Ugrás a tartalomhoz

Hornig Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hornig Károly
Született1840. augusztus 10.[1][2]
Elhunyt1917. február 9. (76 évesen)[1][2]
Veszprém[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • veszprémi püspök (1888. április 17. – )
  • bíboros (1912. december 2. – )
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
veszprémi püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1862. december 14.
Püspökké szentelés1888. szeptember 8.
Szentelők
Bíborossá kreálás1912. december 2.

Hivatalveszprémi püspök
Hivatali idő1888–1917
ElődjeKovács Zsigmond
UtódjaRott Nándor
Szentelt püspökök
Széchényi Miklós1902. február 2.
Kránitz Kálmán1907. május 12.
Csernoch János1908. május 10.
Társszentelt püspökök
Steiner Fülöp1890. szeptember 8.
Jung János1893. május 11.
Cselka Nándor1893. május 11.
Radnai Farkas1902. január 25.
Rajner Lajos1906. július 8.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hornig Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Báró Hornig Károly (Buda vagy Pest, 1840. augusztus 10.Veszprém, 1917. február 9.)[4] veszprémi püspök, bíboros.[5]

Pályafutása

[szerkesztés]

Sziléziai eredetű családból származott; apja Hornig Antal mérnök volt.[5] Az elemi iskolát Lajtafaluban végezte, mivel apja éppen ott építette a vasutat. A gimnázium alsó négy osztályát a bécsi piaristáknál, a következő két osztályt a budai királyi katolikus gimnáziumban, az utolsó két osztályt az esztergomi főegyházmegye kispapjaként Nagyszombatban, az érseki gimnáziumban járta. 1858-ban érettségizett.[6] Ezt követően a Központi Papnevelő Intézet növendéke volt; 1862. december 14-én[7] szentelték pappá. Az Augustineumban tanult tovább.[5]

1866-ban a budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője (prefektusa) lett. 1869-ben teológiai doktori címet szerzett. 1870-ben a biblikum nyilvános rendes tanára lett a budapesti egyetem hittudományi karán, melynek 18741875-ben és 18771878-ban dékánja volt.[5]

1874-ben pápai titkos kamarás, 1878-tól esztergomi kanonok és hercegprímási irodaigazgató. 1882-től kultuszminiszteri tanácsos.[5]

Részt vett az Első vatikáni zsinaton Simor János hercegprímás mellett.

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

1888. április 17-én veszprémi püspökké nevezték ki. Szeptember 8-án szentelte püspökké[5] Simor János esztergomi érsek, Zalka János győri és Hidasy Kornél szombathelyi püspök segédletével. 1912-ben X. Piusz pápa bíborossá kreálta, a veszprémi püspökök közül elsőként;[5] címtemploma a falakon kívüli Szent Ágnes-bazilika (Sant' Agnese fuori le mura) volt.

Huszonöt éves püspökségét fejedelmi adományokkal és kiváló intézményekkel örökítette meg. Templomokat és iskolákat építtetett, felújíttatta a székesegyházat.[5] Írók és művészek kiképzésére sokat áldozott. Az 1896-ban összehívott első országos katolikus tanítói kongresszus elnöke, majd a kongresszus nyomán 1899-ben létrejött Katolikus Tanügyi Tanács védnöke. 1912-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, 1915-ben a Szent István Akadémia I. osztályának alapító tagja.[5]

Mint veszprémi püspök, 1916. december 30-án ő koronázta meg az utolsó magyar királynét, Zitát.[4][5]

Művei

[szerkesztés]

Irodalmi munkásságot is kifejtett: szerkesztette a Religiót (1873–78), az Irodalmi Értesítőt (1876). Önállóan megjelent több egyházi beszéde. Kiadatta a római magyar történeti intézet által a Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis című nagy művet (szerkesztette dr. Lukcsics József, 4 kötetben jelent meg, Budapest 1897–1907). Közzétette Padányi Biró Márton veszprémi püspök Naplóját (Veszprém, 1903).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven)
  3. Catholic-Hierarchy.org (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 21.)
  4. a b http://www.nevpont.hu/view/6569
  5. a b c d e f g h i j Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.  
  6. Pfeiffer János, A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630–1950), München, 1987, 25.
  7. más forrás szerint december 10-én Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.  

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]


Előde:
Kovács Zsigmond
Utóda:
Rott Nándor