Ugrás a tartalomhoz

Fenindion

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fenindion
IUPAC-név 2-fenil-2,3-dihidro-1H-indén-1,3-dion
Kémiai azonosítók
CAS-szám 83-12-5
PubChem 4760
ChemSpider 4596
EINECS-szám 201-454-4
DrugBank DB00498
KEGG C07584
ChEBI 8066
ATC kód B01AA02
Gyógyszer szabadnév phenindione
SMILES
c1ccc(cc1)C2C(=O)c3ccccc3C2=O
InChI
1S/C15H10O2/c16-14-11-8-4-5-9-12(11)15(17)13(14) 10-6-2-1-3-7-10/h1-9,13H
InChIKey NFBAXHOPROOJAW-UHFFFAOYSA-N
UNII 5M7Y6274ZE
ChEMBL 711
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C15H10O2
Moláris tömeg 222,24 g/mol
Megjelenés színtelen lemezes kristályok
Olvadáspont 148–150 °C
Forráspont 243,3 °C (0,3 mmHg)
Oldhatóság (vízben) 23 mg/l
Megoszlási hányados 2,6
Farmakokinetikai adatok
Metabolizmus máj
Biológiai
felezési idő
5−10 óra
Fehérjekötés 88%
Veszélyek
MSDS Ark Pharm, Inc.
EU osztályozás Mérgező T
R mondatok R25 R43
S mondatok S20/21 S23 S28 S44 S46 S61
Lobbanáspont 208 °C
LD50 175 mg/tskg (egér, szájon át)
163 mg/tskg (patkány, szájon át)
Rokon vegyületek
Rokon aniszindion(en)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A fenindion vérhígító (a vérlemezkék összecsapzódását gátló) gyógyszer. Tüdő- és agyembólia, szívizombántalom, pitvari fibrilláció és remegés és trombózishajlam elleni gyógyszer. Mellékhatásai miatt ma már korszerűbb szerek váltották fel.

A fenindion − a többi vérhígítóhoz hasonlóan − hatástalan a már kialakult vérrögökre és az iszkémiára. A vérhígítós kezelés célja a további vérrögök kialakulásának megelőzése.

Működésmód

[szerkesztés]
Véralvadási faktorok

A fenindion működése nagyon hasonlít a warfarinéhoz. Gátolja, hogy máj K-vitaminfüggő véralvadásfaktorokat (II, VII, IX és X-es faktor) és véralvadást gátló fehérjéket (protein C(en) és protein S(en)) állítson elő, aminek következtében kevesebb trombin(en) keletkezik és kötődik a fibrinhez. (A polimerizálódott fibrin hálózza be a vérlemezkékből álló rögöt és a rögbe került más vérsejteket. Ez az alvadt vér.)

A fenindion gátolja a K-vitamin epoxid reduktáz(en) enzimet is. Ennek következtében csökken a vérben a redukált K-vitamin (K-vitamin hidrokinon, KH2). Ez az anyag a γ-glutamil karboxiláz(en) enzim kofaktora, és a γ-karboxiglutaminsav(en) (Gla) előállításához szükséges. A Gla egy nem-standard (génekben nem kódolt) aminosav, mely poszt-transzlációval(en) jön létre glutaminsavat (Glu) tartalmazó véralvadás-faktor fehérjékből.

A Gla szervezetbeli szerepe kevéssé ismert,[1] de befolyásolja a fenindion és más, hasonló módon ható gyógyszer (dikumarin(en), warfarin, acenokumarol stb.) hatását. Ha ui. Gla-hiány lép fel, a fenindion hatása csak a hiányzó fehérjék pótlódása után függeszthető fel, azaz függ a fehérjeszintézis sebességétől. A vérzés veszélye miatt az ilyen kezelés szoros laboratórium ellenőrzést igényel.[2]

Mellékhatások, ellenjavallatok

[szerkesztés]

Ellenjavallatok:

  • terhesség (a heparin biztonságosabb a fenindionnál a terhesség 37. hetéig, mivel nem jut át a méhlepényen) és szoptatás
  • sérülés, vérzéssel járó betegség (pl. gyomorfekély), nemrégen bekövetkezett stroke
  • máj- és veseproblémák
  • magas vérnyomás
  • bakteriális szívfertőzés (endocarditis(en))

A szedés során a vizelet rózsaszínűre vagy narancssárgára színeződhet. Ez teljesen ártalmatlan.

A hirtelen változás az étkezési szokásokban befolyásolhatja a véralvadást és a szükséges fenindion-mennyiséget, különösen akkor, ha a zöldség- és gyümölcsfogyasztás nő meg hirtelen (egyes zöldségek sok K-vitamint tartalmaznak, pl. brokkoli, kelbimbó, zöld leveles zöldségek, áfonyalé, de a máj is).

Az alkohol hatással van a fenindionra. Napi 10−20 ml tiszta alkoholnál (egy közepes pohár bor) nem szabad többet fogyasztani.

A mellékhatások túlnyomó többsége a megnövekedett vérzékenységgel kapcsolatos. Ezt figyelembe kell venni orvosi (pl. vérvétel, injekció) vagy fogorvosi kezelés esetén. Többféle gyógyszer is befolyásolhatja a fenindion hatását.

Adagolás

[szerkesztés]

A tablettát naponta egyszer kell bevenni. Az első adag 200 mg, a második 100 mg. A harmadik adag előtt laboratóriumi véralvadásvizsgálatot kell végezni, és annak eredménye szerint beállítani az adagot. Ha a beteg heparint is szed, a vizsgálat előtt legalább 6 órával le kell állítani, mert megnöveli az INR-értéket.

A legtöbb beteg számára napi 50−150 mg elegendő. Az „ellenálló” betegek kaphatnak 200 mg-t, az érzékenyek 50 mg-nél is kevesebbet.

Vérzés, túladagolás vagy 6-nál magasabb INR-érték esetén K-vitamin adható a körülményektől függően lassú infúzióban vagy szájon át. A nagy mennyiségű K-vitamin teljesen hatástalaníthatja a fenindiont, és nehéz azt visszaállítani.

Készítmények

[szerkesztés]

Bár ma már léteznek a fenindionnal azonos hatásmódú és kevesebb mellékhatású szerek, a fenindion még mindig számos készítmény hatóanyaga.[3] Magyarországon nincs forgalomban.[4]

Fizikai/kémiai tulajdonságok

[szerkesztés]
LD50-értékek
Mód Egér Patkány
mg/tskg
intraperitoneális 150 190
intravénás 130
orális 175 163
szubkután 140

Vizben nem, metanolban, etanolban, éterben, kloroformban, acetonban, benzolban oldódik, lúgokban vörös, tömény kénsavban kék színnel.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. G L Nelsestuen: Role of gamma-carboxyglutamic acid. An unusual protein transition required for the calcium-dependent binding of prothrombin to phospholipid. (The Journal of Biological Chemisty)
  2. Ádám–Dux–Faragó–Fésüs–Machovich–Mandl–Sümegi: Orvosi biokémia. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2006., 606−607. oldal. ISBN 963-242-902-8
  3. Phenindione (Drugs-About.com)
  4. Az OGYI adatbázisában még a hatóanyag sem szerepel.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]