Ugrás a tartalomhoz

Fekete József (szobrász)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szobrászról szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete József (egyértelműsítő lap).
Fekete József
Született1903. július 15.
Vajdahunyad
Elhunyt1979. október 12. (76 évesen)[1]
Nagyvárad
Állampolgársága
Foglalkozásaszobrász
IskoláiBukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem (–1927)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekete József Tusnadi[3] (Vajdahunyad, 1903. június 15. – Nagyvárad, 1979. október 12.) szobrász, a modern romániai szobrászat kiemelkedő egyénisége.

Apja Fekete József a székelyföldi Tusnádról, Vajdahunyadon kohómunkás, anyja Járdányházi Júlia. 6 gyermeket neveltek. Gimnáziumba Csíkszeredában járt, de az 1916-os frontbetörés miatt iskolájukat Udvarhelyre és Gyulafehérvárra költöztették. 1918-ban beállt lakatosinasnak a vasgyárba. Bukarestben 1921 és 1927 között Dimitrie Paciurea, Ion Jalea és Oscar Han tanítványa volt a Belle Arte művészeti egyetemen. Itt saját vallomása szerint ő volt az első magyar hallgató. Bukarestben 20 évet élt, az 1941. januári véres vasgárdista pogrom miatt elhagyta a román fővárost. Budapesten 4 évet élt, majd 1945-től Nagyváradon, az Iparművészeti Iskolában tanított. Műterme előbb a nagyposta épületében, majd a Nagyvásár téri Ulmann Palotában (akkor már bérház) volt.

1952-ben a Román Népköztársaság Állami Díja elismerésben részesült.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Don Quijote, 1933, a Román Nemzeti Múzeum tulajdona.
  • Agár, bronz, 1935, a Román Nemzeti Múzeum gyűjteménye.
  • Horváth Imre (költő), büszt, 1170 mm, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum tulajdona.
  • Ugh Lomhi, 1937, H. G. Wells nyomán, bronz, a Román Nemzeti Múzeum tulajdona.
  • Horea, Cloșca és Crișan obeliszkje, Gyulafehérvár (1937)
  • Dózsa György megkoronázása Temesváron, Budapest (1943)
  • Juhász és kutyája, márvány, 1962, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum tulajdona.
  • Bartók Béla, büszt, fa, 1975, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum tulajdona.
  • Ady Endre, fejszobor, Budapest (1943)
  • Cigánylány, 1942, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye.
  • Petőfi Sándor, életnagyságú szobor, patinázott gipsz, kiállítva 1951, Nagyvárad. (A szobor ismeretlen helyen van.)
  • A repülősök emlékműve, 20 m magas, Bukarest (1928–1930). A három pilóta és az 5 m magas Ikarusz-szobrok szerzői joga Fekete József szobrászművész jogvédett alkotása, 2049-ig védett. Lidia Kotzebue Suhanov orosz emigráns mint megbízott vállalkozó II. Károly román király és Jean Cantacuzino bizalmasa volt, sem szobrász, sem építész képesítéssel nem rendelkezett.[4]
  • Páduai Szent Antal, nagyméretű faszobor, Újvidék, katolikus templom (1943)
  • Mark Twain, mellszobor, a bukaresti Herăstrău parkban (1951)
  • Iosif Vulcan, mellszobor, Nagyvárad (1960)
  • George Enescu, mellszobor, Püspökfürdő (1962)
  • Fráter Erzsébet, Madách Imre nejének nyughelye Nagyváradon, a várad-olaszi temetőben (1964). Áthelyezve a várad-olaszi katolikus templomba.
  • Ady Endre, mellszobor, Érmindszent (1977)
  • A Fekete család nagyméretű síremléke, márvány, Vajdahunyad.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Műveiből állandó kiállítás tekinthető meg a nagyváradi Körösvidéki Múzeumban.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://artportal.hu/lexikon-muvesz/fekete-jozsef-4500/
  2. ↑ 2020. július 4., Hungarian, f02c250d-c1e5-e711-8b59-000c29e811b2
  3. ↑ MNG Budapest nyilvántartása, jogdíjbirtokos beírás
  4. ↑ Mircea Toca, Rev. Familia nr. 13. 1981. Despre Paternitatea Monumentului Aviatorilor, mărturia Maestrului Jelea. Kotzebue nu era artistă sculptoriţă

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fekete_József_(szobrász)&oldid=27225610”