Légykapófélék

Légykapófélék
	Dayal-rigó (Copsychus saularis)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Alrendág:	Passerida;
Öregcsalád:	Muscicapoidea;
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae); Fleming, 1822
Alcsaládok és Nemek
	Légykapóformák (Muscicapinae); Vörösbegyformák (Erithacinae); Niltavinae; Saxicolinae; Alcsaládokhoz nem besorolt nemek Pinarornis – 1 faj; Namibornis – 1 faj; Humblotia – 1 faj; ;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Légykapófélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Légykapófélék témájú médiaállományokat és Légykapófélék témájú kategóriát.

A légykapófélék (Muscicapidae) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. 2 alcsalád, 49 nem és 277 faj tartozik a családba.

A családhoz jelenleg négy alcsalád és néhány alcsaládba egyértelműen be nem sorolható faj tartozik. A korábbi rendszer csak a ma Muscicapinae alcsaládba sorolt fajokat helyezte e családba. Később az időközben lezajlott molekuláris vizsgálatok eredményei alapján a Saxicolinae alcsaládba sorolt fajokat – melyek korábban a rigófélék (Turdidae) családjába tartoztak – is áthelyezték ide. Áthelyezésük nem talált teljes egyetértésre a taxonómusok között, mivel ökológiai és viselkedéstani alapon legalább ugyanolyan közel állnak ezek a fajok a rigókhoz, mint a légykapókhoz. A még később lezajlott genetikai jellegű vizsgálatok alapján még tovább tagolták a családot, így az alcsaládok száma négyre emelkedett.

Az alcsaládba be nem sorolt fajok taxonómiáját ez idáig alig kutatták.

Elterjedésük, élőhelyük

Az Óvilág szinte minden területén megtalálhatóak. A légykapók (27 Ficedula és 22 Muscicapa faj) és császárlégykapó-félék (30 faj) gyakoriak. A legyezőfarkú-félék (kb. 40 Rhipidura faj) a sűrű erdőket és bozótokat kedvelik, elsősorban Délkelet-Ázsiában és néhány csendes-óceáni szigeten elterjedtek, de akadnak köztük közönséges, kertekben is fellelhető fajok. A légyvadászoknak (28 Pachycephala faj, Délkelet-Ázsiában Indonéziában, Új-Guineában, Ausztráliában és csendes-óceáni szigeteken terjedtek el a leginkább) nagy fejük és erős farkuk van. Kb. 60 nem 350 faja vándorló életmódot folytat, ezek Európában, Afrikában és Ázsiában találhatók. A tündérmadárféléket (Maluridae) és dalnokféléket (Epthianuridae) néha szintén ebbe a családba sorolják. Amerikában csupán néhány fajuk található.

Megjelenésük

10–20 cm-es, küllemre nagyon különböző madarak (színeik a barna árnyalataitól kezdve a fekete fehéren keresztül az élénk piros és kékekig változhatnak, a hímek feltűnőbben színezettek, mint a nőstények), közös jellemzőjük az énekükben fellelhető halk dallamokat megszakító hangos, éles kiáltások. Változatos madarak széles családja, a fajok némelyike még bóbitát vagy szakállt is visel. A fejük kiszélesedő, rajta az erős csőr tőben nagyon széles. A felső káva orma szegletes, a hegye kampós és fogszerűen kivájt. Erősen fejlett szájzugsertéik vannak. A testük karcsú, nyakuk rövid. 10 elsőrendű evezőjük van, a leghosszabbik a 3-5. számú közül kerül ki. A másodrendű evezők mindig rövidebbek az elsőrendűeknél. A csüd egyes fajoknál hosszabb, másoknál rövidebb, mint a középső ujj. A tollazat általában laza, puha. Az ivari kétalakúság a tollazat színében is megmutatkozik. A szárnyak a rövid, kerektől a hosszú hegyesig variálnak, a farok általában rövid vagy közepes, a lábak pedig rövidek.

Életmódjuk

Többnyire apró termetű rovarevők, melyek, mint azt a nevük is mutatja, zsákmányukat röptében kapják el. Erdőlakók, a lomb között, egy jó kilátást biztosító ágon ülve lesik a táplálékukként szolgáló rovarokat. Gyors, libbenésszerű röptével kapják el a prédát. A zsákmányt a csőrükkel fogják, s a leságra visszaülve fogyasztják el. Táplálékot az ágakról, levelekről is gyűjtögetnek, különösen fiókanevelés idején. A talajra is leszállnak pókok, bogarak után kutatva. Hidegben, amikor kevesebb a rovar, ill. a fiókák neveléséhez többre volna szükség, ráfanyalodnak bogyókra is. Életmódjukból adódóan egész nap aktívak, élénkek, érdeklődőek. Az embert nem kerülik, a ragadozókkal bátran szembeszállnak. Kellemes, de nem feltűnő hangjukat leginkább csak az udvarlás időszakában hallatják.

Szaporodásuk

Egyes fajok odvakban, fákon, bokrokon, mások pedig épületek zugaiban maguk építette külső fészekben költenek. Utóbbi kívül gondatlanul összerakott, de belül szépen bélelt. Fészkeik csésze alakúak. A fészekalj általában 4-5 tojásból áll. A fiókáik pettyesek. Monogám állatok, a szülők együtt gondozzák az utódokat.

Rendszerezés

A család az alábbi 4 alcsaládot és nemeket foglalja magában.

Légykapóformák

A légykapóformák (Muscicapinae) alcsaládjába 18 nem tartozik

Copsychini

Alethe - 2 faj
Cercotrichas - 10 faj
Copsychus - 10 faj

Muscicapini

Agricola – 2 faj
Fraseria – 2 faj
Myioparus – 2 faj
Melaenornis – 4 faj
Dioptrornis – 3 faj egyes rendszerekben a Melaenornis nemhez tartoznak
Namibornis – 1 faj
Sigelus – 1 faj
Empidornis – 1 faj
Bradornis – 5 faj
Humblotia – 1 faj
Muscicapa – 24 faj

Niltavinae

A Niltavinae alcsaládba 7 nem tartozik:

Leucoptilon - 1 faj
Sholicola – 2 vagy 3 faj
Niltava – 7 faj
Cyanoptila – 1 faj
Eumyias – 5 faj
Anthipes – 2 faj
Cyornis – 19 faj
Rhinomyias – 11 faj

Erithacinae

Erithacus – 1 faj
Swynnertonia – 1 faj
Pogonocichla – 1 faj
Stiphrornis – 2 faj
Cossyphicula – 1 faj
Chamaetylas – 4 faj
Cossypha – 9 faj
Cichladusa – 3 faj
Xenocopsychus – 1 faj
Dessonornis – 4 faj
Sheppardia – 11 faj

Saxicolinae

A Saxicolinae alcsaládba 25 nem tartozik:

Irania – 1 faj
Luscinia – 4 faj
Myiomela – 3 faj
Calliope – 5 faj
Enicurus – 8 faj
Cinclidium – 3 faj
Myophonus – 9 faj
Heinrichia – 1 faj
Vauriella – 4 faj
Leonardina – 1 faj
Brachypteryx – 11 faj
Heteroxenicus – 1 faj
Larvivora – 6 faj
Ficedula – 28 faj
Muscicapella – 1 faj
Tarsiger – 6 faj
Phoenicurus – 14 faj
Monticola – 15 faj
Saxicola – 15 faj
Campicoloides – 1 faj
Emarginata – 3 faj
Pinarochroa – 1 faj
Thamnolaea – 2 faj
Myrmecocichla – 9 faj
Oenanthe – 22 faj
Cercomela – 9 faj

Források

Del Hoyo, J.; Elliot, A. & Christie D. (editors). (2006). Handbook of the Birds of the World. Volume 11: Old World Flycatchers to Old World Warblers. Lynx Edicions. ISBN 84-96553-06-X.
Jønsson, K.A., and J. Fjeldsa. 2006. A phylogenetic supertree of oscine passerine birds (Aves:Passeri). Zoologica Scripta 35: 149-186.
Lei, X., Lian, Z.-M., Lei F.-M., Yin Z.-H., Zhao H.-F. 2007. Phylogeny of some Muscicapinae birds based on cyt b mitochondrial gene sequences. Acta Zoologica Sinica, 53(1):95 - 105.
Outlaw, D.C., Voelker, G. 2006. Systematics of Ficedula flycatchers (Muscicapidae): A molecular reassessment of a taxonomic enigma. Molecular Phylogenetics and Evolution Vol. 41:1, pp 118–126. doi:10.1016/j.ympev.2006.05.004 PDF teljes szövege
Pan, Q.-W., Lei F.-M., Yang S.-J., Yin Z.-H., Huang Y., Tai F.-D., Kristin, A. 2006. Phylogenetic analysis of some Turdinae birds based on mitochondrial cytochrome b gene sequences. Acta Zoologica Sinica, 52(1):87 - 98.
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek egy része
Élet az erdőben. Az erdő állatai és növényei. 2003. Black & White Könyvkereskedés Kft. 145. old.

További információk

Old World flycatcher videos on the Internet Bird Collection
Montereybay.com Archiválva 2008. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
Madarhatarozo.hu
Encyclopedia.com

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap