Fehérfarkú rubinbegy

Fehérfarkú rubinbegy
	Hím a törzsalfajból
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Alrendág:	Passerida;
Öregcsalád:	Muscicapoidea;
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Saxicolinae;
Nem:	Calliope; Gould, 1836
Faj:	C. pectoralis;
Tudományos név
	Calliope pectoralis; (Gould, 1837)
Szinonimák
	Luscinia pectoralis Gould, 1837;
Elterjedés
	Elterjedési területe (a sötétzöldben a tschebaiewi alfaj költ, a világoszöldben a többi alfaj és a kéken áttelel)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérfarkú rubinbegy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérfarkú rubinbegy témájú médiaállományokat és Fehérfarkú rubinbegy témájú kategóriát.

A fehérfarkú rubinbegy (Calliope pectoralis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.^[1]

Rendszertani besorolása

2003-ban, Edward C. Dickinson brit ornitológus azt állította, hogy a Luscinia madárnem nem monofiletikus csoport, azaz nem egy közös rendszertani őstől származó élőlények összességét alkotó nemről van szó. A múlt évtizedben egy hatalmas méretű, DNS és molekuláris vizsgálatokból álló nemzetközi kutatás történt a madárrendszerezés terén. Az eredmények egy részét 2010-ben is kiadták; ebből pedig megtudtuk, hogy Dickinsonnak igaza volt. A kutatás eredményeként egyes madarakat átsoroltak, átrendszereztek.^[2]^[3] Ez történt a Luscinia nemmel is; belőle négy fajt áthelyeztek a Larvivora és másik négyet a Calliope madárnembe; ez utóbbiba tartozik a szóban forgó énekesmadár is.^[4]^[5]

Előfordulása

A fehérfarkú rubinbegy vonulómadárfaj, mely a nyarat, azaz a költési időszakot északabbra és a hegyvidékeken, míg a telet délebbre és az alföldeken tölti. Az előfordulási területe Közép-Ázsiában és az Indiai szubkontinensen van. A következő országokban lelhető fel: Afganisztán, Banglades, Bhután, India, Kazahsztán, Mianmar, Nepál, Oroszország, Pakisztán, Tádzsikisztán, Thaiföld, Türkmenisztán és Üzbegisztán. Az indiai Goa államig eljutó példányokat, gyakran összetévesztik a rubinbeggyel (Calliope calliope).^[6]^[7]

Alfajai

Calliope pectoralis bailloni (Severtzov, 1873) – a faj elterjedésének északi és nyugati területeit foglalja el
Calliope pectoralis confusa (Hartert, 1910) – Szikkimtől Asszámig található meg; a hím háti tollazata sötétebb
Calliope pectoralis pectoralis (Gould, 1837) – a Himalája nyugati és középső hegységein, valamint Indiában él

A Tibeti-fennsíkon költő, és Nepálban, valamint Asszámban áttelelő tibeti rubinbegyet (Calliope tschebaiewi) (Prjevalsky, 1876), melyet korábban a fehérfarkú rubinbegy alfajának véltek Calliope pectoralis tschebaiewi név alatt, manapság önálló fajként tartanak számon.^[8]^[9]

Megjelenése

A hím tollazata felül szürkésbarna. Szemei fölött fehér sávok húzódnak. A szárnyai barnásak, a farktollai pedig feketék; a farktollak tövei és végei fehérek. A torok oldalai és a begye szintén feketék. A pofáján a foltok és a torka skarlátvörösek. A begy fekete tollai szürkén szegélyezettek.^[10] A testoldalai és a hasi része fehérek. A tojó halvány barnásszürke. A szem fölötti sávozása nem szembetűnő, és a háti része füstös árnyalatú. A toroktájéka fehéres; a keleti állományoknál a csőrtől fehéres bajuszszerű fehér csíkozás fut alá.^[8]^[10]^[11]^[12]^[13]^[14]

Életmódja

A nyíltabb erdőket és bozótosokat választja élőhelyéül.^[11] Habár félénk madár, a felnőtt fehérfarkú rubinbegy megfigyelhető az ágakon ülve. Általában magányosan vagy párban él. Rovarokkal, főleg kisebb bogarakkal és hangyákkal táplálkozik. A Tien-san hegységben 2500-2700 méteres tengerszint fölötti magasságokban lévő borókásokban (Juniperus) is fellelhető.^[11]^[15]

Szaporodása

A fehérfarkú rubinbegy költési időszaka nyáron van. A fészkét egy sűrű bokorba vagy bokor alá készíti. A fészek nagy és gömb alakú, melynek oldalán van a nyílása; a fészeknyílás néha fent is lehet. A fészket főleg a tojó építi. A fészekaljban általában 4-6 tojás található. A tojás zöldeskék, rozsdás pontokkal, melyek gyűrűt alkotnak a vastagabb része körül. A költést főleg a tojó végzi, azonban az etetésben mindkét szülő részt vesz. A fiókák táplálékát a szőrös hernyók alkotják. A kotlás 14 napig tart. A fiatal madarak 16 naposan válnak röpképessé.^[16]

Amikor észreveszi, hogy kakukk (Cuculus canorus) tojt a fészkébe, a fehérfarkú rubinbegy elhagyja fészkét és tojásait. A tojások és fiókák legfőbb természetes ellenségei a nyusztok és a hermelin (Mustela erminea).^[15]

Képek

C. p. bailloni
C. p. pectoralis
A tojásai

Jegyzetek

↑ BirdLife International: 'Luscinia pectoralis'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World, 3rd, Christopher Helm (2003). ISBN 978-0-7136-6536-9
↑ (2010) „Multi-locus phylogenetic analysis of Old World chats and flycatchers reveals extensive paraphyly at family, subfamily and genus level (Aves: Muscicapidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 57 (1), 380-392. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.07.008.
↑ Chats, Old World flycatchers. World Bird List Version 6.2. International Ornithologists' Union, 2016. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
↑ The Howard & Moore Complete Checklist of the Birds of the World. Volume 2, Passerines, 4th, Aves Press (2014). ISBN 978-0-9568611-2-2
↑ Prasad, Anand (2006). „Himalayan (White-tailed) Rubythroat Luscinia pectoralis at Londa, Karnataka, a deletion”. Indian Birds 2 (1), 12. o. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
↑ Oates, Eugene W.. Fauna of British India. Birds. Volume 2. Taylor and Francis, 103–104. o. (1890)
↑ ^a ^b Baker, ECS. Fauna of British India. Birds. Volume 2, 2, Taylor and Francis, 92–95. o. (1924)
↑ A guide to the birds of Nepal, 2, Christopher Helm, 239. o. (1985)
↑ ^a ^b Handbook of the Birds of India and Pakistan, 2, Oxford University Press, 225–229. o. (1997)
↑ ^a ^b ^c Birds of South Asia. Volume 2. Smithsonian Institution and Lynx Edicions, 391–392. o. (2005)
↑ Check-list of Birds of the World. Volume 10. Museum of Comparative Zoology, 44–45. o. (1964)
↑ Hartert, E. Die Vogel der palaearktischen Fauna. Band 1. Verlag von R. Friedlaender und Sohn, 739–740. o. (1910)
↑ Prjevalsky, N.szerk.: Rowley, George Dawson: The birds of Mongolia, the Tangut Country and the Solitudes of Northern Tibet, Ornithological Miscellany. Volume. Trubner and Co., 138–204. o. (1877)
↑ ^a ^b (1970) „Breeding biology of the Himalayan Rubythroat, Erithacus pectoralis (Gould) in the Tien Shan”. Journal of the Bombay Natural History Society 67 (1), 14–25. o.
↑ (2001) „Evolution of life histories along elevation gradients: Trade-off between parental care and fecundity”. Ecology 82 (10), 2948–2960. o. [2018. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[2948:EOLHAE2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2001)082[2948:EOLHAE]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2016. október 3.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a White-tailed rubythroat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Images and videos on the Internet Bird Collection
Birds of Kazakhstan
Icones avium 1: pl.4, text

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IUCN-1] BirdLife International: 'Luscinia pectoralis'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[h&m3-2] The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World, 3rd, Christopher Helm (2003). ISBN 978-0-7136-6536-9

[3] (2010) „Multi-locus phylogenetic analysis of Old World chats and flycatchers reveals extensive paraphyly at family, subfamily and genus level (Aves: Muscicapidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 57 (1), 380-392. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.07.008.

[ioc-4] Chats, Old World flycatchers. World Bird List Version 6.2. International Ornithologists' Union, 2016. (Hozzáférés: 2016. május 20.)

[h&m4-5] The Howard & Moore Complete Checklist of the Birds of the World. Volume 2, Passerines, 4th, Aves Press (2014). ISBN 978-0-9568611-2-2

[6] Prasad, Anand (2006). „Himalayan (White-tailed) Rubythroat Luscinia pectoralis at Londa, Karnataka, a deletion”. Indian Birds 2 (1), 12. o. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 30.)

[fbi-7] Oates, Eugene W.. Fauna of British India. Birds. Volume 2. Taylor and Francis, 103–104. o. (1890)

[fbi2-8] Baker, ECS. Fauna of British India. Birds. Volume 2, 2, Taylor and Francis, 92–95. o. (1924)

[9] A guide to the birds of Nepal, 2, Christopher Helm, 239. o. (1985)

[hbk-10] Handbook of the Birds of India and Pakistan, 2, Oxford University Press, 225–229. o. (1997)

[pcr-11] Birds of South Asia. Volume 2. Smithsonian Institution and Lynx Edicions, 391–392. o. (2005)

[12] Check-list of Birds of the World. Volume 10. Museum of Comparative Zoology, 44–45. o. (1964)

[13] Hartert, E. Die Vogel der palaearktischen Fauna. Band 1. Verlag von R. Friedlaender und Sohn, 739–740. o. (1910)

[14] Prjevalsky, N.szerk.: Rowley, George Dawson: The birds of Mongolia, the Tangut Country and the Solitudes of Northern Tibet, Ornithological Miscellany. Volume. Trubner and Co., 138–204. o. (1877)

[breeding-15] (1970) „Breeding biology of the Himalayan Rubythroat, Erithacus pectoralis (Gould) in the Tien Shan”. Journal of the Bombay Natural History Society 67 (1), 14–25. o.

[16] (2001) „Evolution of life histories along elevation gradients: Trade-off between parental care and fecundity”. Ecology 82 (10), 2948–2960. o. [2018. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[2948:EOLHAE2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2001)082[2948:EOLHAE]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2016. október 3.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]