Az Uruguayi labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1951-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1968-ban búcsúzott.
Négy világbajnoki döntőhöz vezető úton Brazíliába a IV., az 1950-es labdarúgó-világbajnokságra, Svájcba az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra, illetve Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként/partbíróként alkalmazta. 1950-ben és 1954-ben egy csoportmérkőzésen, 1962-ben kettő csoportmérkőzésen és az egyik elődöntőben kapott partbírói feladatot. Partbíróként első számú besorolást kapott, pozíciója feljogosította arra, hogy játékvezetői sérülésnél továbbvezesse a mérkőzést. Előselejtező mérkőzéseket a CONMEBOL zónában irányított. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 5 (partbíró).
1967-ben Montevideóban botrányos körülmények között játszották le a kupadöntő második, visszavágó mérkőzését. Korabeli újságok szerint: A mérkőzés inkább csapszéki verekedésnek minősíthető, mint labdarúgásnak. A skót kapust kivonuláskor fejbe dobták egy kődarabbal, ami megadta a mérkőzés alaphangulatát.
