Ernst Strohschneider

Ernst Strohschneider
Született	1886. szeptember 6. Aussig an der Elbe
Meghalt	1918. március 21. (31 évesen) Motta di Livenza
Állampolgársága	osztrák–magyar
Nemzetisége	szudétanémet
Fegyvernem	gyalogság, légierő
Rendfokozata	tartalékos főhadnagy
Egysége	Flik 23, Flik 28, Flik 101G, Flik 42J, Flik 61J
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Osztrák Császári Lipót-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Strohschneider témájú médiaállományokat.

Ernst Strohschneider (Aussig an der Elbe, 1886. szeptember 6. – Motta di Livenza, Olaszország, 1918. március 21.) az első világháború egyik legeredményesebb osztrák-magyar katonai pilótája volt, élete során 15 igazolt légi győzelmet aratott.

Élete

Ernst Strohschneider 1886. szeptember 6-án született a csehországi Aussig an der Elbe (ma: Ústí nad Labem) városában, jómódú, nemesi szudétanémet családban. Fiatalkoráról nem állnak rendelkezésre információk, az első ismert adat, hogy 1914. január 1-én tartalékos főhadnaggyá léptették elő, vagyis már korábban a császári és királyi haderő kötelékében szolgált. A világháború kitörésekor egységét, a 28. gyalogezredet az orosz frontra küldték, a 2. zászlóalj kivételével (itt szolgált Strohschneider), amelyet a szerbek ellen vetettek be. Augusztus 28-án megsebesült a combján. Amikor felgyógyult, áthelyezték a szintén a szerb fronton harcoló 42. gyalogezredhez. Az ezredet 1914 telén Galíciába vezényelték át, ahol Strohschneider 1915. február 9-én sebesülést szenvedett a térdén. Szeptember 19-én a géppuskás osztag parancsnokaként ismét megsebesült és az oroszok elfogták, ám sikerült megszöknie és visszatérnie az osztrák-magyar vonalakhoz. Felépülése után kérte a frontszolgálatba való visszahelyezését, de a parancsnokság sebesülései miatt alkalmatlannak nyilvánította. Ezután a Légjárócsapatokhoz jelentkezett, ahol elvégezte a megfigyelőtiszti tanfolyamot és 1916 márciusában Dél-Tirolba, a Heinrich Kostrba parancsnoksága alatt lévő 23. repülőszázadhoz irányították. Elsősorban felderítő és bombázóbevetéseken vett részt. 1916. június 15-én jelentette egy olasz repülőcsónak lelövését, de a légi győzelmet nem sikerült igazolni. Július 19-én áthelyezték a 28. repülőszázadhoz, majd röviddel később pilótatanfolyamra küldték. Igazolványát 1917. január 30-án kapta meg és február 1-én az akkor megszervezett I. repülőezred 101. bombázószázadához irányították. Hansa-Brandenburg D.I-es vadászával főleg kísérőfeladatokat kapott. Április 17-én gépe lezuhant és összetört, de Strohschneider épségben megúszta a balesetet. Június 3-án és 21-én egy repülőcsónak és egy Farman lelövésével megszerezte első igazolt légi győzelmeit.

1917 augusztusában átvezényelték a 42. vadászrepülő-századhoz parancsnokhelyettesnek. Szeptember 23-án Udvardy Nándor társaságában Nova Gorica térségében előbb egy Savoia-Pomilio felderítőt, majd egy SPAD vadászt kényszerített földre. Három nappal később, szeptember 26-án Valle di Ronchi fölött egy újabb SPAD-ot lőtt le, ezzel megszerezte az ászpilótai státuszhoz szükséges ötödik légi győzelmet. 1917 októberében és novemberében újabb hat légi győzelmet könyvelhetett el, ebből négyet Gräser Ferenccel közösen. December 28-án kinevezték az akkor megalakított 61. vadászrepülő-ezred parancsnokává. Hatvan évvel később Julius Arigi így beszélt róla egy interjúban: A tisztek merev elkülönülése a saját legénységüktől meglehetősen kiábrándító dolog volt... Az általam ismert tisztek közül ő (Strohschneider) bánt legcudarabbul a beosztottjaival. 1918 januárjától nem hivatalosan ellátta az ugyanazon a Motta di Livensa-i repülőtéren állomásozó 63. vadászrepülő-század vezetését is, ugyanis az addigi parancsnok, Karl Nikitsch súlyos balesetet szenvedett.

1918. január 26-án egy olasz hidroplánnal, 30-án egy Sopwith felderítővel, február 24-én egy Macchi M5 repülőcsónakkal bővült győzelemlistája. Utolsó győztes légi csatáját március 16-án vívta: Casonetti térségében lelőtt egy olasz Ansaldo SVA felderítőt. Ezeket a sikereket Gräser Ferenccel egy kötelékben érte el.

1918. március 21-én este öt gépből álló köteléket vezetett éjszakai bevetésre. A visszatéréskor a landolás során Strohschneider Phönix D.I vadászgépe a földnek ütközött, összetört, ő pedig a helyszínen belehalt sérüléseibe.

Kitüntetései

• Lipót-rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal
• Vaskorona-rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal (kétszer)
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Károly Csapatkereszt

Győzelmei

Sorszám	Idő	Egység	Repülő	Ellenfél
1	1917. június 3.	?	Llyod C.III	Hidroplán
2	1917. június 21.	?	Lloyd C.III	Farman
3	1917. szeptember 23.	42. vadászszázad	Lloyd C.III	SPAD Felderítő
4	1917. szeptember 23.	42. vadászszázad	Lloyd C.III	Savoia-Pomilio
5	1917. szeptember 26.	42. vadászszázad	Lloyd C.III	SPAD Felderítő
6	1917. október 3.	42. vadászszázad	Albatros D.III	SPAD 2
7	1917. október 25.	42. vadászszázad	Albatros D.III	Hidroplán
8	1917. október 26.	42. vadászszázad	Albatros D.III	Hidroplán
9	1917. október 27.	42. vadászszázad	Albatros D.III	Hidroplán
10	1917. november 15.	42. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith
11	1917. november 29.	61. vadászszázad	Albatros D.III	SAML
12	1918. január 26.	61. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith 2
13	1918. január 30.	61. vadászszázad	Albatros D.III	Macchi M5
14	1918. február 24.	61. vadászszázad	Albatros D.III	Ansaldo SVA
15	1918. március 16.	61. vadászszázad	Albatros D.III	Ansaldo SVA

Források

• Ernst Strohschneider életrajza (angol nyelven). Cantury of Flight.com. [2010. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 6.)
• Ernst Strohschneider életrajza, légi győzelmei (angol nyelven). Theaerodrome.com. (Hozzáférés: 2010. december 6.)
• szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 40-41. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1