Ugrás a tartalomhoz

Elfelejtett ősök árnyai (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elfelejtett ősök árnyai
(Тіні забутих предків)
1965-ös szovjet film
RendezőSzergej Paradzsanov
AlapműElfelejtett ősök árnyéka
Műfajművészfilm
ForgatókönyvíróMihajlo Kocjubinszkij, Szergej Paradzsanov, Ivan Csendej
FőszerepbenIvan Mikolajcsuk, Larisza Kadocsnikova, Tetyana Besztajeva, Szpartak Bahasvili
ZeneMiroszlav Szkorik
OperatőrJurij Illjenko
VágóMarija Ponomarenko[1]
Gyártás
GyártóDovzsenko Filmstúdió
OrszágUkrán SZSZK
Nyelvukrán
Forgatási helyszínKrivorivnya(wd)
Játékidő95 perc
Forgalmazás
ForgalmazóHolovkinoprokat (Ukrán SZSZK)
Bemutató1965. március(Mar del Plata-i filmfesztivál)[2]
1965. szeptember 4. (Ukrán SZSZK)[3]
Eredeti magyar adóMTV, 1975. szeptember 6.[4]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Elfelejtett ősök árnyai témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Elfelejtett ősök árnyai (ukránul Тіні забутих предків) 1964-ben készült,[1] 1965-ben bemutatott ukrán film Szergej Paradzsanov rendezésében, amely Mihajlo Kocjubinszkij(wd) azonos című regénye alapján készült, és egy ukrajnai hucul környezetbe helyezett Rómeó és Júlia történetet mesél el.

A film Paradzsanov első fontos műve volt, és nemzetközi elismerést szerzett.[5] Az 1966-os New York-i filmfesztivál programja szerint „avantgárd, extravagáns, pazar saga,” amely a népzenét és atonális zenét fantasztikus kamerakezeléssel kombinálta.[6]

A „romantikus-festői és népiesen szürrealista”[7] Elfelejtett ősök árnyai-t a nemzetközileg legelismertebb ukrán filmnek és az ukrán mágikus realista film klasszikusának, Dovzsenko Föld-je mellett valaha készült legjelentősebb ukrán alkotásnak tartják.[8][9][10]

2021-ben a Dovzsenko Nemzeti Filmközpont felkérte az Ukrajnai Filmkritikusok Szövetségét és független filmes szakértőket, mintegy hetven személyt, hogy állítsák össze a 100 legjobb ukrán film listáját(wd); ebben a rangsorban az Elfelejtett hősök árnyai lett az első.[11]

Témái

[szerkesztés]

Egy 1988-ban készült interjúban Paradzsanov elmondta, hogy miután korábban már nyolc filmet forgatott Ukrajnában, ennél a filmnél volt képes megtalálni a saját témáját, a saját érdeklődési körét: azokat a gondokat, amelyekkel az [ukrán] emberek szembesülnek. Hangsúlyozta, hogy szándékosan összpontosított a néprajzra, Istenre, a szerelemre és a tragédiára.[12]

A film látványvilága eltért a hivatalosan elfogadott szocialista realizmus stílusától; ehelyett az Elfelejtett ősök árnyékai erősen szimbolikus, gyakran használja az ukrán vallás és folklór képeit, például kereszteket, bárányokat, sírokat és szellemeket. A hangulat ábrázolására gyakran színeket használ: Ivan gyászának időszakában például fekete-fehér filmanyagot használnak, míg más jelenetekben a színek gyakran visszafogottak, kontrasztot képezve a vörös és sárga szín élénk használatával.

Ivan Dzjuba szerint „Sokan csak a „szép” szerelmi legendát látták benne, de nem vették észre az élet értelméről való szenvedélyes töprengést. Látványos, néprajzi filmnek kezelték, felfigyeltek festőiségére, fantáziadús világára, de nem vették észre a filmművészeti kifejezésmód elveit: az átgondolt kép- és színkompozíciót.” Szintén ő emeli ki, hogy a Rómeó és Júlia motívum mellett két fontos témája van a filmnek: egyrészt a szerelem egyszerisége, az elvesztett ideál pótolhatatlansága, másrészt az „égi” (lelki) és „földi” (érzéki) szerelem kettőssége.[13]

Cselekménye

[szerkesztés]

Az ukrajnai Kárpátok egyik kis hucul falujában a fiatal Ivan beleszeret annak a férfinak a lányába, aki megölte az apját. Bár családjaik között keserű ellenségeskedés van, Ivan és Maricska gyerekkoruk óta ismerik egymást. A házasságukra készülve Ivan elhagyja a falut, hogy dolgozzon és pénzt keressen a családalapításhoz. Távolléte alatt Maricska véletlenül belecsúszik egy folyóba, és megfullad, miközben megpróbál megmenteni egy elveszett bárányt.

Ivan visszatér, és Maricska holttestét látva, kétségbeesik. Örömtelenül tovább dolgozik, mígnem egy ló patkolása közben meg nem ismerkedik egy másik nővel, Palahnával. Ivan és Palahna hagyományos hucul esküvőt tartanak. Házasságuk hamar megromlik, mert Ivant Maricska emléke tarja fogva. A gyermekre vágyó Palahna kapcsolatba kerül Jurkóval, a helyi molfarral(wd). (A „molfar” mágikus képességekkel rendelkező személy a hucul kultúrában.) Ivannak hallucinációi támadnak.

A kocsmában Ivan látja, ahogy a molfar megöleli Palahnát. Iván szokatlan haragra gerjed, felkapja a fejszéjét, de a molfár lesújt rá. Ivan a közeli erdőbe botorkál, és úgy érzi, hogy Maricska szelleme vele van, a vízben tükröződik és a fák között siklik. Maricska színtelen árnyéka megnyúlik és megérinti Ivan kinyújtott kezét; Iván felkiált és meghal. A közösség hagyományos hucul temetést rendez neki.

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész[1] Magyar hangja[4]
(1973)
Ivan Palijcsuk Ivan Mikolajcsuk Kozák András
Maricska Hutenyuk Larisza Kadocsnikova Kútvölgyi Erzsébet
Palahna Tetyana Besztajeva Pécsi Ildikó
Jurko, a molfar(wd) Szpartak Bahasvili Solti Bertalan
Batag, főjuhász Mikola Hrinyko Szirtes Ádám
Miko Leonyid Jenhibarov
Ivan anyja Nyina Aliszova Szemes Mari
Petro Palijcsuk, Ivan apja Olekszandr Haj Szabó Gyula
Paraszka Hutenyukova, Maricska anyja Neonyila Hnepovszka Pásztor Erzsi
Onufrij Hutenyuk, Maricska apja Olekszandr Rajdanov Simon György
Ivan, gyermekként Ihor Dzjura
Maricska, gyermekként Valentina Hlinyko

Gyártása

[szerkesztés]

Az ukrán nyelvű film ritka kivétel volt Dovzsenko Filmstúdió által készített játékfilmek között, mert a stúdió jellemzően csak orosz nyelvű filmeket gyártott,[14] amelyek közül néhányat ukrán nyelvre szinkronizáltak az Ukrán SZSZK-ban való forgalmazás céljára. A hatóságok felkérték Paradzsanovot, hogy készítse el a film orosz nyelvű változatát, amit a rendező elutasított azzal, hogy a szöveg elválaszthatatlan része a film művészi szövetének.[15][12] A cselekmény a Kárpátok ukrajnai részén játszódik; a külső forgatás helyszíne Krivorivnya(wd) volt. A házban, ahol filmeztek, jelenleg múzeum található.[16] Paradzsanov a művészi hatás érdekében kékre festette sziklákat, amelyek aztán évekig színesek maradtak.[1] A belső jeleneteket a Dovzsenko Filmstúdióban vették fel.

Paradzsanov Ivan szerepét eredetileg Gennagyij Juhtyin orosz színésznek szánta, akinek akkoriban ívelt fel a pályája, és várhatóan növelte volna a film népszerűségét. Viktor Ivcsenko javaslatára azonban, megszívlelve a film operatőrjének, Jurij Illjenkónak a megjegyzését, hogy Juhtyin egyszerűen nem talál a szerephez, és a hucul viselet sem illik hozzá, Paradzsanov utóbb megváltoztatta döntését és az ukrán Ivan Mikolajcsukra osztotta a szerepet.[17]

A film zenéjét Miroszlav Szkorik szerezte, akit a hucul népzene ihletett.[5]

Bemutatása

[szerkesztés]

Külföldön Wild Horses of Fire / Feuerpferde / Les Chevaux de feu [Tűzparipák] címen (is) forgalmazták.[18][19][20]

Fesztiválokon

[szerkesztés]

1965 tavaszától kezdve a filmet több nemzetközi fesztiválon is bemutatták, [21][5] többek között

1977-ben nem tartották meg a szokásos Velencei Filmfesztivált. Helyette egy speciális kulturális programot szerveztekIl Dissenso Culturale címen, amellyel az olasz művészek támogatásukat fejezték ki a Szovjetunió és más kommunista országok elnyomott disszidens művészeinek.[43] A program egy részét egy a Paradzsanov műveinek szentelt speciális szeminárium tette ki, amellyel ki akartak állni a rendező jogtalan bebörtönzése ellen.[44] A program tartamazott egy Cinema e Paesi dell'Est [A keleti országok filmművészete] elnevezésű eseményt is, ahol Paradzsanov két filmjét is vetítették; aze egyik az Elfelejtett ősök árnyai volt.[45][46][47][48][49] A vetítés előtt Lino Miccichè – utóbb a Velencei Filmfesztivál elnöke – felolvasott egy a szovjet kormánynak címzett nyilatkozatot, amelyet az olasz filmesek és kritikusok írtak alá, és amelyben tiltakoztak a disszidens művészek üldöztetése ellen.[50][51]

Moziban

[szerkesztés]

A filmet 1965. szeptember 4-én az Ukrán SZSZK-ban, a kijevi Ukrajna Filmszínházban tartott gálaműsor keretén belül mutatták be először moziban. A bemutatón politikai tüntetésre került sor többek között Ivan Dzjuba és Vaszil Sztusz részvételével, amelyen az ukrán értelmiség bebörtönöztetése és üldöztetése ellen tiltakoztak.[3]

DVD és restaurálás

[szerkesztés]

2011-es ukrán újsághírek szerint a Dovzsenko Nemzeti Filmközpont több film restaurálására szerződött egy TOV IBS nevű céggel, amelyből aztán két DVD-kollekciót szándékoztak kiadni.[52][53] Az Elfelejtett ősök árnyai mindkét kollekciónak része volt, de a DVD-k nem kerültek kereskedelmi forgalomba, hanem belső rendezvényekre szánták.[54][55][56]

Több kevésbé jelentős DVD és blue-ray kiadás mellett[57][58][59][60][61][62][63] 2015-ben, a film bemutatásának 50. évfordulójára megjelent a teljesen restaurált változat,[64] amelyet 2015. szeptemberben az ukrajnai közszolgálati TV-csatorna mutatott be,[65][66] valamint műsorra tűzték több kijevi moziban,[67][68][69][70][71] és öt ukrán nagyváros 24 mozijában.

Fogadtatása és utóélete

[szerkesztés]

Az 1965-ös bemutatót követően a film általában jó kritikákat kapott a külföldi angol nyelvű filmkritikusoktól és vegyes kritikákat az Ukrán SZSZK filmkritikusaitól. A Britannica Book of the Year 1967-es kiadása az év négy kiemelkedő kelet-európai filmje közé sorolta.[72] A Rotten Tomatoes weboldalon 93%-os tetszést ért el, a 40 értékelésből számított átlag 8,1 volt a lehetséges 10-ből.[73] A TSPDT weboldalon a film a 431. helyen szerepel az Ezer legjobb film között.[74]

Angol nyelvű kritikák

[szerkesztés]

Gene Moskowitz, a Variety kritikusa „vizuálisan ragyogó”nak és „fiatalosan túlzó, de filmszerűen elbűvölő film”nek nevezte a különös technika ellenére,[24] a szintén a Variety-nek író Andrew Sarris pedig szerint „technikailag csodálatra méltó, bár dramaturgiailag érthetetlen.”[75] Roger Ebert 1978-ban, miután Paradzsanovot egy szibériai lágerbe szállították, így írt a Chicago Sun-Times-ban: „az egyik legszokatlanabb film, amit valaha láttam, a képek, zenék és zajok tömkelegével, és olyan aktív kamerával forgatva, hogy szinte biztonsági övre van szükségünk,” és a filmet Martin Scorsese korai munkáihoz hasonlította.[76] Stephen Holden, a The New York Times kritikusa szerint „fantasztikus képekkel teli” „kirobbanóan színes film”, „szürreális népmese, tele életnagyságú szereplőkkel, akiknek arca és testbeszéde minden szónál ékesszólóbban beszél.”[77] A San Francisco Chronicle-ban Edward Guthmann értékelte a filmet: „azon ritka filmek egyike, amelyek teljesen frissnek és romlatlannak tűnnek – mintha a rendező semmit sem lopott volna el más filmesektől, hanem egyszerűen maga fedezte volna fel a kamerát, és azt, hogy hogyan használja azt a legjobban.”[78] David Parkinson, az Empire kritikusa szerint az Elfelejtett ősök árnyai „filmes remekmű, amely lebontja a filmes formát és üzenetet, és többrétegű képi világával elkápráztatja a nézőt”; History of Film, című könyvében pedig tovább részletezte: „merész támadás az elbeszélés és a vizuális ábrázolás konvenciói ellen,” amely arra törekedett, hogy „újradefiniálja az oksági logika és a filmvászon kapcsolatát, és ezáltal megkérdőjelezze a nézői érzékelés elfogadott elméleteit” és amely paradox módon „szembeállította a szubjektív és objektív nézőpontokat, és szögtorzulásokat, bonyolult (és látszólag lehetetlen) kameramozgásokat, átélezéseket, teleobjektíveket és halszemlencséket, valamint a rendező által színdramaturgiának nevezett valamit használt a halálra ítélt szerelem történetének elmeséléséhez.”[79][80] Jonathan Rosenbaum a Chicago Reader-től azt jegyezte meg, hogy a film „a mítosz, a történelem, a költészet, a néprajz, a tánc és a rituálé rendkívüli összefonódása.”[81] Dave Kehr a The New York Times-ban „lírai, zabolátlan” filmként írta le, amely „nem realista színhasználattal és a legszabadabb kameramunkával kísérletezik, amelyet ukrán filmben Olekszandr Dovzsenko úttörő munkássága óta láttunk”, míg James Hoberman a The Village Voice-ban „elsöprően gyönyörű film”nek nevezte, ahol „egy szomorú, rövid, brutális életet extatikus mítosszá emelnek.”[82][83] John Patterson, a LA Weekly kritikusa „a néprajz, […] a népi mítosz és a mesebeli logika megdöbbentő kombinációjának” nevezte, amely „szépségével, energiájával és szüntelenül leleményes filmkészítésével a retinát perzseli.”[84]

Ukrán kritikák

[szerkesztés]

A bemutatáskor az ukrán filmkritikusok véleménye vegyes volt. 1964. novemberben J. Bobosko és M. Maszlovszkij a Ragyanszka kultura [Szovjet kultúra] hasábjain szóvá tették a film eltávolodását a szocialista realizmustól, és egy humoros versben azt javasolták a szerzőknek, hogy az ősök árnyairól szóló mesék helyett inkább korszerű dolgokat kellene ábrázolniuk.[85] Sz. Zinyics és N. Kapelgorodszka a Народна творчість [Népművészet] 1965. októberi számában hangsúlyozták a film irodalmi alapjának fontosságát, valamint azt a tényt, hogy a film Mihajlo Kocjubinszkij születésének 100. évfordulójára készült; ugyanakkor hangsúlyozták azt is, hogy a filmnek sikerült mesterien újrateremtenie a nyugat-ukrajnai parasztok kultúrájának egyeidségét. Különösen dicsérték a film zeneszerzőjének, Miroszlav Szkorikot az ukrán népdalok és népi dallamok találó kiválasztásáért, valamint Jurij Illjenko operatőrt és Yuri Ilyenko és Heorhij Jakutovics látványtervezőt a hucul parasztok viseletét, hagyományait és hitrendszerét pontosan leíró művészi munkáért.[86] Ivan Dracs kiemelte, hogy az Elfelejtett ősök árnyai-t az autentikus az ukrán nyelv hucul nyelvjárásában előadott párbeszédek és az ukrán néprajzi anyag használata teszi egyedivé.[87] Larisza Pohribna 1971-ben megjelent könyvében negatív véleményt fogalmazott meg a filmről, kiemelvén hogy Paradszanov filmje nem volt képes életre kelteni az irodalmi alapanyagot.[88]

Figyelembe véve, hogy Paradzsanov drasztikusan eltávolodott a korszak hivatalos szocialista realizmusától, meglepő, hogy az ukrán kritikusok nem álltak elő hangosabb kifogásokkal a filmmel szemben. Lehetséges, hogy ez részben az Ukrán SZSZK akkor vezetőjének, a mérsékelten ukránbarát[89] Petro Selesztnek tulajdonítható, aki a Paradzsanovhoz hasonló művészek patrónusa és védelmezője volt. Seleszt fia utóbb azt írta emlékirataiban, hogy lényegében véve az apja védte meg a rendezőt, és ugyanazon a napon, amikor Petro Seleszt távozott tisztségéből, Paradzsanovot letartóztatták.[90]

Díjai

[szerkesztés]
  • Mar del Plata-i Filmfesztivál, 1965: a zsüri különdíja és a kritikusok nagydíja[91][92][93]
  • Római Filmfesztivál, 1965: az olasz turisztikai hivatal díja[31]
  • Kijevi Filmfesztivál, 1966: a zsüri különdíja[94][95][96]
  • Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál, 1966: aranyérem a legjobb rendezőnek[97][98]
  • Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díj, 1988: Ivan Mikolajcsuk; 1991: Szergej Paradzsanov, Jurij Illjenko, Larisza Kadocsnyikova, Heorhij Jakutovics[99][100]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Egeres Katalin: Szergej Paradzsanov filmművészetének formanyelvi sajátosságai és párhuzamai a XX. század elejének orosz festészetével [doktori disszertáció]. doktori.btk.elte.hu (2012) (Hozzáférés: 2023. március 17.)
  2. ↑ a b Previous editions: 8th edition (1965). www.mardelplatafilmfest.com (Hozzáférés: 2023. március 18.)
  3. ↑ a b Maha László, Jurij Simon: Ukrajna történetének fontosabb eseményei, dátumai. 2017. 27. o.  
  4. ↑ a b Internetes szinkron adatbázis. iszdb.hu (Hozzáférés: 2023. március 18.)
  5. ↑ a b c Shadows of Forgotten Ancestors. Ukrainian Revival. In James Steffen: The Cinema of Sergei Parajanov. Madison: University of Wisconsin Press. 2013. 56–87. o. ISBN 978-0-299-29653-7  
  6. ↑ a b The 4th New York Film Festival: Tini Zabutykh Predkiv / Shadows of Our Forgotten Ancestors. In Robert Elliot Palets: The New York Film Festival 1963–1966: A thesis submitted in partial fulfillment of the requirements for the degree of Masters of Arts. Madison: University of Wisconsin. 1969. 216. o.  
  7. ↑ Geréb Anna: Börtöntárgyakból filmkockák. www.filmkultura.hu (Hozzáférés: 2023. március 18.)
  8. ↑ Preface. In Joshua J. First: Scenes of Belonging: Cinema and the Nationality Question in Soviet Ukraine during the Long 1960s: A dissertation submitted in partial fulfillment of the requirements for the degree of Doctor of Philosophy (History) in The University of Michigan. 2008. arch Hozzáférés: 2023. március 18.  
  9. ↑ Steven Johnson: Q&A: A Hawk And A Hacksaw. www.musicomh.com (2011. november 28.) (Hozzáférés: 2023. március 18.)
  10. ↑ Zemlényi-Kovács Barnabás: Kijevi filmfreskók – Az ukrán művészfilm kísértő főműve. artportal.hu (2022. április 18.) (Hozzáférés: 2023. március 18.) arch
  11. ↑ 100 найкращих українських фільмів усіх часів за версією кінокритиків. Список. www.bbc.com (2021. június 25.)[halott link]
  12. ↑ a b Ron Holloway: Sergei Parajanov Speaks up. Kinema, (1996)
  13. ↑ 12. A szovjet film (1953-1970) / 12. 6. Egy „iskola” megnyitása vagy bezárása? www.mafsz.hu (2014. június 7.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  14. ↑ Gábor Áron: Tizenegy ukrán film, amit érdemes megnézni. Magyar Narancs, (2022. március 4.)
  15. ↑ Розділ 3. Українська тема в радянському кінематографі та умови її реалізації: 3.1. Висвітлення історії України в художніх кінострічках. In Наталя Ховайда: Державна політика у галузі кінематографа УРСР (друга половина 1960–х – перша половина 1980–х рр.): дисертація на здобуття ступеня кандидата історичних наук. Київ: Київський національний університет імені Тараса Шевченка. 2015. 122–123. o. arch Hozzáférés: 2023. március 17.  
  16. ↑ Svitlana Rogovyk: Ukrainian Program: At the Movies. AY 15–16 Ukrainian Program Highlights. lsa.umich.edu (2016. július 6.) (Hozzáférés: 2023. március 18.)
  17. ↑ Chapter One – Fiction, Film and Ethnography: The Making of Tini zabutykh predkiv: Making Shadows. In J. J. Gurga: Echoes of the past: Ukrainian poetic cinema and the experiential ethnographic mode: Doctoral thesis. London: University College London. 2012. 88–123. o. arch Hozzáférés: 2023. március 17.  
  18. ↑ Anna Neplii: Works of Director Parajanov Sparked Revival of Ukrainian Art Tradition. Kyiv Post, (2023. január 29.) Hozzáférés: 2023. március 19.
  19. ↑ Rouven Linnarz: Feuerpferde. www.film-rezensionen.de (2020. június 21.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  20. ↑ Les Chevaux de feu, film de Sergueï Paradjanov. www.universalis.fr (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  21. ↑ Shadows of Forgotten Ancestors. parajanov.com (2021)
  22. ↑ "Once a Thief", un drama de viejos fondos bien urdido y resuelto, protagonizado por Alain Delon. ABC Madrid, (1965. június 9.) arch Hozzáférés: 2023. március 18.
  23. ↑ Venice Vs. Sebasitan. Variety, (1965. június 16.) 22. o.
  24. ↑ a b Gene Moskowitz: Venice Film Festival Reviews: Tini Zabytykh Predkiv (In the Shadow of the Past). Variety, (1965. szeptember 8.) 68. o.
  25. ↑ a b Filmography. Shadows of Forgotten Ancestors. In James Steffen: The Cinema of Sergei Parajanov. Madison: University of Wisconsin Press. 2013. 256. o. ISBN 978-0-299-29653-7  
  26. ↑ 21 Features are Listed For S.F. Film Festival. Boxoffice, (1965. október 18.)
  27. ↑ Inside Stuff – Pictures. Variety, (1965. október 20.) 25. o.
  28. ↑ Shadows of Forgotten Ancestors. history.sffs.org (Hozzáférés: 2023. március 18.)
  29. ↑ VII Semana Internacional de cine en color. 9–17 octubre 1965: Catalogo. Barcelona: Palacio de las Naciones. 1965.  
  30. ↑ Film Showmen at Barcelona Chide Governmental TV Monopolies But No Voices Answer From That Side. Variety, (1965. október 27.) 15. o.
  31. ↑ a b Rome's Prizes Like Spaghetti: Plenty for All. Variety, (1965. október 20.) 29. o.
  32. ↑ Il cinema sovietico in Italia. La Settimana del film sovIetico in Italia... l'Unità, (1965. november 23.) 9. o.
  33. ↑ B Ilancio della Settimana del film sovietico. Dal Cinema Ucraino la Grossa Sopresa. l'Unità, (1965. november 23.) 9. o.
  34. ↑ Shadows of Forgotten Ancestors. Films and Filming, XII. évf. 1–6. sz. (1965) 43. o.
  35. ↑ 1966: 35 courts métrages. In Antoine Godin-Hébert: Cinéma et modernité Le Festival international du film de Montréal de 1960 à 1967, du personnalisme au néonationalisme: Mémoire présenté à la Faculté des études supérieures en vue de l’obtention du grade de Maîtrise ès arts (M.A.) en histoire. (hely nélkül): Université de Montréal. 2016. 161. o. arch Hozzáférés: 2023. március 18.  
  36. ↑ Montréal, Festival, An VII. Réal La Rochelle. Cinéma et Terre des hommes, I. évf. 46. sz. (1966. október 20.) 34–40. o. arch Hozzáférés: 2023. március 18.
  37. ↑ Festival di Locarno. Inglesi sotto il nazismo. «Accadde qui» di Brownlow e Mollo sviluppa coneffetti di alta drammaticità un’inquietante ipotesi storica. l'Unità, (1966. július)
  38. ↑ 4th New York Film Festival (1966): “An Exceptionally Personalized Point of View” Show Notes] // Catalyst and Witness podcast. taipeimansions.com (2018. május) arch
  39. ↑ Rena Velissarious: Uprorar at Salonika When Jurors' Picks Given; But Fest Rated Lively / Foreign Winners in Greece. Variety, (1966. október 12.) 12. o.
  40. ↑ Filmography of all the films screened at the LFF from 1957 to 1981. In Martyn Auty, Gillian Hartnol: Water Under the Bridge: 25 Years of the London Film Festival. London: British Film Institute. 1981. 79. o.  
  41. ↑ MIFF 1967 Film Archive. miff.com.au (1967) arch
  42. ↑ Shadows of Our Forgotten Ancestors (1966). miff.com.au (1967) arch
  43. ↑ Marco Cuzzi: L’attenzione al dissenso. Mondoperaio, 12. sz. (2018) 30–32. o. arch Hozzáférés: 2023. március 18.
  44. ↑ Marco Carynnyk: Sergo Paradzhanov in Prison. ournal of Ukrainian Studies, III. évf. 1. sz. (1978) 47–55. o. arch Hozzáférés: 2023. március 18.
  45. ↑ Segio Coggiola: Cinema e dissenso alla biennale di venezia: Guai se il regista e un omosessuale. Stampa Sera, (1977. november 26.) 17. o.
  46. ↑ Sauro Borelli: Alla Biennale di Venezia. Il caso Pragianov. Sono stati presentati "Le ombre degli avi dimenticati" e "Sayat nova". l'Unita, (1977. november 26.) 11. o.
  47. ↑ Biennale '77 – Il Dissenso Culturale. asac.labiennale.org (1977) (Hozzáférés: 2023. március 18.) arch
  48. ↑ Biennale '77 – Il Dissenso Culturale: Cinema e Paesi dell'Est. asac.labiennale.org arch
  49. ↑ Tini zabutykh predkiv. asac.labiennale.org (Hozzáférés: 2023. március 18.) arch
  50. ↑ Room 7: The Biennale of Dissent. In The Disquieted Muses. When La Biennale di Venezia Meets History. 1977. 47–48. o. arch Hozzáférés: 2023. március 18.  
  51. ↑ Henry Gabay, Antonín J. Liehm: Serghiej Paradjanov: testimonianze e documenti su l'opera e la vita. Il Dissenso culturale. La Biennale di Venezia. 1977.  
  52. ↑ Івану Миколайчуку до 70-ярічч. Кіно-Театр, 1. sz. (2011) arch Hozzáférés: 2023. március 19.
  53. ↑ Л.Бондарчук: Юрій Помазков: "Золоте правило реставрації – не нашкодь". Кіно-Театр, 3. sz. (2011) arch Hozzáférés: 2023. március 19.
  54. ↑ Yurii Illienko Collection: Classics of Ukrainian Cinema. www.dovzhenkocentre.org. dovzhenkocentre.org (2010) (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  55. ↑ Ivan Mikolaychuk Collection: Classics of Ukrainian Cinema. www.dovzhenkocentre.org. dovzhenkocentre.org (2010) (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  56. ↑ Українське кіно. Перегляд виставки. old.libr.dp.ua (2010) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  57. ↑ Shadows of Forgotten Ancestors (Kino Lorber DVD under the 2007 sub-licensing agreement with Ruscico). www.kinolorber.com (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  58. ↑ 火の馬【字幕版】(DVD, 1998). www.kinokuniya.co.jp. kinokuniya.co.jp (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  59. ↑ 『火の馬』＜ＨＤリマスター＞ (DVD, 2018). www.kinokuniya.co.jp. kinokuniya.co.jp (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  60. ↑ Shadows of Forgotten Ancestors / 火の馬 / Tini zabutykh predkiv. www.blu-ray.com (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  61. ↑ Sergei Parajanov Blu-ray Box Set: Shadows of Forgotten Ancestors / The Color of Pomegranates / The Legend of Suram Fortress / Ashik Kerib. www.blu-ray.com (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  62. ↑ 『火の馬』＜ＨＤリマスタ. www.kinokuniya.co.jp (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  63. ↑ セルゲイ・パラジャーノフ. www.kinokuniya.co.jp (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  64. ↑ «Тіні забутих предків» як мрія українського кінематографа. www.ukrinform.ua (2015. szeptember 3.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  65. ↑ "Тіні забутих предків": півстоліття незабутності. Півстоліття виповнюється від дня прем’єри фільму Сергія Параджанова "Тіні забутих предків" 4 вересня 2015 року. Спеціально до цієї дати реставрували звук і зображення стрічки. Саме цю, реставровану версію, з нагоди ювілею UΛ:Перший покаже 4 вересня о 19:20. tv.suspilne.media (2015. szeptember 3.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  66. ↑ На «UА:Першому» покажуть відреставровану версію «Тіней забутих предків». stv.detector.media (2015. szeptember 4.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  67. ↑ У столиці відбудеться урочистий вечір, присвячений 50-річчю прем’єри художнього фільму «Тіні забутих предків». old.kyivcity.gov.ua (2015. szeptember 4.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  68. ↑ Ювілейний показ "Тіні забутих предків" в кінотеатрі "Україна". www.dovzhenkocentre.org. dovzhenkocentre.org (2015. szeptember 4.) (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  69. ↑ Дні українського кіно «...від Довженка до Параджанова» в кінотеатрі "Київ". www.dovzhenkocentre.org. dovzhenkocentre.org (2015. szeptember 12.) (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  70. ↑ До дня українського кіно та до ювілею фільму «Тіні забутих предків». Ретроспектива Від Довженка до Параджанова: німа трилогія Довженка та фільми поетичного кіно з 10 по 13 вересня. www.kievkino.com.ua. https://kievkino.com.ua/ (2015. szeptember 12.) (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  71. ↑ Кінопокази фільму "Тіні забутих предків" до 50-го ювілею в кінотеатрі "Київ". www.dovzhenkocentre.org. dovzhenkocentre.org (2015. szeptember 23.) (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  72. ↑ W. R. Dell: Cinema: Eastern Europe. London: Encyclopaedia Britannica. 1967. 205. o.  
  73. ↑ Shadows of Our Forgotten Ancestors. ?weblap? (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  74. ↑ The 1,000 Greatest Films (500-401). www.theyshootpictures.com (Hozzáférés: 2023. március 19.) arch
  75. ↑ Andrew Sarris: Breaks Jaw: Best Actress. Prizes At Argentine Festival / But Yanks Stub Mar Del Plata. Variety, (1965. április 7.)
  76. ↑ Roger Ebert: Shadows of Forgotten Ancestors. Chicago Sun-Times, (1978. január 30.)
  77. ↑ Stephen Holden: Critic's Choice/Film; Star-Crossed in Ukraine. The New York Times, (1995. november 10.)
  78. ↑ Edward Guthmann: Film Review – Soviet Masterpiece Emerges From 'Shadows'. www.sfgate.com (1995. szeptember 8.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  79. ↑ David Parkinson: Shadows Of Our Forgotten Ancestors Review. www.empireonline.com (2006. június 26.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  80. ↑ David Parkinson: History of Film. London: Thames & Hudson. 2002. 213. o. ISBN 9780500202777  
  81. ↑ Jonathan Rosenbaum: Shadows of Our Forgotten Ancestors. Chicago Reader, (2007. szeptember 20.) Hozzáférés: 2023. március 19.
  82. ↑ David Kehr: Film Series: ‘Shadows of Forgotten Ancestors. The New York Times, (2007. november 2.)
  83. ↑ J. Hoberman: It Takes a Village. The Village Voice, (2007. október 23.)
  84. ↑ John Patterson: LACMA Celebrates Sergei Paradjanov. LA Weekly, (2008. február 20.)
  85. ↑ Ю. Бобошко, М. Масловський: Авторам фільму «Тіні забутих предків». Радянська культура, (1964. november 19.)
  86. ↑ Зінич С.Г., Капельгородська Н.М: Екран знайомить з побутом і творчістю народу (Про кінофільм «Тіні забутих предків»). Народна творчість, 5. sz. (1965)
  87. ↑ Одержимість відкриттів [про Сергія Параджанова]. In Д. Я. Шлапака: Режисери і фільми сучасного українського кіно: творчі портрети. Київ: (kiadó nélkül). 1969.  
  88. ↑ Лариса Погрібна: Твори М. Коцюбинського на екрані. Київ: Наукова думка. 1971.  
  89. ↑ Olekszandr Hiszem, Olekszandr Martinyuk: Ukrajna története: Tankönyv a magyar oktatási nyelvű általános középfokú tanintézetek 11. osztálya számára. 2019. 84. o. ISBN 978-617-09-5215-8  
  90. ↑ Олег Бажан: До питання про «українофільство»… Петра Шелеста… Історія України: маловідомі імена, події, факти, 37. sz. (2011)
  91. ↑ U.S. Skunked at Film Fest. Hourglass, VI. évf. 1964. sz. (1965. március 29.)
  92. ↑ Maria Roger: Serge Paradjanov, Les chevaux de feu (compte-rendu). Raison présente, 48. sz. (1978)
  93. ↑ Roger Régent: Le Cinéma: Au pays des Légendes. Revue des Deux Mondes, (1966. május 1.)
  94. ↑ Екранізації. In Ніна Калениченко: У вінок Михайлу Коцюбинському: збірник статей і повідомлень. Київ: Наукова думка. 1967. 203. o.  
  95. ↑ Я. Сірченко: Кінематограф України (до 50-ти річчя великого жовтня). Соціалістична культура, (1967. április 4.) 9. o.
  96. ↑ Прощальна хроніка від Олександра Клековкіна: 1966. The Day, 196. sz. (2000. október)
  97. ↑ Awards 1968. In Peter Cowie: International Film Guide. London: Tantivy Press. 1967. 189. o.  
  98. ↑ Εξήντα χρόνια Φεστιβάλ Κινηματογράφου Θεσσαλονίκης μέσα από 10 εικόνες και ιστορίες. Η δημοσιογράφος και ιστορικός κινηματογράφου Λίνα Μυλωνάκη μιλά στην HuffPost για τους σημαντικότερους σταθμούς στην ιστορία του θεσμού. www.huffingtonpost.gr (2019. október 29.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  99. ↑ Постанова від 1 березня 1988р. № 55 Про присудження Державних премій УРСР імені Т.Г. Шевченка. knpu.gov.ua (1988. március 1.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  100. ↑ Постанова від 27 лютого 1991р. № 52 Про присудження Державних премій УРСР імені Т.Г. Шевченка. www.knpu.gov.ua (1991. február 27.) (Hozzáférés: 2023. március 19.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Shadows of Forgotten Ancestors című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elfelejtett_ősök_árnyai_(film)&oldid=27222432”