Bükkönyformák

Bükkönyformák
Egy tipikus pillangós virág
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Hüvelyesek (Fabales) Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae) Alcsalád: Faboideae
Nemzetségcsoportok
Abreae Adesmieae Aeschynomeneae Amorpheae Bossiaeeae Brongniartieae Carmichaelieae Cicereae Crotalarieae Dalbergieae Desmodieae Dipteryxeae Euchresteae Fabeae Galegeae Genisteae Hedysareae Hypocalypteae Indigofereae Loteae Millettieae Mirbelieae Phaseoleae Podalyrieae Psoraleeae Robinieae Sophoreae Swartzieae Thermopsideae Trifolieae
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bükkönyformák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bükkönyformák témájú kategóriát.

A bükkönyformák (Faboideae) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe tartozó pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának egyik alcsaládja 478 nemzetséggel, mintegy 14 000 fajjal (2005-ben). Különösen sok fajt számlálnak az alábbi nemzetségek:

• csüdfű (Astragalus),
• csillagfürt (Lupinus),
• lednek (Lathyrus),
• bükköny (Vicia).

A Faboideae alcsalád megnevezésére a Papilionoideae név használatát is megengedi az ICBN, ahogy a 'Leguminosae' név is használható a Fabaceae 'sensu lato' leírására.

Származásuk, elterjedésük

Az alcsalád kozmopolita, de főleg a mérsékelt égövön él.

Megjelenésük, felépítésük

Legtöbbjük lágy szárú. A fás szárú bükkönyformák nemzetségei:

• pagodafa (Sophora),
• rekettye (Genista),
• akác (Robinia).

Virágzatuk általában fürt, de lehet fejecske is (lucerna). Szünapomorf jegyük a pillangós virág, aminek pártájában a felálló, néha a többitől eltérő színű felső sziromlevél a „vitorla” (vexillum), a két oldalsó sziromlevél formálja az „evezőket” (ala) és a valamelyest összenőtt két alsó a „csónak” (carina), ami általában magába foglalja a porzó- és a termőtájat is. A virágokban tíz porzót találunk. Ezek állhatnak szabadon (mint például a pagodafa (Sophora) nemzetségben), de össze is forrhatnak – ilyen nemzetségek például a csillagfürt (Lupinus) és a gyalogakác (Amorpha). A leggyakoribb típusban 9 porzószál csővé forr össze és a tizedik (általában a legfelső) áll szabadon. Az alcsalád virágképlete:

{↑ K(5) C5 A10 v. A(10) v. A(9)+1 G(1)}

Az egyetlen termőlevélből, felső állású magházból fejlődő hüvelytermés változatos módokon alakul ki. A leggyakrabban az összenövési vonal (hasi varrat) és a háti főér mentén a csúcstól az alap felé nyílik fel, de lehet még:

• fel nem nyíló hüvely (gyalogakác),
• cikkes hüvely (pagodafa),
• csigavonalszerűen csavarodó hüvely (lucerna).

Életmódjuk

Az alcsalád fontos jellemzője a nitrogénfixáló képesség: a növényekkel szimbiózisban, azok gyökérgümőiben élő Rhizobium baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét. A virágok zigomorf szimmetriája és a nektártermelés biztosítja, hogy a megporzó rovarok (elsősorban a méhek) hozzáérjenek a porzókhoz és a bibéhez.

Felhasználásuk

Sok haszonnövény tartozik az alcsaládba. Néhány példa:

• szójabab (Glycine max),
• földimogyoró (Arachis hypogaea),
• főzeléklencse (Lens culinaris),
• takarmánylucerna (Medicago sativa),
• veteménybab (Phaseolus vulgaris),
• borsó (Pisum sativum),
• festő indigó (Indigofera tinctoria).

Források

• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• Fás családok jellemzése
• Pablo Lozano, Bente B. Kiltgaard: The genus Machaerium…