesztés]| Választás | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|
| 1992 | 186 000 | 7,06% | 5 | ellenzék |
| 1995 | 121 095 | 5,01% | 4 | ellenzék |
| 20001 | 152 699 | 5,19% | 4 | ellenzék |
| 2003 | 157 987 | 6,4% | 8 | ellenzék |
| 2007 | 86 865 | 3,5% | 1 | ellenzék |
| 2011 | 72 360 | 3% | 0 | nem jutott be |
| 2015 | 13 980 | 0,6% | 0 | nem jutott be |
| 20162 | 13 082 | 0,68% | 0 | nem jutott be |
| 2020 | 7266 | 0,44% | 0 | nem jutott be |
1 a Horvát Kereszténydemokrata Unióval közös koalícióban
2 a Költözés Koalíció eredménye, melynek legnagyobb ereje a Horvát Jogok Pártja
| Választás | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma |
|---|---|---|---|
| 2013 | 10 317 | 1,39% | 0 |
| 20141 | 63 437 | 6,88% | 0 |
| 20192 | 46 970 | 4,37% | 0 |
1 a Szövetség Horvátországért eredménye, melynek egyik ereje a Horvát Jogok Pártja
2 a Függetlenek Horvátországért párttal közös listán
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nordsieck, Wolfram: Croatia. Parties and Elections in Europe , 2011 [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Janusz Bugajski. Ethnic Politics in Eastern Europe: A Guide to Nationality Policies, Organizations, and Parties. M.E. Sharpe, 461–. o. (1995). ISBN 978-0-7656-1911-2
- ↑ Stallaerts 2010, 72. o.
- ↑ a b c d e f g h Stallaerts 2010, 73. o.
- ↑ a b c d e f Ramet 1999, 177. o.
- ↑ a b Ramet 1999, 178. o.
- ↑ Bellamy, Alex J.. The Formation of Croatian National Identity: A Centuries-old Dream. Manchester University Press, 84. o. (2003). ISBN 0-7190-6502-X
- ↑ „Stranački život”, Croatian Radiotelevision, 2001. január 27.. [2015. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 25.) (horvát nyelvű)
- ↑ [1][halott link]
- ↑ Romić, Tea. „Pravašice: U nas nema muškaraca, našu listu nosi 14 pametnih žena”, Večernji list , 2011. november 11. (Hozzáférés: 2011. november 11.)
- ↑ Jurković, Edi. „I Šešelj protiv Srba na čelu HSP-a”, Večernji list , 2011. december 10.. [2012. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 10.) (horvát nyelvű)
- ↑ „Anto Đapić povlači se iz političkog života svoje stranke”, Večernji list , 2011. december 12. (Hozzáférés: 2011. december 12.) (horvát nyelvű)
- ↑ „Anto Đapić izbačen iz HSP-a: 'Zaprepašten sam, moram skupiti dojmove'”, Dnevnik Nove TV, 2013. január 28. (Hozzáférés: 2013. február 3.) (horvát nyelvű)
Irodalom
[szerkesztés]- Ramet, Sabrina P.. The radical right in Central and Eastern Europe since 1989. The Pennsylvania University Press (1999). ISBN 0-271-01810-0
- Stallaerts, Robert. Historical dictionary of Croatia. Scarecrow Press (2010). ISBN 978-0-271-01810-2
További információk
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Croatian Party of Rights című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hrvatska stranka prava című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
