Finn polgárháború

Finn polgárháború
Első világháború
A lerombolt Tampere városa, mint a pusztítás egyik szomorú mementója
Dátum	1918. január 27. – május 15.
Helyszín	Finnország
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
„vörösök” (punaiset) „fehérek” (valkoiset)
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
65 000 – 80 000 fő kb. 75 000 fő
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
5717 halott 3458 halott
A Wikimédia Commons tartalmaz Finn polgárháború témájú médiaállományokat.

1918. február elején:

  „fehérek” (valkoiset)"

  „vörösök” (punaiset)

A finn polgárháború az első világháború okozta nemzeti és társadalmi zűrzavar része volt Finnországban. A háborút 1918. január 27. és 1918. május 15. között vívták a „vörösök” (punaiset), akiket a finn népi küldöttség vezetett (és a finn szociáldemokraták ellenőrzése alatt álltak), valamint a „fehérek” (valkoiset), akiket a vaasai szenátus vezetett (és a finn szenátust képviselték amelyet polgári pártok alkottak). A vörösök a bolsevik Oroszország, míg a fehérek a Német Birodalom és svéd önkéntesek katonai támogatását élvezték.

Az első világháború veresége és a februári és októberi forradalmak az Orosz Birodalom teljes összeomlásához vezettek. Az anyaország összeomlása a finn társadalom válságához vezetett 1917-ben. Minthogy nem volt hivatalos rendőrség és katonaság, amely rendet tartott volna az országban, 1917 márciusa után a bal- és a jobboldali erők elkezdték kiépíteni saját biztonsági csoportjaikat, ami két független fegyveres alakulat, a fehér és a vörös őrség kialakulásához vezetett. A polgárháborút végül a fehérek nyerték meg. A polgárháború után Finnország az orosz hegemóniából a német érdekszférába került. A konzervatív szenátus megpróbált monarchiát felállítani Finnországban, ahol német származású király uralkodott volna, de Németország első világháborús veresége után Finnország független köztársasággá vált.

A polgárháború a mai napig a legellentmondásosabb és legtöbb érzelmi terhet hordozó eseménye maradt az újkori finn történelemnek. Körülbelül 37 000 ember halt meg a konfliktusban, a fronton meghaltakat, a politikai terrorkampányok áldozatait és a fogolytáborokban elhunytakat is beleszámítva. A zűrzavar elpusztította az ország gazdaságát, megosztotta a politikai apparátust és magát a finn társadalmat is hosszú éveken át.

Források

• Bereczki András: Finnország. In: Európai politikai rendszerek. (Osiris Kézikönyvek.) Szerk. Kardos József, Simándi Irén. Bp. 2002. 187–206.
• Dolmányos István: Finnország története. Bp. 1972.
• Finnország története. Szerk. Halmesvirta, Anssi. Debrecen, 2001.
• Gombos József: Finnország politikatörténete, 1809–1917. Szeged, 1994.
• Gombos József: A két világháború közötti Finnország politikatörténete, 1918–1939. Szeged, 1997.
• Gombos József: A finn második köztársaság politikatörténete, 1944–2000. Szeged, 2001.
• Huotari, Juhani: Finnország. Az Európai Unió a változó világban. Változó világ 46. Bp. 2001.
• Ki kicsoda Finnországban. Száz híres finn élete és munkássága. Szerk. Maticsák Sándor. Debrecen, 1999.
• Klinge, Matti: Finnország rövid története. Nyíregyháza, 1993.