Henry Wood
| Henry Wood | |
 | |
| Született | 1869. március 3.[1][2][3][4][5] London |
| Elhunyt | 1944. augusztus 19. (75 évesen)[1][2][3][4][5] Hertfordshire |
| Álneve | Paul Klenovsky |
| Állampolgársága | |
| Élettársa | Jessie Wood |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Royal Academy of Music |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | St Sepulchre-without-Newgate, Holborn |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Wood témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sir Henry Joseph Wood (London, 1869. március 3. – Hitchin, Anglia, 1944. augusztus 19.) angol karmester, orgonista. Neve a londoni Promshoz kötődik leginkább, a fesztiválnak alapító és 50 éven át vezető karmestere volt. Halála után Wood tiszteletére a Proms hivatalos neve Henry Wood Promenade Concerts lett. Wood a Royal Academy of Music professzora, valamint Anglián kívül is világszintű zenekarok, többek között a New York-i Filharmonikusok, a Berlini Filharmonikusok, a Bostoni Szimfonikus Zenekar vendégkarmestere volt.
Művészi pályája
[szerkesztés]Kezdetek
[szerkesztés]Wood tanulmányait 1886 és 1889 között a londoni Royal Academy of Music növendékeként végezte orgona és zeneszerzés szakon.[6] Pályája kezdetén magán énekórákat ad valamint korrepetitor, és 1889-től pedig már karmester az Arthur Rousbey Opera társulatnál, majd több kisebb operatársulattal turnézott Anglia szerte. Ezután jelentősebb megbízatást kapott a Carl Rosa Opera társulatnál, Csajkovszkij Anyeginjének angliai premierjét vezényelte 1892-ben.
Proms
[szerkesztés]A fiatal huszonhat éves Wood 1895-től a Robert Newman által a londoni Queen's Hallban elindított promenádkoncertek vezető karmestere lett. A minden évben nyolc héten át tartó fesztivál koncertjeire a Queen's Hall Orchestra-val ugyancsak kevés próba jutott, Wood a hét hat napján megtartott koncertekre összesen csak heti 9 órát próbálhatott, ennek ellenére folyamatosan emelni tudta a koncertek színvonalát. A fesztivál programján minden hétfőn Wagner-művet, pénteken Beethovent játszottak, ezt a hagyományt évtizedeken át megtartották. A romantikus szerzők művei mellett Wood később barokk és kortárs művekkel szélesítette a repertoárt, mint Richard Strauss, Debussy és Schoenberg.
A Queen's Hallban adott koncerteken kívül vezényelt Anglia más fesztiváljain, (Sheffield, Norwich, Birmingham, Wolverhampton és Westmorland), valamint koncertezett Anglia szerte (Cardiff, Manchester, Liverpool, Leicester és Hull).
A kontinensen kívül is vezényelt, vendég karmesterként fellépett a New York-i Filharmonikusokkal, majd 1911-ben Mahler halála után felkínálták számára a New York-i Filharmonikusok vezető karmesteri posztját is, de Wood a felkérést visszautasította.[7] Anglián kívül koncertezett többek között a Berlini Filharmonikusokkal is, és 1915-ben felkérték a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri posztjára, de ezt a felkérést sem fogadta el, inkább Nagy-Britanniában folytatta karrierjét.[8]
Bár Wood zeneszerzést is tanult, művészi tevékenysége mégis karmesterként ismert, ugyanakkor zenekari átiratokat írt, 1921-ben egy zürichi zenekari fesztiválon Purcell színpadi műveinek témáiból készült saját átiratát vezényelte, a Purcell Suite-et, valamint Albéniz- és Vivaldi-átiratokat is.
1923-tól kinevezték egykori alma materének, a Royal Academy of Music professzorának.[9] Wood 1925-ben nagy sikerrel vezényelte a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekart Hollywoodban, majd újból meghívták 1926-ban és 1934-ben is. A koncert műsorán J. S. Bach és Stravinsky művei szerepeltek.
Miután 1927-ben a BBC vette át a promenádkoncertek feletti kontrollt, Henry Wood továbbra is a fesztivál vezető karmestere maradt. A II. világháború kitörésekor, 1939-ben a BBC megvonta támogatását a Promstól, Wood magánbefektetők segítségével folytatta a koncertsorozatot, majd 1942-től felújította a fesztivál és a BBC közti kapcsolatot.
Sir Henry Wood 1944-ben bekövetkezett haláláig (Hitchin, Hertfordshire) a Proms vezető karmestere maradt.
Magánélete
[szerkesztés]1898-ban Wood korábbi növendékével, az orosz származású énekesnővel, Olga Urusovával kötött házasságot, akivel számos közös koncertet adtak, majd halála után, 1911-ben Muriel Greatorex lett második felesége.
Lemezei
[szerkesztés]Wood 1908-ban készítette első lemezfelvételeit a His Master's Voice (HMV) égisze alatt, a lemezeken feleségét, Olga Urusovát kísérte. Majd 1915 és 1925 között 65 lemezt vett fel a Columbia lemez társasággal, 1925-től 9 év alatt további 36 lemezt készített immár jobb technikai körülmények között szintén a Columbia égisze alatt, 1935-től a Decca számára is készített felvételeket.
Wood lemezfelvételei halála után a katalógusokban már nem nagyon szerepelnek. A The Record Guide – egy az ’50-es években megjelenő angol lemezkatalógus – katalógusában 1956-ban egy lemeze sem szerepelt. Néhány lemezét jelenleg CD-n újra kiadják, köztük a Decca és a Columbia által 1936 és 1938 között készített Vaughan Williams műveinek felvételeit, valamint az 1929-ben a Columbia égisze alatt Albert Sammonsszal felvett Elgar Hegedűversenyét.
Művei
[szerkesztés]Wood közreadott Handel- és Purcell-átiratokat, valamint Paul Klenovsky álnév alatt J. S. Bach d-moll toccata és fuga zenekari átiratát.
Több könyvet is megjelentetett:
- H. Wood: The Gentle Art of Singing, 4 köt. (1927–28)
- H. Wood: My Life of Music (1938)
- H. Wood: About Conducting (1945)
Díjai
[szerkesztés]1911-ben Henry Wood megkapta a lovagi címet, 1921-ben első angol karmesterként a legrangosabb angol zenei díjjal, a Royal Philharmonic Society Arany medáljával tüntették ki.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Henry J. Wood az Encyclopædia Britannica honlapján
- ↑ The New York Times, 1911. május 11.
- ↑ The New York Times, 1918. május 25.
- ↑ Royal Academy of Music honlapja
Források
[szerkesztés]- Boult, Adrian. My Own Trumpet. London: Hamish Hamilton (1973). ISBN 0-241-02445-5
- Cox, David. The Henry Wood Proms. London: BBC (1980). ISBN 0-563-17697-0
- Elkin, Robert. Queen's Hall, 1893–1941. London: Rider (1944). OCLC 636583612
- Jacobs, Arthur. Henry J. Wood: Maker of the Proms. London: Methuen (1994). ISBN 0-413-69340-6
- Kennedy, Michael. Adrian Boult. London: Hamish Hamilton (1987). ISBN 0-333-48752-4
- Shaw's Music – The Complete Music Criticism of Bernard Shaw, Volume 2. London: The Bodley Head (1989). ISBN 0-370-31271-6
- Music and Friends: Letters to Adrian Boult. London: Hamish Hamilton (1979). ISBN 0-241-10178-6
- Morrison, Richard. Orchestra – The LSO. London: Faber and Faber (2004). ISBN 0-571-21584-X
- Orga, Ateş. The Proms. Newton Abbot: David & Charles (1974). ISBN 0-7153-6679-3
- Orchestra. London: Macdonald and Janes (1979). ISBN 0-354-04420-6
- Reid, Charles. Malcolm Sargent. London: Hamish Hamilton (1968). OCLC 603636443
- Reid, Charles. Thomas Beecham. London: Victor Gollancz (1961). OCLC 52025268
- Sackville-West, Edward. The Record Guide. London: Collins (1956). OCLC 500373060
- Shore, Bernard. The Orchestra Speaks. London: Longmans (1938). OCLC 499119110
- Wood, Henry J.. My Life of Music. London: Victor Gollancz (1938). OCLC 30533927
További információk
[szerkesztés]- Henry J. Wood az Encyclopædia Britannica honlapján
- Henry Wood a Proms karmestere Archiválva 2013. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben és zeneszerző Archiválva 2013. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, a BBC Proms honlapján
- Sir Henry Wood két CD-n kiadott lemeze
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Wood című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
