Erdei csillagfürt
Erdei csillagfürt | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
Lupinus polyphyllus Lindl. | ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erdei csillagfürt témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei csillagfürt témájú médiaállományokat és Erdei csillagfürt témájú kategóriát. |
Az erdei csillagfürt (Lupinus polyphyllus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának Faboideae alcsaládjába, a csillagfürt (Lupinus) nemzetségbe tartozó növényfaj. Észak-Amerikában őshonos (Alaszka déli részétől és Brit Columbiától keleten Albertáig és nyugat-Wyomingig, délre Utah és Kalifornia államokig), Európában kerti dísznövényként ültetik – Angliába 1826-ban, Németországba (Bajorországba) 1890-ben vitték be[1] –, néha elvadul. Több európai országban inváziós fajként tekintik.[1] Az amerikai kontinensen vízfolyások mellett közönséges, a nedves élőhelyeket kedveli; Európában réteken, útszéleken, mészben szegény, bolygatott talajokon fordul elő. Legfeljebb 3000 méter tszf.-ig található meg.
A binomiális név generikus részének jelentése: „farkas-”, ami ami a levelek farkaslábnyomra emlékeztető alakjára,[2] vagy esetleg arra a téves vélekedésre utal, hogy a csillagfürtök kizsákmányolják a talaj erőforrásait. A specifikus név jelentése: „sok levelű”.[3]
Jellemzői
[szerkesztés]Lágy szárú, évelő, lombhullató növény, a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikriptofita. Felálló szára 70–150 cm magasra nő meg. Rizómáival képes az ivartalan szaporodásra. Képes megkötni a légköri nitrogént. A hosszú levélnyelű levelek jórészt tőállásúak, 9-17 lándzsás, 3–15 cm hosszú levélkéből tenyeresen összetettek, kopaszak vagy apró szőrök borítják. Hosszú, tömött, felfelé elkeskenyedő fürtvirágzatát, 1-1,5 cm hosszú hímnős, zigomorf virágok alkotják, a vad növényekben jellemzően kéktől liláig terjedő színárnyalatokban. Június-szeptember között virágzik. Nektárt nem termel,[4] méhek és más rovarok porozzák be. A virágpor szemcsemérete 30-40 µm körüli. Termése 2,5–4 cm hosszú, fekete, szőrös hüvely, melyben 3–9 mag található. Ezermagtömege 20-21 gramm. A vad csillagfürt nyers magvai (és kisebb mértékben más részei) igen mérgezőek, magas alkaloidtartalmuk (keserűanyagok: kinolizidin, lupinin) miatt. Elsősorban a legelő állatok (kecskék, lovak) mérgezése jellemző. Enyhébb mérgezésnél az idegrendszerre a nikotinmérgezéshez hasonlóan hatva idegességet, hányingert, depressziót, mozgászavarokat, súlyosabbnál a végtagok átmeneti bénulását, szívritmuszavart, bradycardiát, vagy akár fulladásos halált is okozhat.[5][6] Diploid kromoszómaszáma 2n=48.
Változatok
[szerkesztés]Öt változat különíthető el:
- Lupinus polyphyllus var. burkei – Északnyugat-USA belső részei
- Lupinus polyphyllus var. humicola – Észak-Amerika nyugati, belső részei
- Lupinus polyphyllus var. pallidipes – Nyugat-Oregon és Washington (Willamette Valley)
- Lupinus polyphyllus var. polyphyllus – Észak-Amerika nyugati partvidéki részei
- Lupinus polyphyllus var. prunophilus – Észak-Amerika nyugati, belső részei
Termesztés, felhasználás
[szerkesztés]Mutatós virágai miatt kertek gyakori díszei; számos termesztett fajta létezik, köztük vörös, rózsaszín, fehér, sárga, kék, illetve szirmonként más-más színű virágúak. Gyakran a L. polyphyllus és a L. arboreus hibridjét termesztik. Igen ellenállóak, könnyen inváziós fajjá válhatnak, a kertből kikerülve nehéz megszabadulni tőlük.
Alacsony alkaloidtartalmú („édes”) fajtáit takarmányként is termesztik, ekkor a keresztezésnél gondot kell rá fordítani, hogy elkerüljék a későbbi keresztbeporzás után az alkaloid szintézisének visszatérését. Édes csillagfürtöt termesztenek Északnyugat-Oroszországban és Finnországban is.
Inváziós fajként
[szerkesztés]Új-Zélandon, ahol Russell-csillagfürt néven ismeretes, a Lupinus polyphyllus-t adventív fajként tartják nyilván[7] és hatalmas területeken megtalálható utak mentén, legelőkön és folyópartokon, főleg a Canterbury régióban. Megjelenését először 1958-ban dokumentálták; egyes feltevések szerint a turistabuszok vezetői szándékosan terjesztették a magjait, hogy „feldobják” a turisták által sivárnak vélt területeket.
Az őshonos fajokat különösen a Déli-sziget elfajult mederágyaiban veszélyezteti.[8]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lupinus polyphyllus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
- Jepson Manual: L. polyphyllus
- Plants for a Future: Lupinus polyphyllus
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b NeoFlora: Invasive gebietsfremde Pflanzen in Deutschland. [2008. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 10.)
- ↑ Palibin, I.V. 1945. Fl. USSR, (in Russian). Moscow - Leningrad, 11:48.
- ↑ Robert W. Freckmann Herbarium: Lupinus polyphyllus. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 10.)
- ↑ Jared Haynes and Michael Mesler: Pollen foraging by bumblebees: Foraging patterns and efficiency on Lupinus polyphyllus doi:10.1007/BF00396768
- ↑ [1]
- ↑ Poisonous Plant Reference Guide: Lupine (Lupinus perennis-wild)
- ↑ 'Lupinus polyphyllus'. New Zealand Plant Conservation Network. (Hozzáférés: 2008. december 22.)[halott link]
- ↑ Threats & impacts - Russell lipin. Department of Conservation, 2007. június 1. (Hozzáférés: 2008. december 22.)[halott link]