Ugrás a tartalomhoz

Guido Gratton

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guido Gratton
Személyes adatok
Teljes névGuido Gratton
Születési dátum1932. szeptember 23.
Születési helyMonfalcone, Olaszország
Halálozási dátum1996. november 26. (64 évesen)
Halálozási helyBagno a Ripoli, Olaszország
Állampolgárság
Posztfedezet
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1949–1950Olaszország Parma5(0)
1950–1952Olaszország ACIVI41(10)
1952–1953Olaszország Como41(3)
1953–1960Olaszország Fiorentina193(28)
1960–1961Olaszország Napoli17(1)
1961Olaszország Internazionale0(0)
1961–1962Olaszország Lazio5(1)
1962–?Olaszország Impruneta?(?)
Válogatottság
1953–1959ITA Olaszország11(3)
Edzőség
IdőszakKlub
1969–1970ITA Salernitana
1970ITA Paganese
?–?ITA Foligno
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
SablonWikidataSegítség

Guido Gratton (Sanguinetto, 1932. szeptember 23.Bagno a Ripoli, 1996. november 26.) olasz válogatott labdarúgó, később rövid ideig edző.

Pályafutása

[szerkesztés]

Karrierjét 1940-ben kezdte Parmában kezdte, azaz már tizenhét évesen felnőttcsapatban szerepelt. Ezt követően két szezont töltött el Vicenzában, egyet pedig Comóban. Comói szezonja idején mutatkozhatott be az első osztályban.

1953-ban Fulvio Bernardini edző kifejezett kérésére a Fiorentina játékosa lett, ahol leginkább a csatárok jobbnál jobb labdákkal való kiszolgálása volt.[1] 1956-ban részese volt a Fiorentina története első bajnoki címének, a következő idényben pedig BEK-döntőig menetelt a csapat, ahol csak a korszak egyeduralkodója, a Real Madrid volt képes megállítani a violákat. A Fiorentina mezében végül 193 bajnokit játszott le, ezeken huszonnyolc gólt szerzett.

Pályafutása vége felé rövid időszakokra megfordult a Napoliban, az Interben és a Lazióban, az aktív játékot pedig a másodosztályban, az Impruneta együttesében fejezte be.[2][3]

A válogatottban összesen tizenegy mérkőzésen lépett pályára, melyeken három gólt szerzett, ebből kettőt Portugália ellen, vb-selejtezőn. Tagja volt az 1954-es vb-n szereplő olasz csapatnak, de nem lépett pályára a svájci tornán.

Miután felhagyott a futballal, rövid ideig belekóstolt az edzősködésbe is. Az 1969-70-es szezon során a Salernitana trénere volt.[4] Később néhány hónap erejéig a Paganese és a Foligno kispadján is ült.[5]

1996-ban rablótámadás áldozata lett.[6]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Addio Gratton, gregario del primo scudetto viola (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1996. november 27. (Hozzáférés: 2015. december 29.)
  2. Statistiche (olasz nyelven). interfc.it. [2016. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  3. Acquisti e cessioni 1960-1970 (olasz nyelven). Storiainter.com. [2011. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  4. Stagione 1969-1970 (olasz nyelven). Salernitanastory.it. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  5. Gli anni '70 Archiválva 2011. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Paganesecalcio.it
  6. Quella notte Gratton perse la partita della vita. Il campione viola fu selvaggiamente ucciso, probabilmente per rapina, nel suo circolo del tennis (olasz nyelven). L'Unità, 2002. december 11. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 30.)

Források

[szerkesztés]