Növényföldrajz

A főbb florisztikai régiók

Alexander von Humboldt, a növényföldrajz úttörője

A növényföldrajz (geobotanika, fitogeográfia) a növényfajok és növényzeti típusok földrajzi elterjedésével foglalkozó tudományág, a botanika és a természeti földrajz határterülete és egyúttal az életföldrajz (biogeográfia) résztudománya, illetve az ökológia társtudománya. A földrajz mellett kapcsolatban áll például a geológia, az éghajlattan és a matematikai statisztika tudományával is.

• Megkísérli feltárni és értelmezni a biológiai diverzitás mintázatait.
• Vizsgálja az egyes növények (és rendszertani egységeik) egykori és mostani megoszlását a Földön.
• Meghatározza azt, hogy az egyes növénytípusok (taxonok, élet- vagy növekedési formák) milyen gyakran és hol fordultak, fordulnak elő.

Ennek megfelelően három alapvető folyamata:

• az evolúció,
• a kihalás és
• a szétterjedés.

A tudományos növényföldrajz megteremtője Alexander von Humboldt, aki leírta és összehasonlította a Föld növénytakarójának alaptípusait (formációit).

Fontosabb részterületei

I. Florisztika:

• felsorolja az egyes fajok lelőhelyeit,
• elemzi az egyes területek flórájának összetételét

II. Fiziognómiai növényföldrajz:

• leírja a Föld egyes területeinek vegetációját (növénytakaróját),
• kis léptékben (a növényformációk és -formációcsoportok szintjéig) jellemzi a vegetációt.

Egy meglehetősen általánosan elfogadott felosztás szerint a Földön az alábbi növényzeti öveket és formációcsoportokat különböztetjük meg:

A WWF az ezredfordulón kidolgozott rendszere, amelyet alapvetően a hagyományos növény- és állatföldrajzi beosztás egyesítésének tekinthetünk, a Föld szárazföldeit hét nagy nagy birodalomra osztja (zárójelben a hagyományos növényföldrajzi beosztás flórabirodalmaival, illetve flóraterületeivel):

• Nearktisz (nearktikus flóraterület),
• Palearktisz (palearktikus flóraterület),
• Neotropisz (újvilági trópusok flórabirodalma,
• Afrotropisz (óvilági trópusok flórabirodalma a hagyományosan ide sorolt keleti flóraterület nélkül),
• Indo-Maláj birodalom (indo-maláj flórabirodalom, amelyet korábban az Afrotropisz keleti flóraterületének tekintettek)
• Óceánia (ausztrál flórabirodalom) és
• Antarktika (antarktikus flórabirodalom).

Ebben a rendszerben tehát nem önálló egység a hagyományos felosztás szerinti fokföldi flórabirodalom (Capensis), viszont az északi flórabirodalmat (Holarktisz) és az óvilági trópusok flórabirodalmát (Afrotropisz) két-két önálló birodalomra választották szét (utóbbi tagolás a hagyományos növényföldrajzban is mind általánosabb).

Éghajlati övek növényzete

• Sarkvidék növényzete
  • erdős tundra növényzete
  • tundra növényzete

• Mérsékelt öv növényzete
  • Mérsékelt övi füves puszták növényzete
  • Mérsékelt övi lombos erdők növényzete
  • Mérsékelt övi tűlevelű erdők növényzete

• Szubtrópusi öv növényzete
  • Esős nyarú szubtrópusok növényzete
  • Esős telű szubtrópusok növényzete
  • Állandóan száraz szubtrópusok növényzete

• Időszakos trópusi esők zónájának növényzete
  • Zárt lombhullató trópusi erdők növényzete
  • Szavannák növényzete
  • Időszakos trópusi esők növényzete

• Trópusi esőerdő növényzete
  • Trópusi síkvidéki esőerdők növényzete
  • Trópusi hegységek növényzete
  • Trópusi tengerpartok növényzete

III. Areálgeográfia (chorológia):

• ábrázolja az egyes fajok és növénytársulások elterjedési területeit,
• vizsgálja a fajok elterjedésének törvényszerűségeit.

IV. A fejlődéstörténeti vagy genetikai növényföldrajz azt vizsgálja, milyen volt, hogyan változott a növényzet a földtörténet különböző korszakaiban.

V. A vegetációt részletesen, az asszociációk, szubasszociációk szintjéig a növénytársulástan (fitocönológia) írja le.

VI. A populációdinamika a populációk viselkedésének törvényszerűségeit vizsgálja (részben statisztikai módszerekkel). Oknyomozó jellege miatt az ökológiához közelít.

Források

• Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár Erdőtársulások cönológiai rendszerezése Archiválva 2008. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A növényföldrajz alapjai
• MNL: Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 861. o. ISBN 963-9257-09-5  

További információk

• Növényföldrajz és -társulástan (magyar nyelven) (PDF). Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar. (Hozzáférés: 2013. március 5.)

Lásd még

• Növénytársulástan
• Állatföldrajz
• Állattársulástan
• Biom