Ugrás a tartalomhoz

Hannah Arendt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hannah Arendt
SzületettJohanna Arendt
1906. október 14.[1][2][3][4][5]
Lindener Marktplatz 2, Hannover[6]
Elhunyt1975. december 4. (69 évesen)[1][2][3][4][7]
Upper West Side[8][9][10][11][12]
Állampolgársága
Házastársa
  • Günther Anders (1929–1937)[14]
  • Heinrich Blücher (1940. január 16. – 1970. október 30.)[14]
Foglalkozása
  • filozófus
  • történész
  • író
  • politológus
  • esszéíró
  • egyetemi oktató
  • szociológus
  • politikaelmélet szakértője
  • szerző
  • ellenálló
Iskolái
Kitüntetései
  • a Princetoni Egyetem díszdoktora
  • Guggenheim-ösztöndíj (1952)[16][17]
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (1962)
  • Sigmund Freud-díj (1967)[18]
  • Emerson-Thoreau Medal (1969)
  • Sonning-díj (1975)
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeBard College Cemetery
Hannah Arendt aláírása
Hannah Arendt aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hannah Arendt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hannah Arendt (születési neve: Johanna Arendt) (Linden /ma Hannover része/, 1906. október 14. – New York, 1975. december 4.) német zsidó származású amerikai filozófus, politikai filozófus, történész, író, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, a totalitárius rendszerek kutatója.

Gyermekkora

[szerkesztés]

Anyai és apai felmenői oroszországi zsidók, a német felvilágosodás hívei, Königsbergben telepedtek le és kereskedéssel foglalkoztak. Szülei Hannoverbe költöztek, amikor a mérnök apa egy áramszolgáltató cégnél talált munkát. Súlyos betegsége miatt azonban visszatértek Königsbergbe, ahol Hannah kulturált, asszimilált családban nőtt fel.

Tanulmányai

[szerkesztés]

1924-ben Martin Heideggernél tanult filozófiát a Marburgi Egyetemen, mellékszakon pedig evangélikus teológiát és filológiát. Szerelmi viszonyt folytatott titokban professzorával. A kapcsolatról 1982-ben szerzett tudomást a világ Elisabeth Young-Brueh Arendt-életrajzából.[19] A viszonynak nem lehetett folytatása, és Hannah ekkor szembesült először német zsidó identitásával. Heidegger később bevallotta, hogy a kiemelkedően tehetséges tanítványától kapta az inspirációt a Lét és Idő című munkájához.

1926-ban Freiburg im Breisgauban hallgatta Edmund Husserl előadásait, majd Karl Jaspersnél tanult filozófiát a Heidelbergi Egyetemen. Jaspersnél doktorált 1928-ban A szeretet fogalma Hippói Szent Ágostonnál című disszertációjával.

1929-ben feleségül ment Günther Anders (Günther Siegmund Stern) osztrák újságíró és filozófushoz, és Berlinbe költöztek. Professzorainak közbenjárására ösztöndíjat kapott, és a német romantikával kezdett foglalkozni. Rahel Varnhagen kiadatlan levelei alapján írta meg habilitációs dolgozatát, Rahel Varnhagen. Egy német zsidó nő élettörténete a romantika korából. A mű a zsidók társadalmi asszimilációjának körülményeivel foglalkozik, németországi életüket ábrázolja az egzisztencia-filozófia módszerével. Dolgozatát 1933-ban már befejezte, de csak 1959-ben jelenhetett meg. Arendt erősen azonosult Rahel alakjával.

Az emigráció évei

[szerkesztés]

Hitler hatalomra kerülése után üldözötteket bújtattak berlini lakásukban. Anders Párizsba emigrált, Hannaht rövid időre letartóztatta a Gestapo, de Genfen keresztül sikerült Párizsba jutnia, 1937-ben elváltak. Különböző zsidó szervezeteknél dolgozott társadalmi munkásként. 1935-ben látogatott először Palesztinába, amikor zsidó fiatalokat, gyermekeket segített kimenekíteni. 1936-ban részt vett a Zsidó Világkongresszus alapító ülésén Genfben.

Párizsban kezdődött barátsága Walter Benjaminnal. 1940-ben házasságot kötött Heinrich Blücher filozófussal, a Németországban üldözött kommunista újságíróval. Ekkor kezdett foglalkozni politikaelmélettel és a marxizmussal. 1940-ben a gurs-i gyűjtőtáborba vitték, de néhány hét után sikerült megszöknie. 1941-ben Lisszabonon keresztül érkezett New Yorkba férjével és édesanyjával.

Újságíróként helyezkedett el. 1941 és 1945 között a Der Aufbau német nyelvű zsidó újságban írt cikkeket a zsidó nép nemzetként vagy államként lehetséges újjászületéséről. Az írások jól dokumentálják, hogy Arendt 1943-tól eltávolodott a cionizmustól. Politikai demokráciát képzelt el a fasizmus feletti győzelem utáni időkre. Hevesen bírálta a cionista vezetők titkos diplomáciáját, amellyel saját érdekeiket akarták érvényesíteni a zsidó telepesek, bevándorlók vagy a palesztin lakosság létérdekeivel szemben. Meggyőződése szerint a brit gyarmatigazgatás és a zsidó államalapítást ellenző arabok elleni terrorcselekmények szintén a titkos diplomácia részét képezték. Azt jósolta, hogy az ilyen alapokra épített állam nem fogja meglelni a békét. A zsidó nemzet és az arab–palesztin lakosság közötti politikai–kulturális egyensúly mellett érvelt. Olyan politikai föderációt képzelt el, amely összefogja a régióban élő különböző népcsoportokat, nemzeteket és gazdasági együttműködésen is alapul.[20][21]

1944–1946-ban a Conference on Jewish Relations kutatócsoportjának volt a vezetője, majd a Salma Schocken könyvkiadó vezető lektora 1949-ig. A Zsidó kultúra újjáépítésével foglalkozó szervezet (Jewish Cultural Reconstruction) élén állt 1948 és 1952 között, amely a kutatás céljából Németországba vitt, a nácik által elkobzott és az amerikai megszállási zónában megtalált kulturális javakat, elsősorban könyveket, régi kéziratokat és kultúrtárgyakat szerezte vissza. Ilyen küldetésben járt Arendt 1949–50-ben, a háború után először, Németországban. Tapasztalatait megírta a The Aftermath of Nazi Rule (Besuch in Deutschland) híressé vált tanulmányában. 1951-ben amerikai állampolgár lett és ebben az évben jelent meg fő műve, a Totalitarizmus gyökerei, és ennek köszönhette, hogy jelentős politika- és társadalomtudományi teoretikusként ismerték el. Princetoni és Harvard vendégprofesszúrák után 1953-ban a Brooklyn College New Yorkban kapott tanári állást. 1958-ban a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung levelező tagjává választották.

1961-ben újságíróként vett részt Adolf Eichmann perén Jeruzsálemben. Riportja a The New Yorkerben jelent meg először,[22] majd könyv formájában is kiadták Eichmann in Jerusalem címmel. A könyv botránykő lett Izraelben, mert elmarasztaló véleményt írt a zsidó tanácsokról. Bár Arendt hangsúlyozta, hogy a tanácsok terror nyomása alatt működtek, és elsősorban embereket akartak megmenteni, de akaratlanul is segítették a holokausztot.[23]

A leghíresebb, A totalitarizmus gyökerei című művében (Elemente und Ursprünge der totalen Herrschaft / The Origins of Totalitarianism) a totalitárius diktatúrák jellemzőit és eredetét elemzi.

Politikai magatartását a menekülés és hontalanság állapotában átélt tapasztalatai formálták. A We Refugees könyvében kíméletlenül tárja fel, hogy a sehova nem tartozás mivé alakítja az embert. Éleslátással, kívülállóként figyelte korszakának eseményeit. Témái a politikai erőszak eredete, a gonoszság felfoghatatlansága, a politikai üldözöttek és menekültek emberi jogai, a munka értelme. Elemezte a diktatúrák létrejöttét és szolidáris volt a totalitárius rendszerek áldozataival. Eredeti és a dolgok lényegét kutató gondolatmenet nyomán jutott arra a felismerésre, hogy a kulturális válság hagyományvesztéssel jár együtt. Eszménye volt a korlátok és előítéletek nélküli gondolkodás.

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • A forradalom; ford. Pap Mária; Európa, Budapest, 1991
  • A totalitarizmus gyökerei; ford. Berényi Gábor, Braun Róbert, Erős Ferenc, Seres Iván; Európa, Budapest, 1992
  • Múlt és jövő között. Nyolc gyakorlat a politikai gondolkodás terén; ford. Módos Magdolna; Osiris–Readers International, Budapest, 1995 (Politikai filozófia)
  • Eichmann Jeruzsálemben. Tudósítás a gonosz banalitásáról; ford. Mesés Péter; Osiris, Budapest, 2000 (Osiris könyvtár. Judaica)
  • A sivatag és az oázisok / Mi a politika?; ford. Mesés Péter / Előadások Kant politikai filozófiájáról; ford. Pató Attila; Gond–Palatinus, Budapest, 2002 (Gutenberg tér)
  • A magyar forradalom és a totalitárius imperializmus; ford. Kocsis Gábor; inː Albert Camusː Az akasztófák szocializmusa; tan. Nagy Alajos; Antológia, Lakitelek, 2006
  • Fogódzó nélkül. Hannah Arendt olvasókönyv; szerk. Balogh László Levente, Biró-Kaszás Éva; Kalligram, Pozsony, 2008 (Memento könyvek)
  • Rahel Varnhagen. Egy német zsidó nő élete a romantika korából; ford. Bán Zoltán András; Scolar, Budapest, 2014
  • Karl Jaspersː A bűnösség kérdése; ford. Csejtei Dezső / Hannah Arendtː Szervezett bűnösség és egyetemes felelősség; ford. Juhász Anikó; Noran Libro, Budapest, 2015

Folyóiratközlések

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Elżbieta Ettinger: Hannah Arendt – Martin Heidegger. Egy kapcsolat története; ford. Berényi Gábor; Osiris, Budapest, 2001 (Osiris zsebkönyvtár)
  • Biró-Kaszás Éva: Felelősség a világért. Hannah Arendt gondolkodói útja a totalitarizmus elméletének kidolgozásáig; Vulgo, Debrecen, 2005 (Memento könyvek)
  • Olay Csaba: Hannah Arendt politikai egzisztencializmusa. L’Harmattan, Budapest, 2008
  • Inocent-Mária Szaniszló: Egyén és társadalom. Teológiai és társadalomelméleti kérdések. Avec une apreciations critique du livre La condition de l'homme moderne d'Hannah Arendt; Novum, Sopron, 2009
  • Tankó Éva-Mária: Politika és igazság a nyilvános játéktérben. Tényigazság és észigazság Hannah Arendt politikai gondolkodásában; Bolyai Társaság–Egyetemi Műhely Kolozsvár, 2016 (Doktori dolgozatok. Bolyai Társaság)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lindener_Marktplatz_2,_Ecke_Falkenstraße,_Hannover-Linden-Mitte,_Stadttafel_Nummer_129_Hannah-Arendt-Haus,_am_14._Okober_1906_Geburtshaus_der_deutsch-jüdischen_Historikerin_und_politischen_Philosophin.jpg
  7. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ http://muse.jhu.edu/journals/public_culture/v015/15.1mbembe.html
  10. ↑ http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/13569310701285016
  11. ↑ http://www.nytimes.com/1975/12/06/archives/hannah-arendt-political-scientist-dead.html
  12. ↑ JSTOR
  13. ↑ a b LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2013. február 1. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  14. ↑ a b c a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. május 13.)
  15. ↑ http://www.nytimes.com/1982/04/25/books/a-woman-of-this-century.html
  16. ↑ hannah-arendt
  17. ↑ https://www.nytimes.com/1975/12/06/archives/hannah-arendt-political-scientist-dead.html, 2023. szeptember 8.
  18. ↑ https://www.deutscheakademie.de/en/awards/sigmund-freud-preis/hannah-arendt, 2023. szeptember 8.
  19. ↑ Young-Brueh, Elisabeth. Hannah Arendt: For Love of the World (angol nyelven). Yale University Press (1982). ISBN 0-300-02660-9 
  20. ↑ Bernd Rabehl: Arendt und der Zionismus (német nyelven). Die Welt, 2000. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  21. ↑ Arendt, Hannah. Vor Antisemitismus ist man nur noch auf dem Monde sicher. Beiträge für die deutsch-jüdische Emigrantenzeitung Aufbau 1941-1945. (német nyelven). München: Piper Verlag (2000). ISBN 9783492040945 
  22. ↑ Hannah Arendt: Eichmann in Jerusalem (angol nyelven). The New Yorker, 1963. (Hozzáférés: 2017. szeptember 29.)
  23. ↑ Tsafrir Cohen: Hanna Arendt wird in Israel gehasst (német nyelven). Die Tageszeitung, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 1.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Hannah Arendt im Gespräch mit Günter Gaus (német nyelven). youtube.com. (Hozzáférés: 2017. szeptember 29.)
  • Hannah Arendt gondolatai a tények megtagadásáról és a propaganda szerepéről (magyarul) Urbanlegends.hu (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  • Elżbieta Ettinger: Hannah Arendt – Martin Heidegger. Egy kapcsolat története; ford. Berényi Gábor; Osiris, Budapest, 2001 (Osiris zsebkönyvtár)
  • Biró-Kaszás Éva: Felelősség a világért. Hannah Arendt gondolkodói útja a totalitarizmus elméletének kidolgozásáig; Vulgo, Debrecen, 2005 (Memento könyvek)
  • Olay Csaba: Hannah Arendt politikai egzisztencializmusa; L'Harmattan–Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 2008 (A filozófia útjai)
  • Szaniszló Inocent-Mária: Egyén és társadalom. Teológiai és társadalomelméleti kérdések / Avec une apreciations critique du livre La condition de l'homme moderne d'Hannah Arendt; Novum, Sopron, 2009
  • Tankó Éva-Mária: Politika és igazság a nyilvános játéktérben. Tényigazság és észigazság Hannah Arendt politikai gondolkodásában; Bolyai Társaság–Egyetemi Műhely, Kolozsvár, 2016 (Doktori dolgozatok. Bolyai Társaság)
  • Wolfram Eilenberger: A szabadság tüze. A filozófia menedéke zord időkben, 1933–1943; ford. Bán Zoltán András; Scolar, Budapest, 2022
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hannah_Arendt&oldid=27656208”