Hissène Habré
| Hissène Habré حسين حبري | |
 | |
| Csád 5. elnöke | |
| Hivatali idő 1982. június 7. – 1990. december 1. | |
| Előd | Goukouni Oueddei |
| Utód | Idriss Déby |
| Csád 1. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1978. augusztus 29. – 1979. március 23. | |
| Előd | François Tombalbaye |
| Utód | Djidingar Dono Ngardoum |
| Katonai pályafutása | |
| Szolgálati idő | 1972–1990 |
| Csatái | Toyota-háború |
| Született | 1942. augusztus 13. Faya-Largeau, Francia Egyenlítői-Afrika |
| Elhunyt | 2021. augusztus 24. (79 évesen)[1][2] Dakar |
| Sírhely | Yoff |
| Párt | FROLINAT (1972–1984) Nemzeti Egység a Szabadságért és a Forradalomért (1984–1990) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | Covid19 |
| Vallás | Iszlám |
| Díjak | National Order of Chad |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hissène Habré حسين حبري témájú médiaállományokat. | |
Hissène Habré (arab:حسين حبري Husain Ḥabrī ) (Faya-Largeau, 1942. augusztus 13. – Dakar, Szenegál, 2021. augusztus 24.[3]) csádi katonatiszt, politikus, diktátor. 1982 és 1990 között vezette a közép-afrikai országot. Ismertté az embertelen diktatúrája tette. Uralma alatt akár 250–300 000-en is meghalhattak, de pontos adat nincs.
Csád és Közép-Afrika egyik meghatározó vezetője volt. Zűrzavaros időben került hatalomra; a polgárháborúban, a csádi-líbiai konfliktusban és a Toyota-háborúban támogatására sietett Franciaország és az Egyesült Államok.[4]
2016 májusában Szenegálban bíróság elé állították politikai bűnökért, emberi jogok megsértésért, tömeggyilkosságokért és különböző szexuális erőszakok miatt. Ő volt az első csádi államfő, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek embertelen tettek miatt.[5] Életfogytiglani börtönbüntetését Szenegálban töltötte, feltehetően Covid19 fertőzést kapott, és bár átszállították egy dakari magánkórházba, ott 2021. augusztus 24-én meghalt.[3]
Fiatalkora
[szerkesztés]Habré 1942-ben született az észak-csádi Faya-Largeau-ban, Francia Egyenlítői-Afrikában szegény pásztor családba. Az általános iskola elvégzése után Franciaországba ment továbbtanulni az École nationale de la France d'Outre-Mer haditengerészeti iskolába. Itt megszerezte ösztöndíját és arra ösztönözte ez, hogy még tovább tanuljon.
A University of Paris II elvégzése után diplomát szerzett politológiából.[6] 1971-ben visszatért a Tombalbaye-vezette Csádba. A Tombalbaye halála után kitörő polgárháború miatt Tripoliba ment, ahol csatlakozott a FROLINAT-hoz (Csádi Felszabadítási Front).
Nagyobb nemzetközi figyelmet akkor kapott, amikor embereivel megtámadta Bardai nevű várost 1974. április 24-én, és túszokat ejtettek: egy orvost és két francia állampolgárt, akiket igen magas összegért elengedtek.[7][8][9] Habré Augusto Pinochet csodálójaként "afrikai Pinochet"-nek hívatta magát.
Hatalomra kerülése és bukása
[szerkesztés]1978. augusztus 29-én miniszterelnöki pozíciót kapott Féix Malloum kormányában.[10] 1979 februárjában viszont Habré FROLINAT-jával harcba állt a Csádi Nemzeti Hadseregével. Kitört az újabb polgárháború. A harcok hatására és Malloum lemondása miatt az ország kormány nélkül maradt. 1979 novemberében új kormány alakult Goukouni Oueddei vezetésével, ahol Habrél honvédelmi miniszteri tisztséget kapott. A harcok azonban nem álltak meg, így Goukouni Oueddei száműzte Habré-t Szudán Darfúr tartományába.[11]
1982-ben a folyamatos és fárasztó harcok meghozták gyümölcsüket; Habré sikeresen bevonult N'Djamena-ba és ő lett Csád 5-dik elnöke.
Habré rendszerére a durva, keményvonalas egypárti diktatúra volt jellemző. Jellemző volt a hatalommal való visszaélés és az emberi jogok megsértése. Uralma alatt több tízezer embert gyilkoltak, kínoztak és erőszakoltak meg a legváltozatosabb módokon. Jellemző volt a rendszerre a korrupció, a faji alapon történő tisztogatás, a legtöbbször bántalmazott etnikai csoportok a sarák és a zaghawa-k voltak.
Habré létrehozott egy politikai rendőrséget, amit csak Biztonsági Igazgatóságnak nevezett el. Rengeteg politikus és aktivistát tartóztatta le és öltek meg.
Háború Líbiával (1978-87)
[szerkesztés]1978-as polgárháborúba Kadhafi Líbiája is beleavatkozott;[12] kezdetben megszállták az ásványi kincsekben gazdag Aouzou-sávot. Franciaország és az Egyesült Államok a diktátor és rezsimje segítségére sietett. Líbia azért avatkozott bele a belharcba, mert korábban Csád és Líbia barátsági és együttműködési szerződést írtak alá, miszerint Líbia közbe avatkozhat, ha az országban kitörne valamilyen háború vagy káosz. Goukounit támogatták Habré ellen. Líbia december 15-én kiszorította a FROLINAT-ot a fővárosból, majd ezután távoztak az országból. Mikor azonban Habré és a támogatói újra megerősödtek akkor a szocialista északi szomszédjuk újra bevonult az Aouzou-sávba, csakhogy most már nem a békét akarták fenntartani, hanem teljes mértékben megszállni Csádot.
A háború 1987-ig tartott, de a líbiai csapatok csak 1988-ban vonultak ki a térségből. A konfliktus egyik híres és utolsó mozzanata volt a Toyota-háború néven elhíresült összecsapás-sorozat. 1987 végére Líbia veresége egyértelművé vált (de csak Franciaország és az Egyesült Államok miatt). Franciaország csak a háború első egy-két évében támogatta a FROLINAT-ot, későbbiekben egyre többször ellenezte Habré visszatámadásait és kegyetlenségeit, végül pedig már nem támogatta logisztikailag és katonailag az afrikai országot.
A két ország azért támogatta Habrét, mert egyfajta bástyaként tekintettek rá az akkor feltörekvő és erősödő szocialista Líbiával szemben. A CIA és az Egyesült Államok támogatást nyújtottak Habré hatalomra kerüléséhez, később segítettek megtartani a hatalmát. A Human Rights Watch nyilvánosságra hozta, hogy az Egyesült Államok tudott Habré kegyetlenségeiről és emberiség-ellenes bűneiről, mégis politikai és katonai támogatást nyújtottak neki a hatalmon maradásához.
"Vérszomjas zsarnok volt. Igazság volna azt mondani, hogy tudtunk arról, ki és milyen ember, de most úgy döntöttünk, hogy elnézünk felette" – mondta Donald Norland, amerikai politikus és diplomata.[4]
1988-ban a líbiai erők végleg kivonultak a térségből és tűzszünetet kötött a két fél. Habré rezsimje megmenekült.
Bukása
[szerkesztés]A háború véget értével – és az eddigi emberi jogokat sértő atrocitások miatt – Habré reputációja még jobban lecsökkent Csádban. A zaghawa például teljes mértékben ellene fordult, ezért 1989-ben újabb mészárlásokat hajtottak végre a népcsoport ellen.
Habré 11 millió dolláros vagyonával menekült Szenegálba, mikor már a népnek – és Idriss Déby-nek is – elege lett az elnyomásból. 1990-ben Déby puccsot hajtott végre. A Human Rights Watch nevű emberjogi szervezete aztán bíróság elé állította Habrét.
A jogi eljárások
[szerkesztés]Bűnei
[szerkesztés]- Több mint 40 000 embert meggyilkoltak
- 12 000-ret megerőszakoltak vagy abuzáltak
- 200 000 embert kínoztak meg.
- Tömeggyilkosságok és etnikai tisztogatások
- Korrupció
A Human Rights Watch megvádolta Habrét azzal, hogy maga személyesen is részt vett a kínzásokban és az erőszakolásokban. Habré elismerte ezeket a vádakat. Idriss Déby kormánya támogatást nyújtott az ex-elnök ellen. Először a csádi kormány halálra akarta ítélni Habré-t háborús- és emberiség elleni bűncselekmények miatt. Azonban tárgyalások még nem értek véget, így a kivégzést és az ítéletet el kellett halasztani, emiatt Dakkarban háziőrizetben volt.[13]
Tárgyalási kísérletek
[szerkesztés]1993 és 2003 között Belgiumban lehetőség nyílt arra, hogy Habré ügyét felülvizsgálják, habár eredményre nem jutottak. 2005-ben folytatódtak a nyomozások és a tárgyalások. 2006. március 17-én az Európai Parlament követelte Szenegáltól, hogy adják ki Habrét. Szenegál először elutasította a követelést. A Csádban tevékenykedő emberjogi szervezetek nagyban helyeselték a kiadatást. Ha kiadták volna Habrét, ő lett volna az első csádi elnök, akit elítélnek háborús- és emberjogi bűncselekményekért.
2010-ben Szenegál beleegyezett abba, hogy egy új bíróságot hozzanak létre az Afrikai Unió és Csád támogatásával. Azonban Szenegál megváltoztatta álláspontját és 2011 májusában kilépett ebből a tervből.
2011. július 8-án bejelentették, hogy Habré-t kiadják Csád kormányának, ám a folyamatot inkább leállították.[5] 2012 decemberében Szenegál beleegyezett egy törvényszék felállításába, a bíráit pedig az Afrikai Unió nevezi ki, így Afrika más országaiból is érkeztek politikusok és jogászok a tárgyalásra.[14] Erre Déby azt mondta: "Ez egy lépés a diktatúra mentes Afrika felé."
2015-ös tárgyalásokon Habré-t gyakran kiabálta: Afrika árulói!, ill. Amerika bérencei! Ezek miatt sokszor kivezették a teremből és elnapolták a tárgyalásokat.
Az ítélet
[szerkesztés]2016. május 30-án végre megszületett az ítélet; Habrét bűnösnek találták a fent említett bűnökben. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott a Prison du Cap Manuel nevű börtönben. 2020. április 7-én Habré két hónap szabadságot kapott, de csak azért mert valahova el kellett különíteni a koronavírusos betegeket.[15] Június 7-én azonban visszatért a börtönbe.[16]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.rfi.fr/fr/afrique/20210824-l-ancien-pr%C3%A9sident-tchadien-hiss%C3%A8ne-habr%C3%A9-est-d%C3%A9c%C3%A9d%C3%A9-du-covid-19
- ↑ https://www.lemonde.fr/international/article/2021/08/24/l-ancien-dictateur-tchadien-hissene-habre-est-mort_6092211_3210.html
- ↑ a b Tchad : l’ancien dictateur Hissène Habré est mort. Le Monde (franciául) (2021. augusztus 24.) (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)
- ↑ a b Farah, Douglas. „Chad's Torture Victims Pursue Habre in Court”, Washington Post, 2000. november 27. (Hozzáférés: 2021. április 20.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ a b „Hissene Habre: Chad's ex-ruler convicted of crimes against humanity”, BBC News, 2016. május 30. (Hozzáférés: 2021. április 20.) (brit angol nyelvű)
- ↑ „https://cdn.loc.gov/master/frd/frdcstdy/ch/chadcountrystudy00coll/chadcountrystudy00coll.pdf”
- ↑ Kaemmerer (1986. január 8.). „Beryllium - Protein - Interaktionen. Von Prof. Dr. G. Krampitz, Bonn unter Mitarbeit von Prof. Dr. Karin Becker-Zimmermann, Bonn; Dr. Petra Fischer, Aachen; Jutta Häusle, Bonn; Dr. Eva Lesur, Leverkusen; Dr. Edith Perlebach, Bonn; Dr. D. Röttgen, Bonn; Dr. N. Sauerwald. Köln; Prof. Dr. W. Schmidtmann”. Journal of Animal Physiology and Animal Nutrition 55 (1-5), 118–118. o. DOI:10.1111/j.1439-0396.1986.tb00708.x. ISSN 0931-2439.
- ↑ SPIEGEL, DER: Deutscher Rebellen-Funk (német nyelven). www.spiegel.de. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ SPIEGEL, DER: Zum Weinen (német nyelven). www.spiegel.de. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ „Country Study: Chad”, 1988. december 18.
- ↑ Martin Meredith: The fate of Africa : from the hopes of freedom to the heart of despair : a history of fifty years of independence. Internet Archive. 2005. ISBN 978-1-58648-246-6 Hozzáférés: 2021. április 20.
- ↑ Hissène Habré | Human Rights Watch. www.hrw.org. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ Nesbeitt, Sarah L. (2002. február 1.). „The Internet Archive Wayback Machine200259The Internet Archive Wayback Machine. San Francisco, CA: The Internet Archive 2001. Gratis Last visited November 2001”. Reference Reviews 16 (2), 5–5. o. DOI:10.1108/rr.2002.16.2.5.59. ISSN 0950-4125.
- ↑ „Hissene Habre: Senegal MPs pass law to form tribunal”, BBC News, 2012. december 19. (Hozzáférés: 2021. április 20.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Chad: Ex-president temporarily released from jail due to COVID-19 (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ Sénégal : le Tchadien Hissène Habré regagne sa prison – Jeune Afrique (francia nyelven). JeuneAfrique.com, 2020. június 7. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hissène Habré című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.