Ugrás a tartalomhoz

Endomyxa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Endomyxa
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Tsar
Csoport: Sar
Ország: Rhizaria
Törzs: Endomyxa
Cavalier-Smith 2002, emend. Bass et Berney in Adl et al. 2019[1]
Csoportok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Endomyxa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Endomyxa témájú kategóriát.

Az Endomyxa a Rhizaria eukariótáinak csoportja.[2][3] Eleinte a Cercozoa, később a Retaria altörzseként sorolták be, de több elemzés alapján filogenetikailag önállóak,[1] ma önálló törzs.[4][5]

Történet[szerkesztés]

2002-ben írta le Thomas Cavalier-Smith, ekkor sorolta be a Cercozoa altörzseként. 2018-ban Cavalier-Smith a Retaria altörzseként sorolta be,[6] 2019-ben viszont Adl et al. önálló törzsként írta le.[1]

2018-as tanulmányukban Cavalier-Smith, Chao és Lewis az Endomyxa testvércsoportjaként mutatták ki az Ectoretát, szemben a korábbi feltételezésekkel, melyek szerint a Gromia, a Filoreta nemzetségek vagy ezek együttesének testvércsoportja. Sierra et al. heterogén helyzetű CAT-GTR-rel az Endomyxa parafiletikus létét mutatta ki, de ezt csak kevéssé (0,5) támasztották alá. E tanulmányban mutatták ki az Endomyxa révén, hogy az 1998-as leírás szerinti Cercozoa a Retaria őse, így parafiletikus.[6]

Morfológia[szerkesztés]

A Rhizariában a Polycystina révén 2018-ban kimutatták, hogy a központi kapszula sűrű anyaga nem homológ a páncélos ostorosok sűrű lemezeivel, mivel az alveolusokon kívül van, de lehetséges a Polycystina központi kapszula alatti belső alveolusainak ősi alveolusokból való kifejlődése, ez 4 független alveoláris veszteséget igényelne, kevesebbet, mint a sárgásmoszatokban, de többet, mint a növényekben, ahol csak 1 kellett.[6] A Vampyrellideának nincs ostora a Lateromyxa gallica kivételével, a Phytomyxeának van.[6]

Életciklus[szerkesztés]

Testi sejtjeik kisebbek és általában rövidebb életűek, mint a Retaria esetén, és velük ellentétben nincsenek kortikális alveolusaik.[6] A Vampyrellidea feltehetően nem szaporodik ivarosan, de a L. gallica esetén találtak meiózisra utaló bizonyítékokat.[7] Ezenkívül a Gromiidea esetén is ismert ivaros szaporodás.[8]

Ősszel gyökérpatogén tagjai különösen gyakoriak a fák föld feletti részein, ezek felszíne a levegőben szétszóródó propagulák fizikai szűrője lehet. Az évszak mellett a fafaj és a mikroélőhely is jelentősen befolyásolja a közösségek szétszóródását.[9]

Táplálkozás[szerkesztés]

Parazita[szerkesztés]

4 parazita osztálya van, ezek a Phytomyxea, a Vampyrellidea, a Gromiidea[10] és az Ascetosporea, valamint egy, korábban a Proteomyxidea osztályba sorolt rend, a Reticulosida is parazita.[10] A Phytomyxea két rendből áll, ezek a főleg zöld növények parazitáiból álló Plasmodiophorida és a főleg diatómákéiból és barnamoszatokéiból álló Phagomyxida,[11] míg az Ascetosporea állatok, elsősorban gerinctelenek parazitája.[12]

Ragadozó[szerkesztés]

A Vampyrellidea állábakkal mozgó és evő ragadozó amőbákból áll, melyekkel a környező sejt tartalmát felszívják.[10]

Szimbionták[szerkesztés]

A Gromiidea endobionta baktériumok által történő denitrifikációt visz véghez,[13] ez az anaerob sejtlégzés egyik változata.[14]

Genetika[szerkesztés]

A Retaria és az Endomyxa aktinszekvenciái szünapomorfak. Krabberød et al. 2017-es tanulmánya szerint kizárólag az aktinszekvenciák alapján az Endomyxa 3 csoportból álló polifiletikus csoport, de a tanulmány eredményei szerint monofiletikus, a Cercozoa parafiletikus.[15] Az Endomyxában és a Retariában a tanulmány szerint az aktin duplikációja megtörtént, míg az α- és β-tubuliné csak a Retariában.[15]

Filogenetika[szerkesztés]

Az Endomyxa vagy annak a Retariával együtt alkotott kládjának testvércsoportja lehet egy névtelen csoport, mely az Aquavolonida és a Tremulida mellett egy névtelen kládot tartalmaz.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. Journal of Eukaryotic Microbiology 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078.  
  2. ↑ Cercozoa. Tree of Life Web Project. (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  3. ↑ David Bass (2009. február 1.). „Phylogeny of novel naked filose and reticulose Cercozoa: Granofilosea cl. n. and Proteomyxidea revised”. Protist 160 (1), 75–109. o. DOI:10.1016/j.protis.2008.07.002. PMID 18952499.  
  4. ↑ Walden S, Jauss RT, Feng K, Fiore-Donno AF, Dumack K, Schaffer S, Wolf R, Schlegel M, Bonkowski M (2021. július 1.). „On the phenology of protists: recurrent patterns reveal seasonal variation of protistan (Rhizaria: Cercozoa and Endomyxa) communities in tree canopies”. FEMS Microbiology Ecology 97 (7), fiab081. o. DOI:10.1093/femsec/fiab081. PMID 34117748.  
  5. ↑ Fiore-Donno AF, Human ZR, Štursová M, Mundra S, Morgado L, Kauserud H, Baldrian P, Bonkowski M (2022). „Soil compartments (bulk soil, litter, root and rhizosphere) as main drivers of soil protistan communities distribution in forests with different nitrogen deposition”. Soil Biology and Biochemistry 168, 108628. o. DOI:10.1016/j.soilbio.2022.108628.  
  6. ↑ a b c d e Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938.  
  7. ↑ Röpstorf P, Hülsmann N, Hausmann K (1993). „Karyological investigations on the vampyrellid filose amoeba Lateromyxa gallica Hülsmann 1993”. European Journal of Protistology 29 (3), 302–310. o. DOI:10.1016/S0932-4739(11)80373-1. PMID 23195644.  
  8. ↑ Lahr DJG, Parfrey LW, Mitchell EAD, Katz LA, Lara E. „The chastity of amoebae: re-evaluating evidence for sex in amoeboid organisms”. Proc Biol Sci 278 (1715), 2081–2090. o. DOI:10.1098/rspb.2011.0289.  
  9. ↑ Walden S, Jauss RT, Feng K, Fiore-Donno AM, Dumack K, Schaffer S, Wolf R, Schlegel M, Bonkowski M (2021. június 18.). „On the phenology of protists: recurrent patterns reveal seasonal variation of protistan (Rhizaria: Cercozoa and Endomyxa) communities in tree canopies”. FEMS Microbiol Ecol 97 (7), fiab081. o. DOI:10.1093/femsec/fiab081. PMID 34117748.  
  10. ↑ a b c Hess S, Suthaus A (2022). „The Vampyrellid Amoebae (Vampyrellida, Rhizaria)”. Protist 173 (1), 125854. o. DOI:10.1016/j.protis.2021.125854. PMID 35091168.  
  11. ↑ Neuhauser S, Kirchmair M, Gleason FH (2011. január). „The ecological potentials of Phytomyxea ("plasmodiophorids") in aquatic food webs”. Hydrobiologia 659 (1), 23–35. o. DOI:10.1007/s10750-010-0508-0. PMID 21339888.  
  12. ↑ Hiltunen Thorén M, Onuț-Brännström I, Alfjorden A, Pecková H, Swords F, Hooper C, Holzer AS, Bass D, Burki F (2024. május 3.). „Comparative genomics of Ascetosporea gives new insight into the evolutionary basis for animal parasitism in Rhizaria”. BMC Biol 22 (1), 103. o. DOI:10.1186/s12915-024-01898-x. PMID 38702750.  
  13. ↑ Glock N, Roy AS, Romero D, Wein T, Weissenbach J, Revsbech NP, Høgslund S, Clemens D, Sommer S, Dagan T (2019. február 19.). „Metabolic preference of nitrate over oxygen as an electron acceptor in foraminifera from the Peruvian oxygen minimum zone”. Proc Natl Acad Sci U S A 116 (8), 2860–2865. o. DOI:10.1073/pnas.1813887116. PMID 30728294.  
  14. ↑ Graf JS, Schorn S, Kitzinger K, Ahmerkamp S, Woehle C, Huettel B, Schubert CJ, Kuypers MMM, Milucka J (2021. március 3.). „Anaerobic endosymbiont generates energy for ciliate host by denitrification”. Nature 591 (7850), 445–450. o. DOI:10.1038/s41586-021-03297-6. PMID 33658719.  
  15. ↑ a b Krabberød AK, Orr RJS, Bråte J, Kristensen T, Bjørklund KR, Shalchian-Tabrizi K (2017. július 1.). „Single Cell Transcriptomics, Mega-Phylogeny, and the Genetic Basis of Morphological Innovations in Rhizaria”. Mol Biol Evol 34 (7), 1557–1573. o. DOI:10.1093/molbev/msx075. PMID 28333264.  
  16. ↑ Bass D, Tikhonenkov DV, Foster R, Dyal P, Janouškovec J, Keeling PJ, Gardner M, Neuhauser S, Hartikainen H, Mylnikov AP, Berney C (2018. november). „Rhizarian 'Novel Clade 10' Revealed as Abundant and Diverse Planktonic and Terrestrial Flagellates, including Aquavolon n. gen”. J Eukaryot Microbiol 65 (6), 828–842. o. DOI:10.1111/jeu.12524. PMID 29658156.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Endomyxa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Endomyxa&oldid=27254985”