Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület
| Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület | |
 | |
| ősfenyves | |
| Ország |  Magyarország |
| Elhelyezkedése | |
| Terület | 5,79 km² |
| Alapítás ideje | 1954 |
 Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 21′ 21″, k. h. 17° 46′ 04″47.355939°N 17.767798°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 21″, k. h. 17° 46′ 04″47.355939°N 17.767798°E | |
Az ősfenyvesek Magyarországon a legutóbbi jégkorszak máig tartó interglaciális periódusában, a mainál hűvösebb éghajlatú fenyő-nyír korból visszamaradt, reliktum faj növénytársulások. A Fenyőfő község közelében fennmaradt homoki ősfenyvesre Kitaibel Pál hívta fel a figyelmet. Maga az „ősfenyves” tudományosan meg nem alapozott fogalom, amit jól jelez
- egyrészt, hogy a „Bódis-hegyi ősfenyves” valószínűleg nem természetes társulás, hanem a 18. században telepítették,
- másrészt, hogy nem nevezik ősfenyvesnek a Zala-könyökben (Saladiense flórajárás) fennmaradt, reliktum jellegű erdeifenyveseket.
Fentiek alapján valószínűsíthető, hogy „ős” fenyvesnek alapvetően az alapvetően eltérő jellegű növénytársulások között fennmaradt, kisebb fenyves erdőfoltokat nevezik.
A fenyőfői homoki ősfenyves
[szerkesztés]A fenyőfői homoki ősfenyves Fenyőfő és Bakonyszentlászló között nő. Ez a homoki erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris) növénytársulás egyetlen, magyarországi termőhelye.
Növénytársulástani leírása:
Megismerésének története
[szerkesztés]A Fenyőfő község közelében fejlődő erdei fenyvest sokáig telepített erdőnek hitték. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a fenyőket a terület futóhomokjának megkötésére Ausztriából telepítették be. Kitaibel Pálnak 1799-ben feltűnt az őshonosnak tűnő erdei fenyves és a vele szinte egybeolvadt, a középhegység szívében megbújó homokpuszta gyep,[1] azt valószínűsítette, hogy ez a homoki ősfenyves maradványfaj növénytársulás, de ezt bizonyítani csak a 20. század végén sikerült. 1954 óta kiemelten védett terület.[2]
Természeti viszonyai
[szerkesztés]A fenyőfői homokvidék a Bakonyalja részeként[3] átmenet a Bakony hegyei és a melegebb kisalföldi tájak közé ékelődő Sokorói-dombság között. Jellegzetes síkság: felszínén a relatív szintkülönbség alig húsz méter. A homokon kevés szerves anyagot tartalmazó, felső szintjükön inkább savanyú kémhatású rozsdabarna erdőtalajok alakultak ki. A vastag homoktakaró miatt az erőteljes nyári párologtatás rendszerint úgy lesüllyeszti a talajvíz szintjét, hogy azt már a fák gyökerei sem érik el. A patakok (Hódos-ér, Bánya-ér, Cuha) rendszeresen kiszáradnak. A fenyves azért maradhatott fenn, mert az ilyen talajban annyira kevés tápanyag, hogy a tölgy és bükk nem él meg rajta.
Növényföldrajzi jellemzői
[szerkesztés]Növényföldrajzilag a terület a Bakonyicum flóravidék Vesprimense flórajárásához tartozik; zonális növénytársulása a cseres-tölgyes. Az erdeifenyves fő természeti értéke, hogy aljnövényzetében együtt nőnek az alföldi homokos, melegebb vidékekre (Eupannonicum flóravidék) jellemző és a hűvös, nedves hegyi élőhelyeket kedvelő lágyszárúak. Az Alföldre jellemző fajok:
- homoki ibolya (Viola rupestris),
- homoki kocsord (Peucedanum arenarium),
- homoki varjúháj (Sedum sartorianum),
- vitéz kosbor (Orchis militaris),
- homoki csenkesz (Festuca vaginata),
- homoki árvalányhaj (Stipa sabulosa).
Hegyvidéki fajok:
- körtike (Pyrola spp.)
- kis holdruta,
- fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans),
- kardos madársisak (Cephalanthera longifolia).
Két növénytársulástani asszociációját különítik el:
Állatvilága
[szerkesztés]Rovarvilágának két különlegessége az erdei fenyőhöz kötődő fenyves díszbogár (Chalcophora mariana) és a daliás cincér (Acanthocinus aedilis).
A természetvédelmi terület
[szerkesztés]A 449 hektár területű Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kezeli. A természetvédelmi terület szabadon látogatható. A Kitaibel Pál emlékére állított kopjafa a fenyőfák között áll.
További ősfenyvesek Magyarországon
[szerkesztés]- Bódis-hegyi ősfenyves: valószínűleg nem igazi ősfenyves, hanem 18. századi telepítés. Részletesen lásd: Felsőgalla
- Écs község közelében (écsi ősfenyves): két erdőfolt a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetben, a Sokoró Csillag-hegy nevű dombján.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga Márta: A Bakony gyógyuló sebhelye Archiválva 2019. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, termeszetvilaga.hu
- ↑ Pusztul a Fenyőfői Ősfenyves Archiválva 2016. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, bakonyerdo.hu
- ↑ Majer Antal: A Bakonyaljái erdeifenyves természetes felújulásáről , erdeszetilapok.oszk.hu
Források
[szerkesztés]- Fenyőfői ősfenyves TT. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság. (Hozzáférés: 2019. február 6.)
- Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület
- Vendégváro.hu: Ősfenyves, Fenyőfő
- Bakonyi vendégház - Fenyőfő: Fenyőfői Ősfenyves
- Fenyőfői ősfenyves (Bakony)[halott link]
- Szili István: Iszonyatos fák emlékerdeje Archiválva 2011. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Árpásiné Nagy Andrea: A Sokoró Ökológiai Park Alapítvány az óvodai környezeti nevelés szolgálatában