Ugrás a tartalomhoz

Emil Dandea

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Dandea
Marosvásárhely polgármestere
Hivatali idő
1922 – 1926
ElődIoan Harșia
UtódBernády György
Hivatali idő
1934 – 1937
ElődNicolae S. Ionescu
UtódGheorghe G. Dumitriu
Született1893. január 23.[1]
Bucsony
Elhunyt1969. augusztus 18. (76 évesen)[1]
Bukarest
Foglalkozás
  • politikus
  • ügyész
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Dandea témájú médiaállományokat.

Emil Aurel Dandea (Bucsony, 1893. január 23. – Bukarest, 1969. augusztus 18.) román (móc származású) ügyvéd, újságíró, politikus. Főként arról ismert, hogy a két világháború között hét éven keresztül Marosvásárhely kinevezett polgármestere volt. Megítélése ellentmondásos a város közösségeinek körében: nacionalista intézkedései, románosítási törekvései miatt a magyarok számára negatív,[2] a románok szemében viszont pozitív személyiség.[3]

Életpályája

[szerkesztés]

Hazafias családból származott, felmenői harcoltak a Hóra-lázadásban és az 1848-as havasalföldi forradalomban, apját pedig nemzeti izgatás vádjával több hónapra bebörtönözték.[4]

Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd a kolozsvári egyetem jogi karán és a bécsi Kereskedelmi Akadémián tanult. Kolozsváron doktori fokozatot szerzett. 1916–1918 között az Osztrák–Magyar hadseregben harcolt, majd a Monarchia összeomlása után Erdély és Románia egyesüléséért szállt síkra, a Torda-Aranyosi román nemzetőrök vezéreként szolgált, és részt vett a gyulafehérvári román nagygyűlésen. Az 1919-es magyar–román háborúban hadnagyként vett részt, szakaszával augusztus 3-án vonult be Budapestre. Szolgálatáért a Román Koronarend parancsnoki keresztjével tüntették ki.[4]

A háború után Dandea a kolozsvári városháza tanácsosaként dolgozott, majd 1922-ben a román liberálisok segítségével Marosvásárhely polgármesterévé nevezték ki (egy vélemény szerint apósának, Miron Cristea ortodox főérseknek köszönhette megbízását).[5] A szűk pénzügyi lehetőségek és a politikai támadások miatt viszonylag kevés megvalósítása volt: fő eredményeiként könyvelte el a román adminisztráció bevezetését, a román kultúra előmozdítását, román katedrálisok építésének megkezdését, a földgáz bevezetésére irányuló munkákat.[6] 1926–1928 között parlamenti képviselő. Az Averescu-kormány kérésére az elmaradott Mócvidéket tanulmányozta, javaslatokat téve a vidék fejlesztésére: országutak építése, az árvízsújtott helységek segítése, a bányavidékek élelmezése, a földreform által elrendelt kisajátítások felgyorsítása. Észrevételeit számos cikkben tárta a nyilvánosság elé, de a közvélemény támogatása ellenére a kormány nem ültette gyakorlatba Dandea javaslatait.[7]

A Liberális Párt hanyatlása miatt 1928-ban Dandea kiszorult parlamenti és helyi közigazgatási pozícióiból, és egy ideig ügyvédként dolgozott. 1930-ban megyei tanácsossá választották, majd 1934-ben ismét kinevezték Marosvásárhely polgármesterévé, ezen felül a Liberális Párt megyei elnöke lett. Tevékenysége ekkor főként a lakosság elrománosítására összpontosult: családnevek „visszarománosítása”, nemzeti történelmi könyvek íratása és terjesztése, hősi emlékművek állítása, pénzsegély a városi kasszából a környéki falvak román iskoláinak, templomainak, szervezeteinek.[6]

1937-ben Dandea ismét parlamenti képviselői mandátumot szerzett a Liberális Párt tagjaként, azonban 1938 elején II. Károly román király feloszlatta a pártokat és királyi diktatúrát vezetett be. A második bécsi döntés után Dandea Bukarestbe menekült, majd 1944-ben visszatért Marosvásárhelyre. 1946-ban ismét jelöltette magát polgármesternek, azonban politikai ellenfelei lejáratták, kevéssel ezután pedig a kommunisták kerültek hatalomra. A zaklatások elől ismét Bukarestbe vonult, 1947–1949 között jogtanácsosként dolgozott, majd 1952-ben – a két világháború közötti elit számos tagjához hasonlóan – a kommunisták letartóztatták és a Poarta Albă-i munkatáborba vitték. 1953-ban szabadult, 1955-ig családjától és a társasági élettől elszigetelve kényszerlakhelyen élt, majd 1960-as nyugdíjazásáig Valea Călugăreascăn betanított munkásként és éjjeliőrként dolgozott. Bukarestben halt meg, a marosvásárhelyi ortodox fatemplom temetőjében hantolták el, sírkövét 1976-ban állították.[8]

Polgármesterként

[szerkesztés]

Bár a két világháború között számos román polgármester váltotta egymást Marosvásárhely élén, egyik sem zavart sok vizet.[9] Az egyetlen kivétel Emil Dandea volt, aki hét éves szolgálata alatt a városon hagyta kézjegyét. Főbb megvalósításai között megemlíthetőek:[10]

  • új épületek: ortodox és görögkatolikus katedrálisok, az új Városháza építésének megkezdése, új városi kórház (jelenleg a Sebészeti Klinika), inasotthon
  • új szobrok: capitoliumi farkas, román katona, Avram Iancu
  • a román oktatás szervezése, iskolaépületek kisajátítása és építése
  • román múzeum, könyvtár, képtár, színház létesítése
  • a meggyesfalvi repülőtér megépítése
  • a földgáz bevezetésére irányuló munkák (a rendszer végül 1929-ben, Bernády György szolgálata idején készült el)
  • a vízellátás és az áramszolgáltatás javítása

Saját családi házát, az úgynevezett Dandea-villát az 1930-as években építtette a Hosszú utcában, a Brâncoveanu-stílus ihlette ún. „új román” stílusban. Az épületben 1958-tól a Marosvásárhelyi Rádió működik.[11]

A magyar közösségben főként sovinizmusáról volt hírhedt. A korabeli magyar újságok feljegyezték, hogy Dandea elbocsátotta a Városháza és a városi üzemek magyar tisztviselőit és alkalmazottait, helyettük románokat (közöttük fegyenceket) alkalmazott. Szintén a korabeli lapok állításai szerint megtiltotta a magyar helységnevek, utcanevek leírását, sürgette a minél erőteljesebb románosítást, a magyar iskoláknak, egyházaknak, közművelődési egyesületeknek nem utalta ki a törvény által előírt támogatást.[2][5] A Marosvásárhely környéki román falvakat egyesítette a várossal, megváltoztatva annak etnikai összetételét.[3] 1936-ban a Kultúrpalotát egy bukaresti közművelődési alapnak akarta ajándékozni, de az Országos Magyar Párt megfellebbezte a határozatot, a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság pedig úgy döntött, hogy Dandea nem jogosult a város lakosságának művelődési céljaira épített ingatlan elajándékozására.[5][12]

Emlékezetesek maradtak állítólagos panamái is: a városi tanács Dandea mindkét szolgálatára vonatkozóan sikkasztást, korrupciót és hatalommal való visszaélést állapított meg (közel 40 millió lej károsodás érte a várost), de 1940-ben a brassói táblabíróság felmentette Dandeát a vádak alól.[2][5][13]

Polgármesteri szolgálata végén a város erőszakos románosításában elért eredményét tartotta egyik fontos megvalósításának.[13][14]

Emlékezete

[szerkesztés]

A kommunizmus alatt mellőzték, „rehabilitálására” csak 1994-ben került sor. 1996-ban szobrot állítottak neki a marosvásárhelyi Kiskatedrális előtt,[8] az avatóünnepséget Victor Suciu szervezte.[15] A Kultúrpalotában Dandea-emlékszobát rendeztek be,[16] a város egy szakképző líceuma és egy utcája (korábban Szív utca) is Dandea nevét viseli.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b https://www.cjalba.ro/45-de-ani-de-la-moarte-emil-dandea-dr-in-drept-18-08-1969/
  2. ↑ a b c Egy régi ügy: a Dandea-ügy. Népújság, 2020. január 16. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)
  3. ↑ a b Emil Dandea, primarul căruia mureșenii i-au ridicat statuie. Adevărul, 2013. február 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)
  4. ↑ a b Pană 11–12. o.
  5. ↑ a b c d Viharos múltunk gyöngyszemeiből. Átalvető, 110. sz. (2019. június) 48–50. o. ISSN 1416-4698
  6. ↑ a b Pană 16–18. o.
  7. ↑ Mocan, Mirela: Proiecte de dezvoltare economică a Țării Moților în perioada interbelică. Crisia, XLVI. évf. (2016) 162–163. o. arch ISSN 1016-2798 Hozzáférés: 2020. szeptember 28.
  8. ↑ a b Pană 20–21. o.
  9. ↑ Pană 9. és 27. o.
  10. ↑ Pană 89–177. o.
  11. ↑ Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress, 104. o. (1996). ISBN 9739687512 
  12. ↑ Nem lehet elajándékozni a kultur palotát. Székely Közélet, XIX. évf. 51. sz. (1936. december 20.) 3. o.
  13. ↑ a b Történelmi lecke... tétovázó fiúknak. Székelyhon, 2012. február 5. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)
  14. ↑ Bernády igen, Dandea nem!. Központ, 2013. június 13. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)[halott link]
  15. ↑ Todea, Ana. Portrete mureșene. Marosvásárhely: CJ Mureș (2013). ISBN 9789730140682 
  16. ↑ Dandea-emlékszoba. palatul-culturii.ro. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Pană: Pană, Virgil. Emil A. Dandea – Un moț primar la Târgu-Mureș. Marosvásárhely: Ardealul (2012). ISBN 9786068372174 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Emil_Dandea&oldid=24525249”